Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. képviselő úrnak adandó alkalommal külön elő­adásban fogok ismertetni. Most ez, erős eltérés volna magától a tárgytól, éppen azért nem akarom megvilágítani, bár egészen nyugodtan megmondhatnám, t. képviselő úr, hiszen foglal­kozóim ezekkel a kérdésekkel. Óriási nehézségekkel küzködünk. Egymillió kétszázezer emiber megélhetéséről van szó és ez nem lebecsülendő akkor, amikor ebben az országban csak nyolc milliónál valamivel több magyarról beszélhetünk. Ezeket meg­menthetné az, ha a borfogyasztási adót leszál­lítanák, vagy pláne megszüntetnék. (Musa Ist­ván: Több mint százszázalékos a borfogyasz­tási adó!) Ha ez bekövetkeznék, akkor az egész bortemő vidék megélhetne. Az államtitkár úr három esztendővel ez­előtt maga is olyan kijelentést tett, amelyben teljes ©regiével elítélte a borfolgyaszási adót. De változnak aa idők és változnak a vélemények. En nem a magam nevében beszélek, de beszé­lek azoknak az emíbereknek a nevében, akiket képviselek. (Pakots József: A vízfogyasztás sokkal nagyobb, amióta borfogyasztási adó van!) t Még csak egy gazdasági (kérdésre szeret­nék rátérni. Rá szeretnék térni még arra a gazdasági kérdésre, amely szintén azt bizo­nyítja, hogy nekünk semmi körülmények kö­zött nem lehet bizalmunk a mai vezetőkkel szemben, mert hiszen nem törődnek olyan gaz­dasági kérdésekkel, amelyek tulajdonképpen a gaztmtársadalomnak és közvetve az egésizi or­szág megmentését célozzák. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Dinich Ödön: Kérem a t. Házat, méltóz­tassék beszédidőmet egy órával meghosszabbí­tani. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak a meghosszabbítást megadni. (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. (Pakots József: Többségben vagyunk 1 — Östör József: Nem vagyunk mi előzékenyek?) Dinich Ödön: Somssich Antal gróf t. kép­viselőtársamtól lés Gaal Gastontól, pártunk ve­zérétől hallottam a múltkoriban, hogy az állat­hizlalás körül milyen tragédiák folytak le, az előbb pedig Sauerborn Károly képviselőtársam ugyancsak erről beszélt. Nyollc hónapig hizlal­ták az Ökröket (Zaj.) és nyolc hónapi befekte­tés után, amikor teljesen felhizlalva el akar­ták adni, sokkal kevesebbet ígértek érte, mint amennyiért vásárolták. Most már arra kérem képviselőtársaimat, tessék teljesen objektíve véleményt mondani arra, — hiszen nem hiba, ha az ember némelykor megmondja az igazat is — ihogy amikor az összes, már eddig is fel­említett gazdasági kérdésekben. •. (Sauerborn Károly: Ezek nem voltak ellenőrizve, amelye­ket most hallottunk!) Elnök: Kérem Sauerborn képviselő urat ne tessék állandóan közbeszólni. (Lang Lénárd: De mit csináljon'? Tíz óráig kell valamit csi­nálni! — Derültség.) Dinich Ödön: Lang Lénárd képvielőtár­samnak múltkor elmondott beszéde élénken rá­világított ezekre a kérdésekre is. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, (Östör József: De kénytelen!) de meg kell jegyeznem, hogy a kormányzat, egyáltalában nem törődik a gaz­datársadalom felsegítésével, nem törődik a föld­del magával, (Sauerborn Károly: Annak sza­vaznak bizalmat!) nincs tekintettel arra, hogy vájjon azi a gazda adóját megfizette-e, vagy nem fizette meg, megtudja-e fizetni vagy nem, hanem kíméletlenül végrehajtat. Kíméletlenül ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 10<) behajtanak minden követelést. Tanácsot, pia­cot nem adnak, lehetőséget arra, hogy a gazda terményeit értékesítse, nem adnak. Számíthat-e ivajjonez a kormányzat bizalomra 1 ? Vagy ta­lán azért bízzunk, t. képviselőtárs aim, a kor­mányzatban, mert a közalkalmazottak fizetését újabban leszállította 1 ? Hiszen t. kormánypárti képviselőtársaim legutóbb, .amikor a jelenlegi pénzügyminiszter úr azt a kijelentést tette, hogy őj lesz az utolsó, aki a közalkalmazottak fizetéséhez hozzá fog nyúlni, már megvoltunk győződve, hogy a közalkalmazottak fizetését le fogják szállítani. Es -az a kijelentése, hogy nem volt neki olyan terve, amely a lakbéreket valamilyen formában meg akarta volna csor­bítani, ismét csak szinte beharangozásra;, hogy meg fogják esorbtíani, a közalkalmazottak lak­bérét is. (Propper Sándor: Tagadták pedig na­gyon! Taigadták, mint a lólopó cigányok!) Ta­gadták, éppen ez az, hiszen az előbb is mon­dottam, képviselőtársaim. Van egy harmadik dolog, amely szintén bizalmatlanná teszi a közalkalmazottakat. Ezt nekem a mai napon már elmondották. Ez a harmadik dolog pedig az, hogy arról volt szó, hogy a 12 hónapra beosztott fizetést valahogy úgy intézik, addig forgatják,, amíg a 12 hónapból egy hónapot el tudnak venni és 11 hónapra osztják fel a fizetést. (Egy hang balfelöl: Az esztendőt megrövidítik!) Ez is terv és ez is be fog következni abban az esetben, ha a túloldalon ülő képviselőtársaim nem segítenek nekünk ezt megakadályozni. (Propper Sándor: Nemsokára szeretetcsoma­gokkal fogják kifizetni őket! Vegyes hurkát minden elsején!) Valóban ott tartunk már, t. képviselőtársaim, hogy a közalkalmazottak­nak szeretetcsomagokat adnak, pedig inkább egy kis szeretetre, egy kis sajnálatra volna szükségük; mert legyünk csak teljesen objek­tívek, amióta a közalkalmazottak fizetését le­szállították, azóta az a közalkalmazott nem csináltat ruhát, mert nincs miből, nem csi­náltat cipőt, nem csináltat fehérneműt, nem szivarozik, nem dohányzik, nem fogyaszt szeszesitalt, nem vesz könyvet, nem jár szín­házba, nem pártolj művészetet, nem pár­tolja az irodalmat,, az egyesületekből kilép és teljesen visszavonul. Nem vesz húst, mert nincs miből vennie. Most már, t. képviselő­társaim, azt hiszem, valamennyien észre­veszik azt, hogy ennek mi az eredménye. Megérzi az ipar, megérzi a kereskedelem, megérzi az egész társadalom azt, hogy a köz­alkalmazottak tekintélyes társadalma teljesen lenyomorodva, mindentől visszavonulva, ott­hagy mindent és kénytelen a maga szellemi proletariátusában tengődni. (Propper Sán­dor: Egyetlen öröme, hogy imádhatja a rend­szert!) Ami a rendszerimádatot illeti, nem hiszem, hogy a képviselő úr ezt úgy, mondta volna, hogy el is kell hinni. Az én tapaszta­lataim mások, (Propper Sándor: De ezt hagy­ták meg neki!) én mást tapasztalok t. kép­viselőtársaim, én azt a szomorú tapasztalatot tettem, — megvallom őszintén — hogy ezek a lenyúzott, letiport közalkalmazottak, ezek a szellemi proletárok nagyon-nagyon hajla­nak másirányú proletariátus felé és ennek kifejezést is adtak már nem egyszer. A szé­kesfővárosnál is. Ezt nagyon jól tudják szo­ciáldemokrata képviselőtársaim és azt hi­szem, hogy nagyon örülnek is neki. En nem örülök. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Mi­nek?) Annak, hogy a közalkalmazottak egy nagy része ma már ott van az önök tábora-

Next

/
Thumbnails
Contents