Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
102 Az országgyűlés képviselőházának 71. nem, mint a magam ideáját, nem kérkedé«hől | hozom ezt ide, — amikor együtt jártunk a túloldal t, képviselőivel Svájcban, az egyik alelnök úr vezetésével és ott felkerestük a gazdasági emnorinmokat, felkerestük a bankokat, és kértük őket. hogy terjesszék ki Magyarországra a régi gondoskodást, lássák meg, hogy ez a nemzet egy feltörekvő erő. amely Európa közepén garanciája ama turbulens elemek feltartóztatásának, amelyek Európa kapuján dörömbölnek. Olyanok vagyunk a gazda?ági élet területén, mint voltunk a török hódoltság idején, amikor feltartóztatunk a kultúra védelmében a hordákat;, és itt álltunk mint a kultúra őrzőié. Mosf itt állunk, mint a gazdasági megmenekülés őrzője, itt állunk, csak ide kell hozzánk lépni ú.ira régi bizalommal s .akkor tanúságot tehetünk erről. Azt mondották a legnagyobb svájci bankoknak és a Bauernbundnak legnagyszerűbb képviselői: mi jövünk, mi adunk, mi segítünk, de nem az államnak, amely állam nem olyan, mint mi vagyunk, nem demokrácia, mint mi vagyunk; hanem adunk akkor, ha az a föld azoké lesz, akik maguk megművelik, adunk kölcsönt arra, hogy ennek a földnek instrukciója egészségesen bekövetkezhessek, sőt piacot is teremtünk részére. Ellenőriahető vagyok, t. képviselőtársaim. A Züricher Zeitung-ban annak idején egész referátum jelent me^; erről a dologról. Egyszer itt meg is említettem, hogy e gazdasági kapcsolatok felelevenítése^ az egyetlen mód, megmenteni ezt a gyönyörűséges vagyont. Nem az osztályharcnak, az egymás iránti gyűlölködésnek és irigységnek felkeltésével kell a mentőakciót megindítani és úgy sem, hogy itt beszélünk politikai koncentrációkról és mindenféle egyéb praktikákról. Nem. Ezek a politikai pártokat kiszolgálhatják és megmenthetik, nekünk, azonban nem ez kell. Mi olyan állapotban vagyunk, amikor «minden ember a fedélzetre». mert az egész nemzetet és nem a pártokat kell megmentenünk- (Helyeslés és taps a baloldalon.) T. Képviselőház! Ha most azt^ kérdezem, hogy ezeknek az eszközöknek megválogatására milyen apparátus szükséges, oly egyszerű a felelet. A politikai tükör, amely a kivételes hatalom bírálatánál előttünk van, valóban kettős. A efvik a demokrácia alakulását mutatja Európában és világszerte, ahol demokráciák vannak kialakulóban és aihol egészen mindegy, hogy az államforma akár monarchia akár respublika. Ahol a demokratikus erő evolúciója egy békés fejlődés alaptörvényeit rakja le ; ott nem kell félni felfordulástól, mert ott a nép a maga igazi akaratával részt vesz a kormányzásban, ott a nép tudja, hoc^ elérkezik öt évenként egy nap. amikor a magam akaratát és magam kritikáját szabadon nyilváníthatom. Az önkormányzati erő a demokráciában vállvetve működik azzal a centrális erővel, amelyet kormányzati hatalomnak nevezünk. Itt nagvszerű példa áll előttünk. Amikor Kossuth és Cavour e^vmással való levélváltásban és beszédekben bizonyították be ; hógv az olasz nemzet előretörése és törekvése a cavouri gondolatban ráeszmélt a nemzeti e°" T ség fenséges erejére és ugyanakkor egy magyar szabadsághős szavait idézve, Cavour megállapítja, hogy ez az a nemzetmentő erő és gondolat amely demokratikus irányban haladva megváltja a különböző rabigák alól a dolgozó emberisléget, akkor nekünk könnyű a helyzetünk. T. Kénviselőház! Nem is képzelhető' el, hogy különb néo legyen a világon, mint amely a magyar birtokosságban, a magvar iparosságülése 1932 április 21-én, csütörtökön. ben, kereskedőben és lateinerekben, városban és falun együtt van. Nem is képzelhető el az egymásrautaltságnak gvönyörűségesebb változata, mint visszatérünk a kossuthi hagyományokhoz (Ügy van! balfelől) és azt mondjuk, hogy önkormányzati erővel, önkormányzati képességgel nem a centrális hatalom ráfekvésével és nem a kivételes hatalom erejével, hanem iái természetes fejlődésadta kincsekkel menjünk küzdelembe Európával szemben. (Ügy van! balfelől.) 1840-ben, amikor a német vámunió kezdődött, Kossuth német nyelven írt brosúrájában azt mondotta, hogy az egymásra utaltság ihozza magával, hogy itt a Mao'varország körül fekvő népek struktúrája terelje e^vbe a frazdasá^i erőket és ennek eredője lesz a felvirágzás. Amikor még nem is volt 1848, alkotmányos élet, amikor még nem volt az az evolúció, az ő látnoki szemével meglátta és megérezte, hogy a magyar boldogulás a nyugat felé való tekintés és az oda való kapcsolódás. ö, mint az új Szent István, honalapítást végzett, amikor annak a nagy királynak mintájára, aki a kereszténység befogadásában látta meg a nemzet boldogulásának alaptörvényét, a gazdasági boldogulás alaptörvényét azzal valósította meg itt Magyarországon, hogy ezt a vámvédelmet erre a területre szorította. Nem tagadhatom el, hogy rám e tekintetben egyik túloldalon ülő képviselőtársam munkája igen nagy benyomást gyakorolt. Krüger Aladár t. barátom egy brosúrája ez, (Jánossy Gábor: Okos munka!) amelyben a' föld terheinek kiigazításával próbálja mutatni az utat, nem mondja magát ex cathedra csalhatatlannak, csak az ideát adja, (Jánossy Gábor: Ügy van!) amiért mindenkinek hálásnak kell lennie, mindegyik oldalnak, mert a magyar föld kérdése nem a pártok kérdése. (Ügy van!^ Ügy van! jobb felől.) Ha egy képviselő ideáll és megmutatj EL a lehetőséget, akkor tisztelettel kell rá felnézni. Tisztelettel kell nézni az ezen oldalon ülő ama képviselőtársainkra is, akik olyan kerületeket képviselnek, ahol a földet mívelik s a földből élnek. Akármelyiket említhetem; a mai felszólalók közül kiemelem Lázár Miklós beszédét, amely Tokaj megmentésével megmutatta azt a nagy nemzeti kérdést, amelyet ő felismert s amelynek szolgálatában áll. Es itt vannak a magyar Alföld képviselői: Sándor István, Dinnyés Lajos, Szakács Andor s a többiek mind, mind. Mit alkarnak? A föld erejével az ember erejét növelni, a föld termőképességével az emberi agy termőképességét növelni s ezzel ezt a nemzetet megmenteni. Amikor ez a formája mutatkozik meg annak a képességnek, amely a nemzetben rejlik, akkor nem tudok elmenni szótlanul az előtt a gondolat előtt,... (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: ... amely azt diktálja nekünk, hogy régi nyomokon eszméljünk rá végre, hogy nem a politikai út, hanem a gazdasági út és a megértés az, amely kiemelhet bennünket abból a szörnyűségből, abból az elnyomottságból, abból a letargiából, melyben szenvedünk és élünk és ne töltsük az időt kölcsönös szemrehányásokkal, (Jánossy Gábor: Helyes! Helyes!) hanem lássuk meg, de lássa be a rendszer is, hogy valóban új utat kell keresni. (Jánossy Gábor: Keresik! — Mozgás a jobboldalon. — Dinnyés Lajos: Nem vesszük észre!) Nem, t. képviselőtársam,
