Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

Az országgyűlés képviselőházának 70. módok, melyik volna az az út, amelyen ezt a célt el lehetne érni. T. Ház! Ehhez nekünk nem kell 33-as bizottság, mert >a 33-as bizottság tulajdonképpen azt akarja jelképezni, hogy nincs szükség itt országgyűlésre, nines szükség itt törvényhozásra, mert a törvényhozás hatáskörét átruházzuk erre a 33-as bizottságra, de arra sem úgy, hogy befolyásolhatja a kormány elhatározását, mert hiszen látjuk a miultból, hogy ,a kormány, ha keresztül akart vinni valamit, csak utólag jelentette be azt a 33-as bizottságnak. (Ügy van! balfelől.) A magyar nemzet története >azt mutatja, hogy a legnagyobb harcok, a legnagyobb véráldozatok két jogért folytak: a nemzet harcolt először a katonamegajánlás jogáért, másodszor harcolt a költségvetési jogért, az adómegajánlás jogáért. (Ügy van! balfelől.) A katonamegajánlási jogot elvette tőle Trianon. Kérdem: mi marad meg ennek a Képviselőháznak akkor, (Ulain Ferenc: Az egységespárt!) ha lemond még arról is, hogy az adók megszavazási jogát gyakorolja? Megérteném ezt, ha ma itt olyan rendkívüli gazdasági helyzet állott volna elő, mint amilyen volt ezelőtt kilenc hónappal, mert meg lehet érteni, hogy a léket kapott hajón a hajóstisztek revolverrel sétálnak a fedélzeten és rendet tartanak. Igen, szükség van azonnali intézkedésekre, de csak akkor, ha a gazdasági helyzet azt mutatja, hogy azonnali intézkedésekkel lehet csak a bajokon segíteni. (Ügy van! balfelől) Ma ezen már túl vagyunk. (Ulain Ferenc: Bizony!) Ma már állandósoilt a nyomorúság, ma már állandósult a nemzet éhezése, ma már állandósultak azok a bajok, amelyekről azt hittük, hogy gyors intézkedésekkel elháríthatok. M'a már előterjesztették költségvetésünket a jövő esztendőre. Pénteken hallottuk az igen t. pénzügyminiszter úr előterjesztéseit. Nagy optimizmussal reméli, hogy 800 millió lesz az az összeg, amelyet a nemzet be fog tudni fizetni a következő esztendőben. Ugyanakkor a Népszövetség pénzügyi bizottsága kijelentette, hogy nem hiszi, hogy 800 millió be fog folyni, (ügy van! balfelől.) Amikor ia költségvetést pénteken előterjesztette 'a pénzügyminiszter úr és a következő napokon rendkívüli felhatalmazást tárgyalunk, akkor felébred bennünk az a gyanú, vájjon reális-e az a költségvetés, el lehet-e képzelni, hogy amikor egy költségvetést beterjesztenek és ugyanakkor rendkívüli felhatalmazást kér a kormány, a kormánynak a rendkívüli felhatalmazás nem arra kell-e, hogy korrigálja majd a költségvetés hiányait, (Ügy van! balfelől.) nem arra kell-e, hogy amit ma szép rózsaszínű szemüvegen keresztül nagy outimizmussal lefestünk magunknak, abban talán nagy csalódás fog bennünket érni, és >a kormány már jó előre felszereli magát mindazokkal az eszközökkel és lehetőségekkel, hogy majd ezeket a hiányokat korrigálja. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ezek mind csak formai és nem a dolgok lényegébe hatpló eszközök, pedig itt nem a számokkal való zsonglőrösködéssel, hanem éppen ellenkezőleg, a nemzet term előkép ess égének fokozásával kell megtalálni azokat az expedienseket, (Ügy van! balfelől.) amelyekkel majd esetleg a költségvetés hiányait pótolni lehet. (Fábián Béla: Ez így van!) Hogy a költségvetésnek hiányai lesznek, azt mi tudjuk jól előre, de ezeket a hiányokat el tudjuk hárítani akkor, ha a kormány minden erejét arra fogja összpontosítani, v

agy arra összpontosította volna az elmúlt téli időszak alatt, hogy a nemzet termelését irányítsa. ülése 1932 április 20-án, szerdán. 3 Kifejtettük itt többen, hogy a mezőgazdasági termelés mai teljes irányításnélküliségében nem alkalmas arra, hogy a nemzet szükségletét fedezze. (Ügy van! balfelől.) Itt van a bőven termő magyar fold, amelynek minden haszna ezer éven át elégséges volt arra, hogy a nemzet szükségletét fedezze és íme elérkeztünk ezer év történetében egy esztendőhöz, amikor megállapítást nyer az, hogy a magyar paraszt hiába szántja földjét, hiába vet bele búzát, hiába akarja hizlalni állatját, ebből a nemzet önmagát fenntartani nem tudja. (Úgy van! balfelől.) Ez a nemzet nem olyan nagyigényű, hogy csak külföldi portékáva] tudná életét széppé tenni. Ez a nemzet a maga adottságaival ki tudja termelni mindazt, amire szüksége van. A nap ma is éppen olyan melegen süt. mint 10 évvel ezelőtt, a föld éppen olyan jól terem, mint azelőtt, lehetetlen tehát az, hogy ezek mellett az adottságok mellett ne legyen meg a nemzetnek mindaz, amire neki élete fenntartására szüksége van. Azonban olyan kormányzásra, a gazdasági életnek olyan irányítására van szükség, amely alkalmazkodik a külföldi piaci viszonyokhoz, amely irányítja ezt az elmaradott magyar népet, amelyet a mezőgazdasági oktatás szempontjából elhanyagoltak, amely maga nem tudja irányítani termelését, amely azonban szívesen aláveti magát egy helyes, okos irányításnak. Ezt a magyar népet vezetni kell. Tény az, hogy a magyar paraszt búzát akar termelni, mert ehhez szoktatták hozzá és ehhez szokott. Vannak azonban a mezőgazdasági termelés irányításának olyan eszközei, amelyekkel lehet hatni arra a magyar földmívesre, hogy olyan termeléssel foglalkozzék, mely azután a külföldi piacoknak megfelel. Ez azonban, t. Ház, egymagában nem elég. Biztosítani kell magunknak a külföldi piacokat. A külföldi piacok biztosítása azonban, sajnos, nemcsak gazdasági kérdés, hanem politikai kérdés is. Tény az, hogy minket megtizedeltek, hogy elvették népességünk kétharmadrészét, elvették területünk háromnegyedrészét. Egy nemzet, ha ennyire megcsonkíttatott, vagy abban a helyzeben van, hogy amit fegyverrel elvettek tőle, azt fegyverrel szerezze vissza, vagy ha nincs ebben a helyzetben, mert guzsbakötik, akkor be kell látnia azt, hogy a nemzetközi politikában alkalmazkodnia kell az adott viszonyok. Ha körülöttünk mindenki fel van fegyverkezve és mi fegyver nélkül vagyunk, azonban mégis van egy általános hangulat, amely a nemzetek kibékülését akarja előmozdítani, akkor nekünk ezt kell elősegítenünk és ezzel az eszközzel, ezzel a móddal kell keresnünk, hogyan lehetséges és hogyan tudjuk elérni azt, hogy azok a nemzetek, amelyek bennünket körülvesznek, piacaikat megnyissák a mi termeivényeink előtt. A dunai konföderáció érdekében megindultak a tárgyalások, sajnos azonban olyan sok érdekellentét meruit fel, amely nem bíztat bennünket azzal, hogy hamarosan célt és eredményt fogunk elérni. Itt az angol-francia pénzügyi érdek szemben áll az olasz és német piaci érdekekkel. Olaszország és Németország tudja, hogy a dunai konföderáció vagy a dunai vámunió nem tud autarchiára berendezkedni, mert többet termel iparilag, többet termel mezőgazdaságilag is, mint amennyit maga elfogyasztani képes. Ennéfogva rá vagyunk utalva a német és az^ olasz piacokra. Ugyanakkor azonban termelésünket nem tudjuk továbbvinni,