Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-72

Az országgyűlés képviselőházának 72, ülése 1932 április 22-én, pénteken. 145 tásadálmi és közéleti csökevényeknek megszüntetésére, amelyek jelentkeztek s amelyek leimetszése iránt a Károlyi-kormány határozott tevékenységet fejtett ki, (Ulain Ferenc: Ügy van!) legfeljebb csak egypár ígéret hangzott el* laa intézkedések megtörténjenek végre. Igazságot kérünk a terhek viselésében» olyan igazságot, hogy a nagyvagyon is olyan arányban teljesítse kötelességét, (Jánossy Gábor: Ugy van!), mint teljesíti a kisexisztencia. amely , most már teljesen tönkrement. Elég volt már i abból a bizonyos kísérleti időből. Ha itt áldozatokat kell hozni, mi nem engedhetjük, még csak percentualiter sem, hogy azokat a 80 és 100 pengős kisfizetéses kisemberek, a kisiparosok és kiskereskedők, a kisexisztenoiák teljesítsék, hanem e tekintetben a vagyonnak, a nagytőkének most már súlyosabb áldozatokat kell hoznia. (Friedrich István: Úgy van!) De igazságot kívánunk magában a jövedelemelosztásban is. Tele van itt az ország Összeférhetlenséggel, álláshailmozásokkal és az ezek miatt való panaszokkal. Mindenki szónokol ezek ellen ,de intézkedések, törvényes rendelkezések ilyen irányban nem történnek. Még megvannak a jó időben beállított magasabb illetmények a felsőbb fizetési osztályoknál, a kisembereknél ellenben már mélyen belenyúltunk az exisztenciákba és ez voltaképpen a családi élet elsorvasztására vezet. Ha ettől az országtól ez a kormány a döf elemelések, új adók behozatala által annyi áldozatot kíván, szeretnők ezeknek az áldozatoknak eredményét is látni. De az eredményt nemi látjuk sem az ország háztartási egyensúlyának helyreállításában, sem pedig más tekintetben. Eredmény egyáltalában nem jelentkezik. Ellenben látjuk mind az autonóm háztartások, mind a magánháztartások elsorvasztását, és ennek az elsorvasztásnak következménye azután az lesz, hogy hiába vannak különleges felhatalmazási törvények és rendeletek, nem llesz honnan venni az államháztartás szükségleteit. Engedje meg a t. Ház, hogy ezen a téren bizonyos konkrétumokra is rámutassak (Halljuk! Halljuk!)) talán olyan kérdéseikre, amelyek még itt a t. Ház színe előtt egyáltalán nem érinttettek. A háztulajdon kérdésével kívánok foglalkozni. Nem a bérkaszárnyák tulajdonosainak sorsával (Halljuk! Halljuk!), hanem azoknak a kisembereknek sorsával, akik egy élet keserves munkája árán maguknak ki«siny házats családi házat szereztek, esetleg egy-két lakással biró házat, amelynek jövedelméből mintegy nyugdíjból megélhetnek. Kisgazdáknál,! kisiparosoknál, kiskereskedőknél jelentkezik ez. A házitulajdon mindenesetre az egyik legjobban megterhelt adóalap volt. Most már ezekre a házakra a kormány olyan súlyos terheket hárított, hogy a végeredménye az lesz a dolognak, hogy a köztartozások súlyossága folytán ezek a kistőkék, ezek a kisvagyonok teljesen megsemmisülnek. És mit jelent ez t. Ház? Ez azt jelenti, hogy azok a kisemberek, ha földönfutóvá lesznek, egyúittal megszűnnek támaszai, hívei és alapjai lenni az úgynevezett polgári rendnek, a kapitalista rendnek, és végeredmén yben elproletárosodik ez azi ország ezen az oldalon is. Ennélfogva Korányi igen t. pénzügyimiiniszter úr, amikor a^ maga részéről tanácsokat ad, ezeket a tanácsokat elsősorban Önmagának adja, mert a köztartozások aránytalan és a kísexiszítenciákat túlságosan sorvasztó módja folytán éppen ő az, aki voltaképpen a proletárok seregét ezáltal a rendszer által megnöveli. (Ulain Ferenc: Úgy van, teljesen igaz!) (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) T. Ház! Méltóztassék megengedni, hogy ezek után kissé a Károlyi kormány cselekedeteit is vizsgáljam abból a szempontból, vájjon ez a kormány jogosult-e arra, hogy ilyen törvényjavaslattal jöjjön a Ház elé és a maga részéről felhatalmazást kérjen. (Ulain Ferenc: Nagyon indokolt ez a vizsgálat!) Az én álláspontom az, hogy a nyolchónapi munka egyáltalában nem jogosítja fel a kormányt arra, hogy most ideálljon a Házi elé és valamely különleges bizalomra hivatkozva, a magyar alkotmányban eddig még példátlan jogkört vindikáljon magának a parlament rovására. Valaki azt mondotta, hogy ez a gazdasági válság , voltaképpen egy gazdasági harc és ennek a gazdasági harcnak a következménye az, hogy az ember-milliók igen jelentős száma el kell, hogy pusztuljon. Én nem tudom, hogy így van-e, de ha tényleg így van, hogy ez a gazdasági harc végeredményben emberpusztítás, akkor kénytelen vagyok megállapítani azt, hogy a mi kormányunk, akarva, nem akarva, céltalan intézkedéseivel az exisztenciáknak nagyon nagy tömegét sorvasztja itt el, amely sorvasztásnak a későbbi generációkat illetőleg feltétlenül súlyos következményei lesznek. A Károlyi-kormány programmot nem adott, koncepciót nem hozott, csupán egyetlenegy Ígéretet tett és ez az Ígéret az volt, hogy a tél folyamán az inségakciót levezetteti és erről megfelelően gondoskodik. Mivel ezt a tevékenységét megfigyeltem, sőt bizonyos tekintetben városomban részese is voltam ennek, meg kell hogy állapítsam, hogy ez igenis lebonyolíttatott. Lebonyolíttatott pedig a magyar autonómiák jóvoltából, kötelességtudásából, leibonyolíttatott a magyar társadalom karitativ érzéséből, de a kormány tevékenységét ebben a tekintetben, amint azt nagy garral hirdette és vállalta, egyáltalában nem látom.. (Ulain Ferenc: De volt 33-as bizottság.) Sőt az a bizonyos szükségadó, amelyet részben erre a célra is vetettek ki, nagyon, de nagyon kis mértékben jutott a magyar éhezők tömegeinek. Itt ennek a vitának során ismételten fel^ kell említenem és hangsúlyoznom kell azt a kívánságomat, hogy a kormány ennek a szükségadónak, mint rendkívüli adónak mikénti felhasználásáról immár a lehető legsürgősebben számoljon el. A Károlyi-kormány azt is hangsúlyozta a sorok között, hogy az államháztartást egyensúlyba hozza. Ezzel a kérdéssel nekem mélyen t. Ház, részletesebben nem kell foglalkoznom. Elégséges hivatkoznom arra a tegnapi pénzügyminiszteri nyilatkozatra, amelyből megállapítható, hogy deficit van, és hogy ennek a még ebben a költségvetési évben jelentkező deficitnek elenyésztetéséhez 50 millió pengőnyi kincstári jegy kibocsátása és annak a bankok utjain, a Nemzeti Banknál való lombardírozása szükséges. Méltóztassanak megengedni, hogy íoglalkozzam kissé az infláció kérdésével (Ulain Ferenc: De előbb le kell fotografálni az egységespártot a választók számára, hogy lássák, hogyan tanácskozik! — Kuna P. András: De mikor Ulain beszél, őt kellene lefotografálni. — Fábián Béla: Hát mikor Andris bácsi beszél?) A miniszterelnök úr szájából sem hallottunk mást, mint hogy az inflációt ebben az ország-