Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72. Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: vitéz Bajosy-Zsilinszky Endre! Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: T- Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Teljesen egyetértek Hegyinegi Kiss Pál t. barátommal abban, hogy a magyar alkotmány szellemével, a magyar alkotmány tradícióival, a magyar közjoggal összeegyeztethetetlen ez a javaslat és örülök annak, hogy Hegymegi Kiss Pál is azoknak a sorába áll ott, akik erről a javaslatról elsősorban mint közjogi problémáról emlékeztek meg. Nekem nagyon sok mondanivalóm ebben a vonatkozásban nincs, mert elsősorban Ulain Ferenc t. barátom közjogi szempontból tökéletesen megvilágította ezt a kérdést, amihez teljesen csatlakozom. Olyan döntő érveket szolgáltatott a törvényjavaslat ellen, amelyekkel komoly érveket szembe állítani nem lehet, inert ha a háború alatt, amely mégis a magyar nemzet legnagyobb krízise volt, — még nagyobb a mainál, — nem volt szükség arra, hogy a magyar parlament egy, bizottságra ruházza a imaga alapvető jogait (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), akkor nem lehet szükség arra ma sem, amikor a gazdasági válság közepette olyan óriási többség áll a kormány háta mögött, amely minden körülmények között megszavazza azokat a javaslatokat, amelyeket a kormány a törvényhozás elé hoz. T. Ház! A magyar parlamentarizmus törvényes gyökerei hatszáz esztendőre nyúlnak vissza. Csak azért volt tehetséges 1848-ban egy békés felülről való forradalom, mert a magyar alkotmány előkészítette a moden parlamenterizmust. A magyar parlamentarizmus az én meggyőződésem szerint is beteg, sőt el lehet mondani, hogy beteg az egész világon a parlamentarizmus. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Azonban a magyar parlamentarizmus szellemét .. (A szónok elalél.) Elnök: Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselői urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni! T. Ház! Azt hiszem, az egész Ház együttérzésének adok kifejezést, midőn őszinte sajnálatunkat fejezem ki az általunk igen kedvelt, szeretett^ és nagyrabecsült képviselőtársunkat ért sajnálatos incidens felett és őszintén kívánjuk, hogy mielőbb teljes jó egészségben üdvözölhessük. (Élénk éljenzés.) Szól fi SI* ci felhívom a következő szónok urat. Herczegh Béla jegyző: Turchányi Egon! Turchányi Egon: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat sorsára rágördülne a megszokott szavazás kollektív függönye és jótékonyan eltakarná az állásfoglalásért való egyéni felelősséget, célszerűnek, helyesnek és guvemementálisnak látszik az ország mai viszonyai között, hogy a szavazás ne a megszokott módon folyjék le a törvényjavaslat fölött, hanem minden képviselő a maga egyéni felelősségével vegyen részt abban a felhatalmazásban, amelyet a kormánynak ad, ha a javaslatot megszavazza. Így kell részt vennie a felelősségben, ha a kormány tenyerébe adja az országot s egyedül a _ kormány tevékenységére bízza azt, hogy itt a jövőben kevesebb legyen-e a könny vagy több, szaporodjék-e az éhes száj vagy inkább á jólakó, több legyen-e a tönkremenő,, mint a boldoguló? Így kell döntenie arról, hogy a kormányra bízza-e az ország meggyógyítását, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ülése 1932 április 22-én, pénteken. 147 vagy halálos ágyra fektetését. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy a házszabályok 158. §-a alapján a névszerkití szavazást kérő ív a kezemben van, a polgári ellenzék részéről bátor vagyok ezt a névszerinti szavazást kérő ívet a mélyen t. elnökségnek átnyújtani. (Élénk helyeslés half elől.) Egyben hangsúlyozom, hogy a magam részéről a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Nincs senki feliratkozva ! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha senki sem kíván szólani, a vitát bezárom s az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kérem a képviselő urakat, foglalják el helyüket. A miniszterelnök úr kíván szólni. Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A beterjesztett törvényjavaslatot kétféle szempontból (bírálta a t. ellenzék. Az egyik szempont az, hogy az ilyen javaslatot, amely a kormánnyal szemben bizalmat jelent, nem fogadhatja el. Ezt a szempontot tökéletesen értem és természetesnek tartom, erre vonatkozóan tehát semmiféle reflexióm vagy megjegyzésem nem is lehet. A másik szempont, amelyet kifejteni méltóztattak, egyrészt alkotmán v-jogi aggályokból fakad, .másrészt pedig annak a kifejezésre juttatása, hogy amikor a kormány egy többség élén áll és a többség bizalmával bír, akkor teljesen felesleges ilyen rendkívüli felhatalmazást kérni. (Dinich Ödön: TTgy is van!) T. Képviselőház Mi tette szükségessé a múlt esztendőben azt, hogy a kormány ilyen felhatalmazási törvényjavaslatot kérjen a Háztól, mik voltak azok az okok és indokok, amelyek arra vezették és késztették a törvényhozást, hogy azt a felhatalmazást megszavazza? A címe a tavalyi törvényjavaslatnak és ugyanaz a címe lesz a mostaninak is: a gazdasági és hitelélet és az államháztartás egyensúlyának biztosítása. Tavaly úgy a gazdasági és hitelélet biztosítására, mint az elérendő államháztartási egyensúly biztosítására igen sok fontos, mondhatnám elengedhetetlen és hozzá igen gyors intézkedésre volt szükség. Határozott meggyőződésem az, hogy a tett intézkedések nélkül sem az államháztartás egyensúlyát nem tudtuk volna elérni, sem pedig nem tudtuk volna a pengő értékállandóságát megtartani. Nagyon sok olyan intézkedésre volt szükség, amelyek nemcsak hogy gyorsan voltak keresstülviendők, de amelyeknél nagyon fontos volt az, hogy azok • kihirdetésük és hatálybalépésük előtt köztudomásra ne jussanak, mert kétségtelen, hogy azoknak eredménye igen könnyen — mondjuk — kijátszható lett volna^ha azokról a közönség előzetesen tudomással bírt volna. Most mondhatjuk, hogy az államháztartás egyensúlyát a beterjesztett budget biztosítja, de mondhatjuk-e, hogy gazdasági és hiteléletünk már biztosítva van? Mondhatjuk-e egyáltalán, hogy a gazdasági és hitelélet az egész világon biztos, szilárd? Ugyebár nem. A gazdasági élet ma az egész világon fermentációs állapotban van és ennek kapcsán azt hiszem, eléggé természetes, hogy^ a hitelélet távolról sem biztos, sőt mondhatnám a legna20