Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

îio Àz országgyűlés képviselőházának 7. ban. Ezt meg tudom állapítani. (Propper Sándor: Jobban szeretnők, ha a meggyőződés hozná őket, nem a nyomorsúág!) Egyelőre remélem, a nyomorúság vitte őket oda. (Propper Sándor: Ez sajnos, így van!) T. képviselőtársaim, ez abszolúte nem olyan kérdés, amely felett el lehetne siklani. En meg vagyok győződve arról, hogy a mostani fizetéscsökkentés, amely a közalkalmazottak nagyrészének fizetését leszállítja, ellenben nem szállítja de a csendőrség, ia rendőrség fizetését, — nem mintha egy fillért is irigyelnék akár a csendőrtől, akár a rendőrtől — valahogy azt a furcsa látszatot kelti, mintha a kormány várná azt, hogy ennek valami kirobbanás lehet a vége és akkor kezei között ikell hogy legyen az a jól fizetett csendőr meg rendőr. (.Propper Sándor: Szembeállítják a fegyveres hatalmat a polgársággal!) Igenis, szembeállítják és fegyverre támaszkodva akarják elérni azt, hogy teljesen elnémítsák a közalkalmazottakat. (Kun Béla: A kistisztviselőkkel szemben lelketlenül jártak el. A 33-as bizottság sem járult hozzá, mégis megcsinálták! Diktatúra! — Propper Sándor: A bugaci tehénpásztor 40 pengőjéből is levonnak!) Ne méltóztassanak elfelejteni még egy nagyon nehéz... (Kun Béla: Számonkérő széket ül majd még ia tisztviselői kar az egységespárt felett!) Elnök: Kérem Kun Béla képviselő urat, maradjon csendben. Dinich Ödön: ...körülményt, azt, hogy azok a közalkalmazottak, akik valamikor ;ambício nálták, hogy bizonyos stúdiumokat végezve, közalkalmazottak legyenek, egészen biztosan azt szeretnék, hogy gyermekeik is tanult emberek legyenek, de a mai helyzet, amikor úgyszólván hónapról-hónapna leszállítják :a közalkalmazottak fizetését, azt eredményezte, hogy bírák és egyéb magasállású közalkalmazottak nem taníttathatván gyermekeiket, más pályára 'adják őket. (Fábián Béla: Milyenre

1

?) Ipari és kereskedelmi pályákra. Nem adhatják máshova; hova adják? (Propper Sándor: A versenypályán kívül hol van ma pálya! Pólópálya van, más nincs!) Azt hiszem, a túloldalon ülő képviselőtársaim közül nem egy tapasztalta, mint én, hogy felkeresték iskolát végzett emberek, akik még nem katonakötelesek, és larna kérték őket, hogy valamilyen protekcióval vegyék fel őket katonai szolgálatra. Látom a fejbólingatásokból, hogy ezúttal tényleg helyeselnek nekem. (Zsindely Ferenc: Akinek igaza van! .•r1 Propper Sándor: Gsak meg ne lássa .az elnöki tanács, mert akkor baj lesz!) Látom, hogy önöket is felkeresték, mint bennünket, olyan emberek, lakiik valahogy kenyérhez akarnak jutni s akik szívesen elmennének katonának, de nem veszik fel őket, mert hiszen, ha a létszám betelt, akkor nem lehet több katonát felvenni. Ez mind azt bizonyítja, hogy mindenhová elmennének, csak hogy kenyeret kaphassanak. (Pakots József: Minden ajtót megzörgetnek, csiak nem nyittatnak meg!) En nagyon meggondolandónak tartom, hogy vájjon sz'abad-e nekünk a szellemi proletariátust még tovább fejleszteni, vájjon nem kell-e nekünk arra az útra térnünk, hogy azokat a főiskolákat és egyetemeket, amelyek évről-évre ezerszámra szállítják ' a szellemi proletárokat, akiket semmi körülmények között sem lehet elhelyezni, ideiglenesen szüneteltessük. (Musa István: Evente ezer tanítót nevelnek!) Mert az lehetetlen, hogy mint képviselőtársam mondja, évente több, mint ezer tanító és tanítónő hagyja . ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. el a képezdéket. S évente ezerszámra lesznek diplomás orvosok, mérnökök, tanárok és egyéb más intellektuellek. (Lukács Béla: Sajnos, az Trianon következménye!) El fog következni az idő, amikor együtt fogunk haladni Trianon nagyon erős hangoztatásával, — s akkor nem lesz közöttünk pártkülönbség, mert itt pártkülönbség nem is lehet — de azt mondani, hogy mindennek Trianon az oka és megcsonkíttatásunk, meg a kommunizmus, meg az oláh megszállás, mégsem lehet. (Zsindely Ferenc: Az intelligencia túltengésének az az oka!) Próbáljunk megegyezni olyan gondolatokban, amelyek nem támadók. Ez a téma például nem támadja a kormányzatot. Itt olyan jelenségről van szó, amely valamennyiünknek kötelességévé teszi, hogy a probléma megoldásához fogjunk. Ezer- és ezerszámra vannak olyan emberek, akik nem tudván elhelyezkedni, szegyeinek odahaza maradni, ennek következtében kerülik otthonukat azzal a megokolással, hogy munka után^mennek; összejönnek, beszélgetnek, az elkeseredés elkeseredést szül, ez tovább fokozódik és fejlődik és kirobbanáshoz fog vezetni, ha ezen nem segítünk. Szomorú valóság ez, t. képviselőtársaim. (Fábián Béla: Igaz, hol vannak a miniszter urak? Nekik nem 12 órás az ülés? — Farkas István: Mégsem járja, hogy nem jönnek ide! — Fábián Béla: Legalább egy árva minisztert kérünk ! — Farkas István : Kérünk egy minisztert !) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Kun Béla: Holnap este ilyenkor is itt leszünk! Jó lesz? — Lukács Béla: Jó lesz! — Egy hang a jobboldalon: Kifáradt a szónok!) Dinich Ödön: En nem fáradtam ki, csak az urak ne fáradjanak ki. Kérdem, bízhatunk-e a kormányzatban, (Kun Béla: Nem! — Farkas István: Nem, nem, soha!) amikor azt látjuk, hogy törvényt lábbal tipró embereket szabadon tartanak, azok szabadon járhatnak, büntetlenül végezhetik azt, amit tesznek. Hiszen nemcsak a szociáldemokraták azok, akik a különféle leveleket kapják és én azt hiszem, ha versenyre kellene kelnünk, a független kisgazdapárt sokkalta több levelet kap, panaszos leveleket az ország minden részéből, amelyekben hasonló panaszok foglaltatnak. Meg kell mondanom teljesen objektíve, hagy Pest vármegyében. nem tapasztaltam azt, mintha a csendőrség túlságosan erőszakoskodott volna, vagy még hozzá megverte volna az embereket politikai felfogásuk miatt. Ellenben személyesen utána jártam én ezeknek a doljgoknak, bejártam az országnak nagy részét, ismerem Szabolcsnak és Biharnak a közigazgatását. (Musa István: Az szép közigazgatás!) Megfigyeltem, hogy mit csinálnak ott és ennek alapján mondhatom, hogy a panaszok csiaknem 100%-ig fedik a tényeket. Ne higyjék képviselőtársaim, hogy azok az emberek csak szórakozásból írják, hogy őket megverték. Ha valakit megvernek, nem szívesen mondja el másnak. Elnök: Kérem ai képviselő urat, tessék a tárlgytna térni. (Györki Imre: Tessék a 4 órás ülésekre visszatérni!) Dinich Ödön: Egy különös konkrét esetre kitérek, ezekkel magyarázaitát adom annak, hogy miért nem bízom a kormányzatban és miért nem szarvasom meg a javaslatot. Ez a magyarázat ^ nézetem szerint^ szorosan öss?efügg e bizalmi javaslat bírálatával, s így méltóztassanak megengedni, hogy egy pár olyan esetre térjek ki... Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztas-