Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

112 Az országgyűlés képviselőházának 71 ségrendelet előfeltétele először, hogy az állam érdekei veszélyeztetve legyenek, másodszor, hogy e veszéllyel szemben olyan sürgős intézkedésre legyen szükség, hogy sem a törvényhozást összehívni, sem egy ilyen ügyet letárgyaltatni alkalom az állam érdekeinek veszélybedöntése nélkül nincs. (Farkas István: Es ne azok kapják, akik veszélybe sodorták a nemzetet!) Ha az első esetet nem is feltételezhetném, a másodikat igen, amikor a bankzárlat és német összeomlás kezdete olyan helyzetbe állította az országot, hogy órákon fordulhatott meg ennek az országnak sorsa. (Ügy van! balfelöl.) Most azonban nem azért, mintha az állapotok jobbak volnának ebben az országban, hanem, mert a rossz állandósult, nincs az a helyzet, amely helyzetben órák alatt végrehajtandó intézkedésekre volna szükség és ne volna mód és lehetőség a szükséges törvényjavaslatoknak a törvényhozás útján szabályosan, alkotmányosan, törvény formájába öltöztetésére. De magához a szükségrendelethez a tudomány két előfeltételt állít fel s két súlyos következményt is fűz. Az egyik következmény az, hogy azt a rendeletet a lehető legrövidebb idő alatt be kell mutatni a törvényhozásnak, amely fenntartása, további érvénye felett határoz, s egyúttal azt is megállapítja, hogy a szükségrendeletek kibocsátóival szemben fokozott alkotmányjogi felelősség van s ha a. törvényhozás a rendelet tárgyalása alkalmával nem találja indokoltnak annak a rendeletnek kibocsátását, akkor a felelősségrevonás kérésében intézkedik. Ezek a törvénytervezetek — úgy látszik — ezeket a hátrányokat akarják kiküszöbölni, nevezetesen azt, hogy a szükségrendeletet a belső természeténél fogva senki jogász máskép elképzelni nem tudja, mint ideiglenes, ideig-óráig tartó intézkedést. Itt pedig az van célul kitűzve, hogy ezek a szükségrendeletek szinte Örökéletűek legyenek (Ellenmondások a jobboldalon.) olyan értelemben, hogy hosszú életűek legyenek, mintha a törvényhozás, az arra illetékes törvényhozó hatalom törvényes formák között törvénybe öntötte volna azokat. Ez egyfelől a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom munkájának összezavarodása, de olyan értelemben való összezayarodása, amely a végrehjató hatalmat jelentőségben messze fölibe emeli a törvényhozó hatalomnak (Ügy van! Ügy van! balfelől.) s éppen ezért már magábanvéve is Öngyilkosság minden parlamenttől, amely képes megszavazni azt, hogy: itt vagyok, tárgyalhatnék, foglalkozhatnám az ország ügyeivel, de nem merek vele foglalkozni, vagy nem tudok vele foglalkozni, keresek valakit, akire ezt a kötelességet és ennek a kötelességnek felelősségét áthárítsam. (Ügy van! á baloldalon.) De nemcsak azért lehetetlen az, hogy egy ilyen törvénytervezetet vagy egy ilyen törvényjavaslatot alkotmányos érzésű parlament törvényerőre emeljen, hanem azért is, mert nincs joga hozzá. (Simon András: Miért?) A néptől a képviselők arra kaptak jogot, hogy ők alkossanak törvényt (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) s nem arra kaptak jogot, hogy válasszanak ki valakit, aki majd helyettük törvényt alkot. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ez nem olyan jog, mint mikor az ügyvéd meghatalmazást kap a felétől és ráírja az ügyvédjelöltje nevét. Ez súlyosabb, komoly alkotmány ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. jog, amelynek határai vannak, amellyel szem

j ben erkölcsileg és politikailag minden törvényhozónak ,a legmélyebben és a legerősebben kell éreznie azt a kötelességérzetet, hogy ezt csal az alkotmány szellemében és küldetésének szellemében gyakorolja. De furcsa tüneteket látunk itt még ezeken túl is. (Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter belép a terembe. — Györki Imre: Miniszter úr, eltévesztette ;a házszámot? Mondja, hogyan került ide? — Malasits Géza: Ekkora meglepetésre nem voltam elkészülve! — Györki Imre: Nagyon unatkozhatott! — Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszter: Elképzelheti, hogy egy kereskedelmi miniszternek van alkalma unatkozni? — Jánossy Gábor: Ezek a súlyos alkotmányjogi aggodalmak odaát, hogy ilyen kedélyesen megy?) Elnök: Kérem

v

képviselő urak, ne zavarják a szónokot beszédében. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Sándor István: T. Képviselőház! Teljesen tárgyilagos igyekszem lenni. Elismerem, hogy ebben a meghosszabbító törvényjavaslatban van olyan tétel is, amely a helyzet javítását célozza, szemben az előző törvényjavaslattal. Ügy látom, hogy ez keltett legnagyobb meglepetést a túlsó oldalon. Nevezetesen azt mondja (olvassa): «Érintetlenül maradnak a tavalyi törvény rendelkezései azzal a kiegészítéssel, hogy az Országos Bizottság valamely javaslatnak tárgyalása végett elhatároztatja az országgyűlés mindkét házának összehívását. Ebben az esetben az ^országgyűlés mindkét házának elnökei a Képviselőház és a Felsőház Összehívása iránt az Országos Bizottság határozata alapján haladéktalanul intézkedni kötelesek.» (Ulain Ferenc: Azt azután várhatjuk, amíg erre rákerül a sor.) Ez a javítás, ha tényleges javítás volna is, nemcsak jogi javítás, mit jelentene? Nemcsak azt, hogy egy csomó jogot odaadtunk a magunkéból a kormánynak és a 33-as bizottságnak, hanem még azt a jogot is odaadtuk, hogy a 33-as bizottság mondja meg ebben a tárgykörben, mikor vagyunk mi illetékesek törvényt hozni. Ez a javítás, van azonban egy romlás is benne, még az előző szintén elvetendő rossz törvényhez képest is. Nevezetesen talán még méltóztatnak emlékezni, hogy ennek a kérdésnek a múlt nyáron történt felsőházi tárgyalása alkalmával gróf Hadik János felsőházi tag úr egy indítványt terjesztett elő, amely indítványt a Felsőház elfogadott és alkotmányos hozzájárulás céljából a Képviselőházhoz áttett. A Felsőházból átérkezett határozat tartalma ez: Állapítsa meg a Felsőház határozatilag azt, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a kormány csak a gazdasági és hitelélet rendjének, valamint az államháztartás egyensúlyának biztosítására irányuló rendelkezéseket tehet és hogy a törvényjavaslat második szakaszában nem nyert a kormány felhatalmazást arra, hogy alkotmányon, törvényen, vagy szokásjogon alapuló szabályokat rendeletileg módosíthasson vagy hatályon kívül helyezhessen. Miért jött létre ez a határozat? Azért, mert a törvény szövegezése olyan bizonytalan ezen a ponton, hogy aggódni lehetett, hogy nemcsak a megjelölt tárgykörökben tesz a kormány ennek alapján intézkedéseket, hanem ezen túl is terjeszkedik. Annak, hogy ez az aggodalom nem volt holmi ellenzéki akadékos-