Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Àz országgyűlés képviselőházának 71. sék az elnöki figyelmeztetést tekintbe venni. Azok a tárgyak, amelyekre a képviseiő úr át akar térni, nem állnak összefüggésben a stzőnyegen lévő törvényjavaslattal. (Györki Imre: A felhatalmazásiba beletartozik! A régi világban is így volt!) Dinich Ödön: Égy különös konkrét esetre akarok rátérni, amely szintén csak azt bizonyítja, hogy nem áll módunkban bizalommal lenni a kormányzat iránt, mert hiszen a

1 kormányzat... (Kun Béla: Neim torolja meg a bűneseteket!) Ügy van, nem torolja meg a bűneseteket, nem tesz igazságot, amikor igazságot kellene tennie. Nem megyek nagyon messze, Biharba és Szabolcsiba*, hanem itt maradok ezen a helyen és saját személyemmel kapcsolatban... (Egy hang a jobboldalon: Csendőrverés f) Nem csendőr általi meg veretesről akarok szólani, mert azt szeretném látni, hanem egy olyan hallatlan törvény tipr ás volt, amelyet nem sikerült megtör oltatnom, dacára annak, hogy Öt jegyző és öt bíró eUen tettem az ügyészségnél büntetőfeljelentést, közokiratha,misítás bűntette miatt. (Kabók Lajos: Jól néz ki ez a köizigazeaias! — Györki Imre: Hol van ^ az igazságügyminiszter!) Ez hónapokkal ezelőtt történt s azóta nem történt semmi, pedig konkrét feljelentést tettem. (Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Felkiáltások a jobboldalon: Ne súgjanak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Mozgás.) Dinich Ödön: Ha majd helyet méltóztatnak foglalni, .akkor beszélek, zavar engem, ha állandóan itt sétálnak. (Derültség. Felkiáltások a baloldalon: Ne zavarják a szónokot! Nem hagyják beszélni! Ne sétáljanak!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak az elnök helyett intézkedni. (Györki Imre: Ha az elnök nem intézkedik, valakinek csak kell intézkedni! — Farkas István: Valakinek csak kell rendet teremteni! — Zaj.) Csendet kérek minden oldalon, képviselő urak!— Jánossy Gábor: Halljuk a szónokot!) Dinich Ödön: Annak elmondása, amibe belekezdtem, olyan hosszú időt venne igénybe, hogy igazán nem akarom a türelmüket próbára tenni. (Elénk helyeslés jobbfelől. — Felkiáltások a jobboldalon: Ne súgjanak! — Egy hang a jobboldalon: Gyenge obstrukció!) Csak azt akarom még szóvátenni, hogy bennünket, magyar képviselőházat, a mi jogos szégyenünkre és felháborodásunkra valahogy semmibe sem vesz a kormány. {Zajos ellenmondások jobbfelől. — Kun Béla: És a népet is semmibe veszik!) Itt nem pártokról ivan szó, itt a magyar parlamentről van szó. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A magyar parlamentet nem veszi semmibe a kormányzat akkor, amikor fejünkre ülteti a 33-as bizottságot. Taps balfelől. — Kun Béla: Szörnyszülött 33-as bizottság! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Györki Imre: Mi van a kormánnyal, hol van?) Dinich Ödön: A 33-as bizottság köztudomás! szerint nemcsak parlamenti emberekből áll s annak Összetétele egyébként is olyan, hogy semmi bizodalmunk sem lehet benne s ezért nem kérünk sem a 33-as bizottságból, sem a 6-os bizottságból. (Kun Béla: Mindent a parlament előtt tárgyaljunk le!) — Nem hittem volna, hogy a kormány annyira lebecsülje a map^ar parlamentet, hogy szükségesnek tartson egy 33-as bizottságot emelni a fejünk fölé. (Ügy van! Ügy van a baloldalon.) Ez a diktatúrának a tökéletes bejelentése. (Ügy van! a ütése 1932 április 21-én, csütörtökön. ili baloldalon.) Nekünk megvan a módunk arra, hogy itt a képviselőházban és a felsőházban bármilyen intézkedést megtárgyaljunk és a tárgyalásnak megtaláljuk a törvényes formáját. (Ügv van! Ügy van! a baloldalon.) Ha úgy látja a t. Kormányzat, hogy neki nincs szük

? sége a Képviselőházra, vállalja maga a felelősiséget, s akkor küldjenek el bennünket. (Ügy van! a baloldalon. — Kun Béla: Inkább nyilt diktatúra- mint ez! — Dinnyés Lajos: Tiszta vizet a pohárba! — Kun Béla: Ez nem más, mint kendőzött diktatúra!) Elnök: Csendet kérek. Kun Béla képviselő urat rendreutasítom s ismételten kérem, maradjon csendben. Dinich Ödön: Küldjenek el bennünket. Vagy legyen parlament, vagy ne legyen. Azt hiszem, valamennyi itt ülő t. képviselőtársam egyetért velem, amikor azt mondom, hogy küldjenek el bennünket bármily pillanatban, álljuk a harcot. (Schmidt Miklós: Ezt már kétszer mondta!) Mit mond képviselőtársam? (Schmidt Miklós: Ezt már kétszer mondta!) Elnök: Csendet kérek. A képiviselő urakat kérem, hogy ne személyeskedjenek. Dinich Ödön: Először tanuljon meg hangosan, folyékonyan beszélni, akkor beszéljen. (Taps a baloldalon. — Jánossy Gábor: Nem ezt várja az ország ettől a gyülekezettől! — Györki Imre: 33-as bizottságot, diktatúrát vár!) T. képviselőtársam, válaszolok önnek. Valóban nem ezt várja ettől a gyülekezettől ez az ország, ettől a gyülekezettől az ország már nem vár semmit. Az ország egyet vár, hogy a titkos választójogot iktassák törvénybe. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon.) Akkor pedig menjünk széjjel az országban és ítéljen a nép. Nem fogadom el a javaslatot. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon — Fáy István: Koncentráció!) Elnök: Fáy képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Kabók Lajos: Mi fáj a Fáynak?) Kabók képviselő urat is kérem, maradjon csendben. Szólásra következik! Herczeg Béla jegyző: Sándor István! (Zaj.) Elnök: Sándor István képviselő urat illeti a szó. Sándor István: Igen t. Ház! Nagyon nehéz ebben a Házban a jelen pillanatban közjogi kérdésekről beszélni. Először nehéz azért, mert Ulain Ferenc igen t. képviselőtársam olyan hatalmas meggyőző erővel, az elkövetni szándékolt hibának olyan igaz és éles beállításával beszélt a dologról, hogy az után az ismétlés unalmasnak látszik. Másodszor nehéz, mert hiányzik ebből a teremből jelenleg az az atmoszféra, amely mellett ennek a törvénynek közjogi súlyosságát átérezni, azzal behatóan foglalkozni lehetne. Mégis azt gondolom, kötelesség, hogy szóljunk erről a törvényjavaslatról, mert ennek lehetnek gyakorlatilag helytelen következései s talán ha erre rávilágítunk, akkor nem hoznak máskor ilyen törvényt. De ha a közjogi állásponttal szemben precedenst teremtünk, illetőleg a multévi precedenst megismételjük, akkor a magyar alkotmányon akkora és annyi rés támadhat, hogy azt a rést talán hosszú idők kemény munkája, jog- és törvénytisztelete sem fogja tudni betölteni. Ez a törvénytervezet, valamint elődje is, amelyet most meghosszabbítani kíván az igen t. kormány és a bizottság, tulajdonképpen talán azért nem tűnt fel először közjogilag olyan veszedelmesnek, mert a szükségrendeletek kibocsátási jogára vonatkozó felhatalmazásnak látszott. De a szűk-