Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 5 a kamatot. Amikor & pengő ezen intézkedések által teljesen védve van, miért nem szállíthatja le a Nemzeti Bank a kamatlábat 6%-on alulra is, amivel elősegítené a nemzeti termelés megindulását? Ez volna -az első probléma, amelyet feltétlenül meg kellene oldani. A másik kérdés az olcsóság, .az árleszállítás. Itt elsősorban a primer szükségletekre hívom fel a figyelmet. Nem azt mondóim hogy mindaz., ami a luxushoz tartozik, olcsó legyen; legyen drága, fizesse meg, aki akarja, drága pénzen, de itt a lakosság 99'5%-a szegény és nyomorult, ezek primer szükségleteinek árleszállításáról kell gondoskodni. Elsősorban lakni akarnak az emberek és látjuk, hogy a legkisebb és legegyszerűbb háziak felépítéséhez szükséges anyagok, a tégla, fa, vas és a cement milyen magas áron kaphatók Magyarországon; elő kell segíteni az építkezést, amely negyvenkét iparágat foglalkoztat. ^Megállapítom, hogy egész Európában a legdrágábban nálunk lehet építkezni. Ez volna az első lépés, amellyel lendületbe lehetne hozni a gazdasági életet és vért lehetne vinni a nemzet vérkeringésébe. A másik nrobléma az élelmiszerek ára. Amikor a földmíves eladja termeivényeit, akkor a legalacsonyabb áron hozza forgalomba, de, sajnos, amikor a piacon meg kell venni, akkor igen magas áron kell azt megfizetni. A primer szükségletek árait kell elsősorban felülbírálni és mindent megtenni ezen a téren. Itt van a bőr- és a textilkérdés. Nem azt mondom, hogy az; Angliából idehozott szövetek ára legyen alacsony, azt csak fizesse meg, aki angol szövetben akar járni, azonban a magyar gyárban készült anyagot, a legegyszerűbb ruházkodáshoz szükséges anyagot a legolcsóbb áron szabadna csak forgalomba hozni. Van is itt egy bizottság, amely állítólag leszállítja az árakat. (Zaj.) Hosszú idő után hallottuk is, hogy valami eredményt produkált a szén páránál; most, amikor már nincs szükség szénre, azt hiszem, 5%-kai leszállították a szén árát. Nem komoly eredmény, ha most, nyár felé, amikor már a nap melegíti a lakásokat, a szén árát sietnek leszállítani. Ez a bizottság azonban, úgy látszik, ^ egy súlyos nagyhatalommal áll szemben, az árleszállítás nálunk hatalmi kérdés. Ehhez kell a kormánynak a törvényhozás segítsége. A törvényhozás egészen bizonyosan megadna minden segítséget ehhez, ha a törvényhozásban nem érvényesülnének, itt a Képviselőházban nem ülnének azok az exponensek, akik hatalmukkal ránehezednek az ország megélhetésére. Nincsenek sokan, talán 15—20-an, de hatalmuk nagyobb, mint a mienk összevéve. (Meskó Zoltán: Sok mellettük a statiszta!) Egészen bizonyos, hogy nem volna annak a 15—20 képviselőnek itt olyan ^ nagy hatalma, ha általános, titkos választójog alapján jött volna Össez a Képviselőház, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) mert akkor éreznék a felelősséget választóikkal szemben. De ma nem ezt a felelősséget érzik, hanem úgy érzik, hogy az ő mandátumaik nem annyira a néptől, mint inkább a kormány kegyétől függnek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez teszi lehetővé azt, hogy ez a 15—20 képviselő a kartelleket és a nagyipari vállalatokat ily eredményesen képviselje a.nnak ellenére, hogy ha az egész Képviselőházat titkosan megszavaztatnák, az itt ülő képviselők háromnegyed részben az ország mellé állanának és nem a nagyipari vállalatok és kartellek mellé, tehát a tömegek mellé állanának és mégis, a nyilt szavazásoknál, amelyek itt a Házban a kérdések eldöntésénél házszabályszerűek, annak a 15—20 embernek az ereje érvényesül, annak a 15—20 embernek az ereje sokkal nagyobb, mint az egész nemzet felháborodása. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Fábián Béla: Gyalázat! — Lázár Miklós: Es a pártkassza! Erről se feledkezzünk meg! A kartellek adták a pénzit a választásra!) Amikor a 33-as bizottság eddigi működéséből azt_ látjuk, hogy felemelte az adókat, új adókat létesített, felemelte az illetékeket, amikor a nemzet adózóképességét ennyire próbára teszi, akkor az első feladatnak annak kellene lenni, hogy legalább az adók arányosíttassanak, (Élénk helyeslés a baloldalon.) mert ha új terheket rakunk az adózókra, akkor azok vállaira rakunk terheket, akik még nem roskadtak le egészen az eddigi adók súlya alatt. A 33-as bizottságnak ebben az irányban kellene kutató útra indulnia, megállapítani azt. hogy vájjon a mai adózási rendszer szerint kiknek a vállát nyomja az adó úgy, hogy már a földhöz tiporja őket és hol vannak azok az erős vállak, amelyek még elbirnák azt az adót, amelylyel a nemzet szükségletét fedezni lehet. Itt van a kisipari kérdés, amelyről egy törvényjavaslat kapcsán most tárgyaltunk. Amint Frühwirth képviselőtársam felszólalásából hallottuk, 245.000 kisipari műhely van Magyarországon és a 245.000 kisipari műhely több munkást foglalkoztat, mint amennyit foglalkoztatnak az összes magyarországi gyárak. Ugyanekkor évek óta folytatjuk a legnagyobb küzdelmet azért, hogy ezek a kisipari vállalkozások közszállítusokban részesíttessenek. mert hiszen na a kisipari vállalkozásokat felsegítjük, akkor egy-egy önálló adóalanyt juttatunk erőhöz (Ügy van! Ügy van!), egy-egy új, önálló adóalannyal erősítjük meg a nemzet talapzatát s ugyanakkor ugyanannyi munkást és segédeit segítünk hozzá a kenyérhez. A főváros törvényhatósági bizottságában is évek óta folytatjuk a harcot a közüzemek ellen, folvtatjuk a harcot az ellen, hogy ne szocializálják ezt a kis nemzetgazdaságunkat, ne szocializálják akkor, amikor nem szocialista párt van itt uralmon, hanem állítólag a kapitalista termelés alapján állunk. Hiszen erre van berendezve ez az ország, hiszen ezek a kisipari üzemek várják a megrendeléseket és a magyar iparos becsületességével és munkakészségével szolgálni akarja a nemzeti termelést. A magyar iparosnál becsületesebb és jobb munkást elkénzelni nem lehet. (Fábián Béla: Azért semnrôrik ki minden alkalommal!) Kint jártam két évvel ezelőtt Tirolban és ott Bozenben egy suszterrel jöttem össze, aki magyar származású ember s a háború előtt került ki oda. Elnök: Kérem, tessék a tárgyra térni. Ez nagyon messze van a tárgytól. Tauffer Gábor: Kögtön ki fog tűnni az összefüggés. Kiderült, hogy ez a kisiparos meggazdagodott odakint az ő speciálisan kiváló magyar iparából, abból a magyar iparból. mely magyar ipar itt nem tudja elnyerni azt a létalapot, amelyen tovább tudná fejleszteni magát. T. Ház! Arra kérem a kormányt, hogy ezeket a problémákat, amelyeket itt állandóan hangoztatunk, amelyek a nemzeti termelés előbbvitelére szükségesek s amelyek elkerülhetetlenül megvalósítandók és megoldandók, hacsak nem akarjuk, hogy összezsugorodjék nemzeti termelésünk a semmibe, valósítsa meg. T. Ház! Az előbb elmondott indokok alapján nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadhassam a felhatalmazási javaslatot, mert