Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
Az országgyűlés képviselőházának 72. nagyobbikat, a földteherrendezést már törve- j nyesen meg is oldották. T. Képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy szintén csak ilyen parasztikus felfogással egypár pénzügyi kérdéssel foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! balfelől. — Ulain Ferenc: Mindig olyan kellemetlen dolgokkal foglalkoznak ezek a képviselők!) Ügy tudom, hogy a külföldi kölcsönök ügyében Ulain Ferenc t. képviselőtársam mélyreható tanulmányokat végzett és legközelebb egy fix elgondolással fog a Képviselőház elé lépni az adósságok rendezése tekintetében. (Dinnyés Lajos: Hol vannak r a miniszter urak 1 ?) Miután ezt ő részletesen és mélyrehatóan fogja kifejteni, én a kamat kérdésével szeretnék egypár pillanatig foglalkozni. Az hallatszik, —nem tudom, igaz-e, —hogy külföldi hitelezőinknek egyik súlyos kifogása az, hogy: miből engedjek nektek magyaroknak, hiszen én nektek olcsó pénzt adtam, hiszen én nektek 5%-ra, sőt — ha igaz, nem merem állítani — van olyan tipusú kölcsön is a külföldi kölcsönök között, amelynél 4 és %%-ra adták a pénzt! Hogyan lehetett ebből az 5%-os pénzből itt Budapesten 10 és 12%-os pénz (Dinnyés Lajos: 15%-os!) és mire a vidékre ért, hogyan nőhetett a háromszorosára ez a kamat? Itt van azután a záloglevelek kérdése. A kormány egy kis tétovázás után megtiltotta, hogy a külföldön zálogleveleket vásároljunk. (Ügy van! balfelől.) Ennek ellenére azt beszélik pénzügyi körökben, hogy nemcsak magánosok, de intézeteink is egész tétel zálogleveleket szereztek be a tilalmat megelőzően s a tilalom kibocsátása után. (Ulain Ferenc: Ez már igaz!) Ha ezek a záloglevelek most már a budapesti nagyintézetek tulajdonában vannak, akkor az az eset következett be, hogy az adósok végeredményben ma már nem 7 és X A% és 8% kamatot fizetnek, hanem ez a kamat ott, ahol megfelelő mennyiségű külföldi záloglevél van, elérheti a 20%-ot is. Arra kérném tehát tisztelettel a kormányt, hogy amikor a kamat kérdésével foglalkozik, ezt a szempontot is vegye figyelembe. Ha az intézetek a záloglevelek vásárlásával, beszerzésével ilyen rendkívüli előnyhöz jutottak, hogy a százszázalékos kihitelezés 30 vagy 40%-ra csökkent, ennek én csak örvendeni tudok, mert hiszen nem is tartom helyesnek, hogy a záloglevél vásárlását eltiltották. De ha ilyen nagy előnyhöz jutottak a pénzintézetek, akkor ne csak egyedül legyenek ennek élvezői, hanem az így nyert nagy, váratlan szerencsét oszszák meg az adóstársadaloimmal is. Erre kérném a kormány figyelmét. ' A költségvetésről is legyen szabadi egypár szót szólanom. Én a múltkor is kifejeztem azt a szerény meggyőződésemet, hogy a költségvetés teljesen illuzóris, mert emberi hivatással nem lehet azt várni, hogy az előirányzott bevételek befolynak. Mi, akik vidéki kerületeket képviselünk, és megjelenhetünk ai választók között, — igaz, hogy nem fogad) bennünket virágesővel, úgy, mint a t. túloldali képviselő nrakat, (Kun Béla: Inkább ólmos esővel!) de feltárják előttünk bajaikat — emberről emberre meg tuldtjuk állapítani, hogy a legjobb adóifizető gazdák már olyan helyzetbe jutottak, hogy öirülhetnek, ha puszta megélhetésüket és családjukat biztosíthatják. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Tehát nem lehet arra számítani normális körülmények között, hogy az előirányzott adók befolynak. De akármint ülése 1932 április 22-én, pénteken. 135 áll a dolog, egy költségvetésnek nemcsak pénzügyi alappal kell bírnia, hanem erkölcsi alappal, is. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) És mindaddig, amíg a túloldal egyes tagjai részészéről már többször is kifogásolt mammutfizetések benne maradnak a költségvetésben» mindadldüg, míg töblbsaörö's fizetések benne virágzanak tovább, addig ennek a költségvetésnek erkölcsi alapja a magyar társadlom előtt nem lehet (Ulain Ferenc: Majdnem hetven embernek van [legalább miniszteri nyugdíja!) A műikor bátorkodtam említeni, hogy József főherceg tábornagyi fizetését már hosszú idő óta nem veszi fel. (Éljenzés és taps a baloldalon. — Kun Béla: Vida Jenő példát vehetne tőle!) Néhány nap múlva megjelent egy félhivatalos közlemény, amely azt közölte velünk, hogy a kormányzó úr őfőméltósága sem veszi fel a költségvetésben számára megszavazott tiszteletdíjat. (Felkiáltások balfelől: Éljen a kormányzói) Kénytelen vagyok (kijelenteni» hogy erre nem is gondoltam, nem is akartam erre célozni, amikor Hoover elnök példáját felemlítem, de ha ez valóban így van, akkor azt hiszem!, a kormányzó úrnak ez az eljárása parancs, erkölcsi parancs mindenki számára, (Hegymegi Kiss Pál: Aki teheti!) hogy kövesse példáját. (Igaz! Ügy van! balfelől. — Ulain Ferenc: Berzeviczy Albert követhetné. — Jánossy Gábor: Nevek nélkül igaza van!) Azok, akiknek példaadása nagy hatással volna az országra kövessék ezt az igenis nemes é's nagy példákat és vonják le belőle a konzekvenciát. (Ulain Ferenc: Pékár Gyula is levonhat egy kis konzekvenciát!) A költségvetés kapcsán aizt mondta Korányi pénzügy miniszter úr, ïhogy neki már 1924-ben az volt a véleménye, hogy Magyaros zágot vérátömlesztés nélkül nem lehet megimienteni. ő vérátömlesztés alatt a külföldi kölcsönt értette^ Végtelenül sajnálom, hogy Korányi pénzügyminiszter úr csak 1924-ben jött ráerreanatgy pénzügyi s gazdasági igazságra, hojgy csak 1924-ben támadt ez a meglátása,, mert sokkal üdvösebb lett volna, ha a pénzügyminiszter úr, aki ma ezt a megállapítást hangoztatja, aki olyan óriási erővel szállt itt síkra az ingótőke érdekében, amelyet teljesen mentesíteni akar a ránk zúdított veszedelemtől, már 1920-ban ráijött volna erre aa igazságra, mert az ingótőke jelenlegi nagy védelmezője volt az, t. Képviselőház, aki fogta magát ;; és egy szép napon a magyar bankjegyállományt lebélyegezte. Lebélyegezte azt, amit a bankok, mint betétet őriztek és lebélyegezte azt, ami a közönség körében kint cirkulált. Tehát ha most az ingótőkének Szent György lovagjaként tűnik fel a Képviselőházban, nagyon kívánatos lett volna, hogyha ez a meggyőződés hatotta volna át, imielőtt a 'bélyegzőt a kezébe vette és az ország ingótőkéjének 50 százalékát igénybe vette az állam, céljaira. (Friedrich István: Ez kommunista dolog. — Derültség.) De azt mondja a pénzügyminiszte úr, vannak bizonyos pénzügyi titkok, banktitkok, amelyeket nem lehet aa orszáig elé kiteregetni. Hiszen ezeket a titkokat a 33-as bizottság, a 6-os bizottság talán nem ismeri? (Dinnyés Lajos: A verebek csiripelik a titkokat! — Hegymegi Kiss Pál: Még több titok van! — Ulain Ferenc: Gyanúsak a titkok. Megtanultuk a múltkor, mi van a titkok mögött.) En mégis iszeretném tudni, hogy álmagyar törvényhozás Isaját helyzetünkről miért tudjon kevesebbet, mint pl. a cseh kormány? Hiszen a pénzügyi ellenőrző bizottságban egy
