Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1932 március 31-én, csütörtökön. 87 közelmúltban egyszer már hasonlóan vagy majdnem hasonlóan nehéz helyzetben kényszerült volt, hogy higgadtan és tárgyilagosan megtegyen mindent a közeljövő biztosítása iráni Akkor hasonlóan elvi szólamok hangoztatásával és a komoly tárgyilagosság félreértésével sodródtunk bele azokba az állapotokba, amelyekből^ legalább részben a mai trianoni csonkaság és a mai gazdasági válság következett. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Zaj. Vázsonyi János: A maradiság hülyeséget jelent! — Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, ha Buchingerigen t. képviselőtársam azt mondja, (Mojzes János: Elmulasztották a reformokat megtenni, a forradalmak annak a következményei!) hogy a gazdasági intézkedések, a mindeneket megelőző gazdasági intézkedések követelése frázis, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Hol vannak a gazdasági intézkedések!) akkor ezzel szemben merem állítani, (Egy hang a jobboldalon: Itt van az uzsoratörvény! Holnap tárgyaljuk!) hog - a választójog mindenek elé való kitűzése ezekben & nehéz időkben demagógia. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ulain Ferenc: A miniszterelnök úr mondotta egy hónappal ezelőtt!) A választások előtt, a választások alatt és a választások után is leszögeztem magam (Zaj.) az általános, titkos választójog mellé, vallom ma is, (Friedrich István: Marad mi volt, a puszta lég!) a mai idők azonban sürgős intézkedéseket tesznek szükségessé. (Jánossy Gábor: Előbb kenyér, azután választójog! — Felkiáltások a baloldalon: De nem adnak kenyeret!) Elhiszem, hogy lehet hangulatot csinálni, (Kabók Lajos: A választójoggal együtt jár a kenyér.) A tájékozatlan közvéleményt félre lehet esetleg vezetni abban az irányban, hogy választójoggal a gazdasági válságon segítünk, azonban elmaradhatatlan a kiábrándulás a közvéleményben akkor, ha megtudja, mint ahogy valamennyien tudjuk (Mojzes János: Már eléggé kiábrándult!) hogy ez a választójog a gazdasági bajokat magában még nem orvosolhatja. Ez a kiábrándulás a közvéleményben sokkal nagyobb és sokkal súlyosabb konzekvenciákal jár, (Mojzes János: Jobban már nem fog kiábrándulni!) mintha a politikai érdekek kihasználásának mellőzésével, tárgyilagosan szembenézünk azzal a nehéz helyzettel, amelyben vagyunk. Ezen az alapon tisztelettel kérem az elnök napirendi indítványának elfogadását, (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Hegymegi Kiss Pál. Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk) Előttem szólott t. képviselőtársam a felelősségre hivatkozott. Hát r azt hiszem, hogy amikor egy hónapi pihenés után összejövünk, (Mojzes János: Nem történt semmi! — Dinnyés Lajos: Elválunk csendben! — Derültség.) és a mai nap eredményét végignézzük, akkor szerintem szintén a felelősségre kell hivatkoznunk, az illetékes tényezők felelősségére, hogy a mai időkben, amikor az ország ilyen súlyos erkölcsi és gazdasági válságban van, amikor az emberek nyomorognak, amikor az emberek éheznek, akkor egy hónapi elnapolás után ebben a parlamentben a mai napon felelős államférfi szájából — a miniszterelnök urat értem — még egy betű sem hangzott el arra vonatkozólag, (Ulain Ferenc: Hogy mi történt a négy hét alatt!) hogy miért napolták el egy hónappal ezelőtt a magyar Képviselőházat. (Ulain Ferenc: Hol van a koncentráció?! — Mojzes János: Előterjesztették a SziKÉPV1SELŐHÁZI NAPLÓ V. ámmal kötött kereskedelmi szerződést! — Derültség.) Az elnapolást illetőleg figyelembe kell vennünk azt, hogy az ország népe, általában minden tényező, segítséget vár és ezt a segítséget nemcsak a kormánytól várja, hanem a magyar törvényhozásnak minden tagjától, a törvényhozás egyetemétől és azt kell megállapítanom, hogy egy hónap alatt, dacára azoknak a nyilatkozatoknak, amelyeket a miniszterelnök úr tett, nem történt segítség. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon! — Ellenmondások a jobboldalon.) Nem térhetünk el attól az elnapolási módszertől, hogy amikor egy bizonyos kormányzati programmot adnak elő, amely kormányzati programmhoiz nemzeti összefogásra hivják fel a magyar állam minden tagját, ugyanakkor szinte mosolyognivalóan egyúttal el is napolják a parlamentet és ez alatt az egy hónap alatt egyetlen egy lépést sem kezdtek abban az irányban, hogy az itt elmondottak valamelyes módon beváltassanak. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Dinynyés Lajos: Amerikázás volt!) Nekünk erkölcsi kötelességünk itt, akik az ellenzéken ülünk, hogy felelősségre vonjuk a kormányelnök urat, (Helyeslés a baloldalon.) mi történt ez alatt az egy hónap alatt, miért kellett a parlamentet elnapoltajtni? Számoljon el a kormány eddigi intézkedéseiről, számoljon el a kormány azokról az anyagi javakról, — itt elsősorban a szükségadókat értem — amelyeket felhasznált, számoljon el a kormány mindazon cselekményeiről, amiket ezen idő alatt a gazdasági élet érdekében tett, illetőleg, mint tudjuk, nem tett, tehát miért nem tett és miért történt tehát az elnapolás? A miniszterelnök úr annakidején beszédet tartott, amelyben más pontokra hivatkozással indokolta meg az elnapolást, azonban nem tagadhatjuk, hogy a közvélemény már az elnapolás megtörténte alkalmával sem fogadta el őszintéknek ezeket a miniszteri kijelentéseket, hanem ellenkezőleg, kereste azokat az okokat, amelyek a kormányt arra kényszerítették, hogy voltaképpen kibújjék a parlament működése elől és a parlamentet egy hónapig szüneteltesse. ^Ezek az indokok voltak: a kormány gyengesége a parlamenttel, a parlamentben megjelenő közvélemény-kívánalmakkal szemben, amelyeknek az ellenzék erkölcsi kötelességből itt (hangot ad, ezenkívül egy másik ok az, hogy a kormánynak itt be kellett volna ez alatt az egy ihónap alatt vallania, hogy nem tud olyan kibontakozási lehetőséget, amelynek alapján az ország népén segíteni tudjon és a termelés újból [megindulhasson. Amint a múltban is tette a kormány, nem volt egyéb munkálkodása, különösen gazdasági és pénzügyi tekintetekben, mint hogy az orthodox közgazdasági iskolának félpénzesedéit emberei utasítására történt eljárásának helyességét indokolta, amely eljárás szolgálta érdekeit a nagybankoknak, (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) szolgálta érdekeit a nagytőkének, szolgálta érdekeit az ingótőkének, de a magyar dolgozó társadalom érdekeit eddig egyáltalán nem szolgálta. (Ulain Ferenc: Elég volt TeleszkybŐl!) Sőt \ meg kell állapítani, hogy talán az elnapolás indoka volt az is, hogy a kormány nem tudja fedezni és nem tudja lebonyolítani azt az erkölcsi válságot, amely a tízéves rendszer után minden vonalon felburjánzott, értem ebben a tekintetben a magyar állam egyik minisztériumában keletkezett undorítóan bűzös panamafolyamatot, amelynek 13