Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-72
1:5(5 Az országgyűlés képviselőházának 72. ülése 1932 április 22-én, pénteken. tiszteletreméltó cseh pénzügyi szakember, ha jól emlékszem, Pospisil nevezetű úr szintén résztvesz, aki valószínűleg igen kitűnő cseh hazafi és a legelső dolga, mint cseh hazafinak aiz, hiogy amit egy szomszéd, többé-kevésbé veszedelmes államnak belső dolgairól megtud, a:zt a saját kormányának azonnal megjelentse. Ez természetes dolog. De hogy Prágában többet tudjanak a mi valóságos dolgainkról, mint mi, magyar törvényhozás: a titkoknak ez a rendszere nem fér a fejembe. Azt is mondotta Korányi pénzügyminiszter úr különben nagyszabású és alapos nyilatkozatában, hogy egy nemzet nem. lehet öngyilkos. (Friedrich István: Eszünk ágában sincs!) Teljesen aláírom, de nekünk meg az a véleményünk, hogy egy rendszer sem lehet az ország gyilkosa. Amerikában az indiánoknál régebben szokásban volt, hogy ha valamely továbbvonuló törzs nagyobb vadat ejtett és annak húsából még maradt, azt egy nagy magas póz nára tették fel, zöld levelekkel betakarták, hogy az utánuk következőknek is maradjon ennivaló. (Ulain Ferenc: Nálunk nincs mit feltenni a póznára!) Ha ez sokáig így tart nálunk, ennek alrendszernek folyományaképpen senkinek az égvilágon nemcsak, hogy ilyen póznái nem lesznek, de még betevő falatja sem lesz senkinek. (Ulain Ferenc: A póznát is megesszük! — Zaj.) Azt is mondotta a t. pénzügyminiszter úr, hogy a nemzet becsülete a pengő. r En ezt kissé merész kijelentésnek tartom azért, mert hiszen a pengő sorsa ne'mcsak tőlünk, hanem külföldi tényezőktől, azok jóindulatától is függ. Hát hogyan lehet a magyar nemzeti becsületet olyan dologgal azonosítani, amelybe más idegen tényezők is beleszólnakíi (Ulain Ferenc: Még nagyobb baj, hogy a < kormányzattól is függ! Ez még nagyobb baj!) Ez a rendszer 1920-ban zeneszóval kezdődött, megkezdődött Hegedűs t Lóránt akkori pénzügyminiszter úr szimfóniáival. Most megint egy ilyen zenekedvelő pénzügyminiszte rünk van, (Dinnyés Lajos: Aki elhegedüli a nótánkat!) aki túlvilági zenével akarja elan dab'tani az országot. Ez a túlvilági zene a 800 milliós költségvetés és ennek a túlvilági zenének egyik akkordja az a rendkívüli felhatalmazás, melyet a kormány, az ellenzék nézete szerint, szükség és ok nélkül kér a maga számára. Az előttem felszólalt képviselőtársaim már kifejtették, hogy a jelenlegi kormány kér ugyan felhatalmazást, de az nemcsak a jelenlegi kormánynak szól majd, hanem az utána következhető bármelyik kormánynak. (Ulain Ferenc: A világ végéig!) Erről eszembejut nekem madame Staël-nek .szellemes mondása, aki így szólt egyszer Sándor cárhoz: Oroszország boldog, habár nincs is más alkotmánya, mint Felséged személyes jelleme. Erire a cár így felelt: Tehát ugyebár véletlen szerencse. — A mi helyzetünk ugyanez: Vélet"•en szerencsénk, hogy alkotmány tisztelő miniszterelnökünk van jelenleg. (Ulain Ferenc: TíV/zel a javaslattal nem éppen ezt bizonyítja!) A javaslatot ugyan alkotmányellenesnek tartom, de a kormányzásban súlyos alkotmánysértéseket ezenkívül nem követett el. Az első felhatalmazást Bethlen István gróf kormányának adták meg. Ez a kormány a felhatalmazás megadása után egy hónap múlva eltűnt s jött utána a Károlyi-kormány. Most ennek a kormánynak adják meg a felhatalmazást. De mit tudjuk mi, hogy mi következik, illetőleg ki következik utána. (Ulain Ferenc: Konkurrens van elég, csak úgy nyüzsögnek! — Friedrich István: De mi vigyázunk s résen vagyunk. A folyosóról már kifüstöltük őket mind, már nem járnak erre! — Derültség.) T. Ház! Én nem hiszem, hogy Magyarországon egy diktatúra berendezhető legyen, kétségtelen dolog azonban, hogy vannak bizonyos törekvések s van egy szűkkörű társaság, amely legalább is játszik a diktatúra tervével. (Jánossy Gábor: Hol van az a társaság 1 ? A holdban!) Itt volt tegnap Klein Antal t. képviselőtársunk nyilatkozata, hogy a Carlton-szállóban egy egységespárti képviselő, Téglássy Béla, már követelte a diktatúra azonnali megvalósításátNos, itt van például a transzferpénzek kérdése. Erre igényt tartanak a külföldi hitelezők, ámbár nem kaphatják meg. Kállay Tibor t. képviselőtársunk, egyik volt pénzügyminiszterünk, már húsvéti cikkében azt indítványozta, hogy ezeket a transzferpénzeket esetleg vegye igénybe a kormány és fordítsa az állami kiadások fedezésére. Itt mindenkinek van köze a transzferpénzekhez, csak azoknak nem, akiknek a pénzéről van szó, t. i. azoknak az adósoknak nincs semmi közük hozzá, akik ezeket az összegeket saját tartozásaik fedezésére befizették- Ez a kormány talán nem fogja megfogadni Kállay t. képviselőtársunknak ezt az indítványát, jöhet azonban egy kormány, amely egyszerűen megint megkezdi a nagy állami kiadásokat, vagy mit tudom én, talán adósságokat csinál, és akkor ezekre az adósságokra ott faiálja fedezetül ezeket a transzferpénzeket esetleg s el fogja költeni. T. Ház! Azzal fejezem be igénytelen felszólalásomat, hogy ezt a törvényjavaslatot azért sem tudom megszavazni súlyos alkotmányjogi aggályaimon túlmenőleg, mert ha ezt a rendkívüli felhatalmazást a mindenkori kormányok számára megadni méltóztatnak, akkor ránkzúdulhat bajainkban az a szerencsétlenség, hogy bizonyos válságos körülmények között tényleg diktátor veti fel majd magát, aki mint állítólagos törvényes alapra, erre a rendkívüli felhatalmazásra fog hivatkozn]. (Ulain Ferenc: És ezt a nemzet megköszöni majd a Károlyi-kormánynak!) Az illető mindig fog találni harminchárom urat, aki majd fejbólintással kíséri eljárását. Ez a veszedelem az, amely arra késztet, hogy ez ellen a javaslat ellen tiltakozzunk és ellene teljes erőnkkel harcba szálljunk. A törvényjavaslatot nem fogadom el- (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Ne méltóztassa nak felszólalásomat úgy venni, mintha pohárköszöntőt mondanék akkor, amikor Károlyi Gyula t. miniszterelnök úrhoz," mint Magyarországon a kormányzói hatalmat kézben tartó egyik legfőbb politikai exponenshez szólok, hogy «szállok az Űrhöz». (Derültség.) A miniszterelnök úr a szegedi ellenforradalmi kormánynak is első miniszterelnöke vala egykoron. (Éljenzés jobb felől.) 1919-ben a nemzeti, a polgári gondolat alapján tántoríthatatlan hűséggel ahhoz a kijelentéshez, amelyet lelkében is érzett, hogy mindent újracsinálni, jobbrafordítani csakis annak a demokráciának alapján lehet, amely a széles néprétegek jogait respektálva, azoknak kellő érvényesülést és kellő utat engedve, egy pillanattal sem tántorodik el attól az alaptól, amely édes (mindnyájunkat politikai, pártbeli, osztálybeli és felekezeti különbség nélkül odafűz ahhoz, hogy mindannyian