Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-70
2 Az országgyűlés képviselőházának 70. ülése 1932 április 20-an } szerdán. helyzetben, nem 33-as bizottságra van szükség; ahhoz arra van szükség, hogy a nemzet igaz akarata nyilvánuljon meg a gazdasági kérdések elintézésében is. Amikor ezt a javaslatot bíráljuk, akkor vissza kell tekintenünk arra, hogy tulajdonképpen mi történt e javaslat elődjének, az ezt megelőző törvénynek nyomán. Az új kormány vállalkozott arra, hogy megvédi a pengőt az értékcsökkenéstől; vállalkozott arra, hogy a költségvetési deficitet el fogja hárítani; vállalkozott arra, hogy a gazdasági élet folytonosságát biztosítja és végül vállalkozott arra, hogy a külföldi hitelek kérdését rendezni fogja. Felteszem a kérdést: vájjon ez a négy propléma befejezést, elintézést nyert-e, vagy legalább is az elintézésnek olyan folyamatában van-e, amely bizonyos sikert ígér? Meg kell állapítanom objektíve, hogy a pengő értékállandósága a devizarendelkezések következtében bizonyos mértékig biztosítva van annyiban, amennyiben a pengő belföldi vásárló ereje nem esett oly mértékben, mint ahogy azt a külföldön értékelik. Amikor ezt objektíve megállapítom, ugyanakkor meg kell állapítanom azt is, hogy ennek igen súlyos árát fizette a nemzet gazdasága a devizagazdálkodás korlátozása folytán, amennyiben megállapítást nyert, amint itt Eckhardt Tibor képviselőtársam ^ beszédéből is hallottuk — hogy az egész világon a magyar nemzet exportja az, amely a legnagyobb mértékben redukálódott és szenvedett az utóbbi háromnegyed esztendő alatt. T. Ház! Ez bevilágít aizután egész gazdasági vitelünk gesztiójába. Mert mit jelent az export redukciója 1 ? Annyit jelent, hogy megszűnnek itt a gyárak, a műhelyek munkái, a munkások kikerülnek az utcára, lehúzzák a boltok redőnyeit; ez annyit jelent, hogy a nemzet munkálkodása rddrukálódott. Ha pedig a nemzet nem dolgozik, ha a nemzet munkája redukálódik, az annyit jelent, hogy nem keres, és ha nem keres, iaiz annyit jelent, thogy éhezik. Egy szomorú, éhező nemzet az, amely reménykedve tekintett a kormányára és ma sem talál másutt segítséget és reménységet, csak a vezetőségében. Akkor, amikor felhatalmazási javaslatot tárgyalunk, elsősorban fel kell hívnunk a kormány figyelmét arra, hogy nézzien bele az emberek nyomorúságába, nézzen bele a nemzet rettenetes szenvedéseibe, lássa meg, hogy nem lehet papirosintézkedésekkel ezt az országot kihúzni abból a bajból, amelybe belezuhant, (hanem csakis modern, új elgondolású. bátor intézkedésekkel, olyan intézkedésekkel, amelyek alkalmazkodnak a mai egészen rendkívüli helyzethez. Eckhardt Tibor képviselőtársam úgy fejezte ezt ki, hogy a kormány gondolkozása a gazdasági kérdéseikben száz évvel van hátra azzal szemben, amilyen medlerben és amilyen elgondolással ezeket az ügyeket intézni kellene. Be kell látni, hogy a múlt eszkö : zei, a múlt intézkedései neuru alkalmasak a mai súlyos helyzet orvoslására. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ma egészen úi problémákkal állunk szemben, ma egészen rendkívüli eseményeket látunk. Nézzük majd meg májufe 1-én Budapestet; költözködni fog az egész város, de senki sem fog kisebb lakásfcól nagyobb lakásba menni, hanem mindenki nagyobb lakásból megy kisebbe és igen sokan lesznek olyanok, akik neon fognak lakáshói lakásba költözködni, (hanem kint fognak maradni az utcán. (Buchinger Manó: Ügy van! Bizony most iis sokan vannak!) Ha már ennél a témánál vagyok, rá kell, hogy mutassak arra, hogy a gazdasági krízis Magyarországra nézve tulajdonképpen akkor kezdődött, amikor egy bátor gesztussal felszabadították a boltbéreket, rászabadították a háziurakat iaz üzletesekre és megindlult egy retten-e- * tes drágasági folyamat, mert hiszen az a boltos át akarta hárítani a magasabb boltbért azokra, akik nála vásárolnak (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és óvatosságból jobban emelte az árakat, mint amennyire emelték a házibért. Akkor megindult az a drágasági folyamat, amelyből nem tudunk kievickélni még ma sem, amikor pedig mindjén ok meglenne arra, hogy intézményes rendelkezések történ jenek a drágaság letörésére. (Zaj a jobboldalion.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Tauf fer Gábor: A legfőbb problémának a nemzet mai helyzetében a nemzet gazdaságának szanálása szempontjából azt látom, hogy intézményes rendelkezésre van szükség abban az irányban, hogy letörjék azokat a magas árakat, amelyek ma nyomasztólag hatnak az egész gazdasági életre. Ezt meg kell kezdeni elsősorban ott, amit Bródy képviselőtársam már évek hosszú sora óta indítványozott, olyan bíróságok létesítésével, ahol a házbéreket'panaszolhatják azok, akik kiuzsorázva érzik magukat, (Ulain Ferenc: XJgy van! Nagyon kívánatos lenne ez a kereskedőkre nézve.) ahol megállapítást nyerhetne indifferens szervek által, vájjon az a házbér, az az üzletbér, amelyet a bérlő fizet, megfelel-e az adott körülményeknek. (Ügy van! a baloldalon.) Ez volna az első lépés, amely megindítaná az olcsósági folyamatot. De nem lehetne itt megállani, mert az egész nemzet életét tulajdonképpen a hitel táplálj tőke, az a pénz, amelyet a termelésbe bele visznek, de amely ma olyan kismértékben áll rendelkezésre és amely után ma olyan nagy kamatot fizetünk. Egész nagy üdvrivalgásokat olvasunk a lapokban, hogy a Nemzeti Bank leszállította a kamatlábat 6%-ra és a bankok a fővárosban maximálisan 9, a vidéken pedig 9'5%-ot számíthatnak. Kérdem, hogy amikor Hollandiában 2*5%-ra szállították l-e a bankkamatlábat, amely nálunk ma 6%, pedig Hollandiában bőségében vannak a tőkének, amiben nálunk teljesen hiány van, megelégedhetünk-e a bankráta leszállításának ezzel a mértékével? A gazdasági élet tud-e itt 9%-os pénzzel termelni és ha tudna is termelni, van-e olyan bankintézet, amely ma hitelt folyósít 1 ? Ma ennek a bankrátaleszállításnak csak annyi jelentősége van, hogy a bankok könyveiben nem 11'5%-ot, hanem 9%-ot fognak hozzákönyvelni az eddigi adósságokhoz. T. Házi A nemzet ezen az alapon nem tudja életét tovább folytatni. Itt megoldásokat kell keresni. A nemzetnek meg kell csinálnia a maga leltárát. Meg kell állapítani, mi az, amivel rendelkezik, meg kell állapítani, hogy ennek a nemzetnek van földje, van derék népessége, nagyon kevés tőkéje és ennek számbavétele után az a bizonyos bizottság, — ha mindjárt 33-as bizottság is — amelynek nem adnék semmiféle hatalmat, csak megbizást adnék, mindenféle hatalom nélkül, — bevonva mindenféle szakértőt, akik a dolgokhoz értenek — állapítsa meg, hogy mi volna itt a teendő. Hiszen látjuk, hogy a nemzet minden rétege lelkiismeretesen, hazafiasán gondolkodik erről, (Ügy van! balfelöl.) folyton pamfletek jelennek meg, a lapokban cikkeket olvasunk a legkülönbözőbb megoldási módokról, a legkülönbözőbb tervekkel lépnek fel. Állapítsák meg tehát, hogy mik volnának azok az eszközök és
