Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. azonban én a gróf úrnak ezt a kijelentését (Felkiáltások jobbfelől: Képviselő. — Sauerborn a szélsőbaboldalon: Szégyen az, hogy gróf? — Károly: Gróf, vagy nem grófi — Felkiáltások Zaj.) az ellenzékkel szemben illojálisnak tartom s mivel az elnök részéről, bár ugyanezen kitételekért — ha az ő magyarázata szerinti kitéteit veszem is, — rendreutasítások történtek itt a Házban, (Ugy van! Ugy van! balfelől. — Felkiálásiok a bal- és a szélsőbaloldaion: Mentelmi!) ellenben itt az elnök résziéről az ellenzék törvényhozói kötelességgyakorláisa megvédve nem lett. Én felkérem itt az igen t. képviselő urat, akiről tudom, hogy nem lehet ez alkalommal jelen, magyarázza meg nekünk, magyar törvényhozóknak, hogy milyen jogon nevezi a mi becsületes kötelességteljesítésünket, amelyre egy mandátum jogosít bennünket, komédiának és játéknak? Erre várom a képviselő úr válaszát. (Zaj.) r A másik pedig, amit sérelmezek, az, hogy ezért a kitételért, amely után rögtön azt mon dottam, hogy mi becsületesen harcolunk, Ulain Ferenc és Andaházi-Kasnya Béla t. képviselőtársaim pedig felháborodva ezen a kitételen, visszautasították azt, az elnök úrnak egy szava sem volt a képviselő úrral szeniiben, ellenben két képviselőtársunkat a mentelmi bizottság elé utasította, holott ha az elnök úr (Zaj. — Elnök csenget.) orvosolta volna a mi sérelmünket, akkor... (Szakács Andor: Pártelnök!) Elnök: Szakács képviselő urat rendreutasítom! (Szakács Andor: Azért mégis pártelnök!) Szakács képviselő urat másodszor is rendreutasítom ! Hegymegi Kiss Pál: ...a mentelmi bizottság elé való utalás nem történt volna meg. A mi felháborodásunk azért tört ki, mert mi itten akármilyen apró kitételért megkapjuk a rendreutasítást, ellenben egy ilyen súlyos inszinuációért, amely itt a rendzavarások egész tömegét bevezette, az ellenzék nem kapta meg az elégtételt és az orvoslást. (Szakács Andor: Az,ért mondottam, hogy pártelnök!) Mi, elnök úr, az ön eljárását sérelmezzük és követeljük öntől, hogy szerezzen érvényt, mint a Ház pártatlan tagja, a mi tisztességünknek is, mert önnek azt is meg kell védenie. (Nagy taps a baloldalon.) Elnök: T. Képviselőház! Először is visszautasítom Hegymegi Kiss Pál képviselő úrnak hozzám intézett szavait és azt a hangot, amelylyel ő az elnököt aposztrofálta. (Zaj. — Elnök csenget.) Másodszor megállapítom, hogy többízben kértem, különösen a baloldalt... (Propper Sándor: Mindig a baloldalt kéri!) Propper képviselő urat rendreutasítom!... hogy méltóztassanak csendben maradni. Én Ráday Gedeon gróf képviselő úrnak ezt a kijelentését nem hallottam és azokat a képviselő urakat, akiket kénytelen voltam magatartásuk miatt a mentelmi bizottság elé utasítani, illetve kérni a mentelmi bizottság elé való utasításukat, két ízben figyelmeztettem, hogy hallgassanak, két ízben rendre is utasítottam őket a tárgyalások folytonos zavarásáért és ezért javasoltam a mentelmi bizottság elé utasításukat. Ez felel meg a tényeknek, (ügy van! Ügy van! A jobboldalon.) Az elnök köteles a rendről gondoskodni, akárkivel szemben is. Cselekedeteimért számadással nem tartozom- Megjegyzem, hogy ugyanezeket a kifejezéseket ma délelőtt a baloldalról egy képviselő úr szószerint is használta, anélkül, hogy elnöki rendreutasításban részesült volna. (Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak ! KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 129 Klein Antal képviselő úr kért szót, a házszabályok 143. §-a a) pontja alapján. (Andaházi-Kasnya Béla: Tehát még mindig nem akarja rendreutasítani! — Szakács Andor: Mi lesz a gróffal?) A szó Klein Antal képviselő urat illeti meg. Klein Antal: Szíves elnézésüket kérem... Lang Lénárd: Miért terrorizálnak engem 1 — Zaj és derültség jobbfelől.) Elnök: Lang képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Lang Lénárd: Nekem is jogom van!) Klein Antal: ... hogy jóllehet harmadik ciklusban vagyok képviselő, soha ezzel a jogommal nem éltem, személyes kérdésben fel nem szólaltam, ezen a címen nem vettem igénybe a t. Ház türelmét. Soha az életben, itt benn legalább a parlamentben, de tudtommal kinn a magánéletben sem sértettem meg senkit, vagy ha valakit mégis megsértettem volna, mindig tudtam kötelességemet és elégtételt szolgáltattam. Soha az életben tudva valótlant nem állítottam, mert ha ezt tettem volna, akkor saját magamról állítottam volna ki bizonyítványt, hogy rágalmaztam. T. Ház! Szükségesnek tartom ezeket előrebocsátani azért, hogy engem a mai napon ért sértés után (Lang Lénárd: Durva sértés!) itt a Házhoz folyamodjam, aposztrofálva azokat, akik nekem ebben a tekintetben elégtételt tudnak adni, vagy pedig tanúbizonyságot tehetnek arról, hogy én mondtam-e igazat, avagy az, aki engem sértett. (Ulain Ferenc: Mi volt a tényállás?) Valaki nem mondott igazat és valaki közbeszólás formájában azt mondotta, hogy «hazudik.» Erre hívom fel az igen t. Ház figyelmét és tanúságát, hogy ki nem mondott igazat, ki hazudott. Beszédem alatt, amely alatt igen sajnálom, nem volt az a szerencsém, hogy a kormánypárt részéről megtiszteltek volna azzal, hogy meghallgatnak, aminek, el kell ismerni, nem én vagyok az oka, történt ez a szerencsétlen incidens, a tanáeskozóképesség megállapítása. (Zaj jobbfelől.) Bocsánat, csak megállapítom, hogy itt obstrukcióról szó sem volt. Itt 12 órás ülést kért a kormánypárt. Előzőleg bejelentettük a kormánypárt vezetőségének, hogy a vita, akár négy-, akár nyolcórás ülés lesz, a holnapi nap délelőtt folyamán be fog fejeződni. Ennek ellenére, nem tudom miért, a kormány szükségesnek tartotta a 12 órás ülést. Én Kerültem volna sorra beszédem elmondására. Félhárom volt. Felmentem az elnök úrhoz, ebédszünetet kértem. Az elnök úr nem volt hajlandó megadni, nem adott ebédszünetet.. A kormánypárt oldalán hárman vagy négyen ültek és nem sokkal többen itt. Erre kértem a tanácskozóképesség megállapítását, gondolva, hogy így lesz módunkban ebédelni. Ami történt, nem rajtam múlt, én azt hittem, az illetékesek majd úgy intézik, hogy akkor ülünk csak ismét pssze, amikor már tanácskozóképes lesz a Ház és ezt maga az elnök úr is megállapítja. Csak azért tartom szükségesnek mindezt elmondani, hogy beigazoljam, hogy nem én vagyok az oka ennek az incidensnek. De nem ez a lényeg. (Jánossy Gábor: Túl vagyunk rajta.) Ezen túl vagyunk, ezt — ismétlem — csak a magam igazolására mondtam el, mert — és ezt hangsúlyozom — nem akarok illojális lenni különösen azzal a párttal szemben, amelyhez tartoztam. Illojális dolognak tartottam volna, ha azt látom, hogy képviselőtársaim nagy része ebéden van, hogy éppen én kérjem a tanácskozóképesség megállapítását 17