Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
128 Az országgyűlés képviselőházának fi. jeles munkatársaimmal együtt megvetettük becsületes, nehéz munkával azt az alapot, amelyből végre a diadalmas magyar filmgyártás kezd kibontakozni. (Igaz! Ugy van! Taps a jobboldalon és a középen.) Igen nehéz, nagy munka volt ez. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Pékár Gyula: Bevallom, a filmalap elnöksége igen sok utánjárással, lótás-futással, eljárással, utazással és reprezentálással jár. Én hosszú hat esztendőn át a magam zsebéből viseltem mindezt. A hatodik év végén felsőbb helyen az a vélemény alakult ki, hogyha már én időmet és idegeimet, munkakészségeuiet és szakértelmemet ennek a nemzeti ügynek szen : telem, mégis csak furcsa, hogy erre én még rá is fizessek. (Györki Imre: Helyben vagyunk!) Kérem, nincsenek helyben. Akkor kialakult az, hogy legalább az én költségeim részbeni megtérítéseképpen, (Ulain Ferenc: Szóval, helyben vagyunk.) Tehát nem fizetés-, nem honoráriumképpen, hanem költségeimnek részben való megtérátéseképpen 200 pengő havi díjazásban részesüljek. Ezt Grúzom én két esztendő óca. Én, t- Ház, magamra nézve sohasem tekintettem ezt Összeférhetetlenségnek, mert akkor nyomban megtettem volna a bejelentést; ha azonban e tekintetben kételyek vannak, az uraknak módjuk van bármikor az Összeférhetlenségi bejelentést ellenem megtenni. Ennyiben óhajtottam a képviselő úr pontjaira megfelelni. (Élénk helyeslés jobbfelől. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Zsivió!) Elnök: Hegymegi Kiss Pál képviselő úa a • házszabályok 143. §-ának h) pontja alapján felszólalásra kért engedélyt. A szót neki megadtam. (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Kinek adta meg az elnök úrf) Hegymegi Kiss Pál képviselő urat illeti a szóHegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! Igen t képviselőtársam szavaira a következőkben reflektálok En a belügyminiszter úrhoz intéztem kérdést a filmbürokrácia kérdésében. A belügyminiszter úr nem volt itt, a miniszter urak leveleket szoktak írni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez magyarázta meg, hogy én képviselőtársamhoz közvetlenül kérdést intéztem, mert különben neve interpellációmban szóba sem került volna, ha Magyarországon az a szokás fennállana, hogy a miniszterek személyesen adnak választ az interpellációkra. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang balfelől: Nem tudnak beszélni a miniszterek! — Zaj a jobboldalon,) En interpellációmra a választ meg fogom kapni és akkor képviselőtársam arra a felfogásra, amit a miniszter nyilvánít azon egyszerűsítési törekvésekkel szemben, amelyeket én a filmbürokráciánál kívánok, megadja a választ. (Lang Lénárd: Vetőmagra van szükség, de filmekre nincs! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Zaj.) Méltóztassék Hegymegi Kiss Pál képviselő urat meghallgatni. (Lang Lénárd közbeszól.) Hegymegi Kiss Pál: Jól van, (Lang Lénárd felé.) el tetszik majd azután mondani! (Derültség.) Azért kérem a t. képviselőtársamtól, hogjy adjon időt, mert itt nagyon sok képviselőtársam személyében és becsületében érintve van, , az idő kevés, a becsület pedig megkívánja azt ,hogy ezalatt az idő alatt pedig orvosoljuk, (Helyeslés. — Halljuk! Halljuk.) T. képviselőtársam, én tegnap önt nem gyanúsítottam' meg. Én értesültem arról, hogy ülése 1932 április 21-én, esUiörtÖkou. 200 pengőt kap, de nem hittem el, azért csak feladtam a kérdést, mert én ismertem Pékár Gyula munkásságát hazafias és egyéb téren. (Felkiáltások a szélsőbalodalon: Dodo főhadnagy!) Képviselőtársam engem megcáfolt, — mert, mondom, én nem hittem el ezt a tudomást —' s most azt mondotta, hogy kap. En elhiszem, hogy képviselőtársamnak sok kiadása volt, de képviselőtársam a magyar Képviselőház tagja. Itt különbséget tenni nem lehet, még ha áldozatokat hoztunk is. En a képviselőtársamra bízom, szükségesnek tartja-e azt, hogy ezt a kérdést az összeférhetlenségi bizottság elbírálja. (Taps a bal- és szélsőbaloldalon. — Lang Lénárd: Állami pénz! — Györki Imre: Eddig nem jutott eszié'be, míg ki nem kaparták! — Zaj.) Elnök: A képviselő úr kíván még tovább is szélűi? Hegymegi Kiss Pál: Igen kérem, elnök úr, én kívánok. (Jánossy Gábor: Mi címen? Mélyen t. Képviselőház! Bocsánatot kérek, hogy 'idejüket annyira igénybeveszem. (Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Ráérünk!) de mi, ellenzékiek, ezt a vitát úgyszólván harcoljuk, (Egy hang jiobbfelől: Mi is!) harcoljuk, mert la mi alkotmányos meggyőződésünket,, a mi alkotmányos érzésünket ez a törvényjavaslat, amely a parlamentnek legszentebb jog-ait, a kormányra és egy mellette statisztáló bizottságra ruházza, sérti. Lehet, hogy ez az igen t. egységes párt tagjai egy részének nem tetszik, azonban az eddigi vita, az itt elmondott nívós beszédek, ahol mindenki, méltóztassanak meggyőződve lenni, legjavát hozta annak, amit tudott, magas színvonalon mozogtak és Klein Antal képviselőtársunkba, aki tisztán a magyar gazdatársadalom, érdekében emelt szót s aki éppen, mint a magyar németség egyik képviselője hangsúlyozta azt, hogy a magyar németség minden időben itt áll a magyar haza oldalán a hazafias gondolat mellett, (Ügy van! Ugy van! — Taps és felkiáltások a baloldalon: Éljen Klein!) bele lett fojtva a szó, nem kapott beszédének további folytatására engedélyt. (Egy hang jobbfelől: De nem ezért!) Ez a t. többségnek diszkrecionális joga, én e felett nem vitatkozhatom. De ugyanakkor, amikor szavazás történt, az egységespártnak egyik illusztris tagja, gróf Ráday Gedeon (Ulain Ferenc: A híres nagykőrösi választás! Hamisítások!) a szavazás alkalmával, mivel ő volt az intonáló ja annak, hogy a t. többség nem szavazta meg a hoszabbítátst, (Felkiáltások jobbfelől: Szó sincs róla!) a gyorsírói jegyzetek szerint a következő kijelentést tette: (Halljuk! Halljuk!): „Szégyen gyalázat az a játék* ami itt megy." (Malasits Géza: Szégyen gyalázat, hogy valaki ilyent mondjon! — Propper Sándor: Rendreutasítást kapott ezért? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem!) A gróf úr előttem és a Ház elnöke előtt kijelentette, hogy ezt a kifejezést, ami a gyorsírói jegyzetekben van, így nem mondotta, a „szégyen gyalázat" iszót nem mondotta, 'hanem azt mondotta, hogy „Ez komédi ami itt megy." (Dinnyés Lajos: A gyorsírók esküt tettek! — Andaházi-Kasnya Béla: Bocsánatot kérek, a gyorsírók hallották, itt is hallotta mindenki, miért tagadja, hát le? — Farkas István: Grófi szokás. — Zaj.) Elnök: Csendét kérek. Hegymegi Kiss Pál: Elsősorban természetesen minden képviselő úr maga jogosított magyarázni a, szavát, hogy miért áll helyt, (Ugy van! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.)
