Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-58
88 Az országgyűlés képviselőházának 58. megvizsgálása, kiderítése és mindenkivel szemben való irgalmatlan megtorlása ennek a nemzetnek erkölcsi kötelessége. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Lázár Miklós: Arcpirító dolgok ezek! — Jánossy Gábor: Meg is fog történni a megtorlás! — Kabók Lajos: Felelősséggel mondja ezt a kép viselő úr? — Friedrich István: Ki kell terjeszteni a vizsgálatot arra is, hogy például a Gerliczy-kastélyból hová lettek a bútorok, kinél vannak azok a bútorok! Meg kell' nézni ezt is és az illetőt le kell tartóztatni, hiszen állami pénzen vették és most egy bútor sincs ott! Hová lettek ezek a bútorok?) Már az egységespártban is, amely egységaspártra a kormányelnök úr támaszkodik, jelentkezik egy válság, amely válság megnyilvánul abban, hogy az egységespártnak a választásokon bizonyos tekintetben^ független tagjai lassanként letöredeznek a pártról, úgyhogy voltaképpen sokaknak az volt a véleménye, hogy ez az egy hónap azért szükséges a kormánynak, hogy egy hónapig tovább tudjon élni s az egységespártot, a bankokat és a nagytőkét, szóval azokat, akik ima irgalmatlanul ránehezednek a nemzet nyakára, 'megmenthessék. A miniszterelnök úr más okot mondott. A miniszterelnök úr hivatkozott egy úgynevezett nemzeti koncentrációra, amely koncentrációt illetőleg többféle felfogás 'alakult ki. Az egyik a miniszterelnök úré és az egyiségespárt felfogása, amelyek szerint maradjon a rendszer, az ellenzéknek pedig kötelessége, r hogy ezt a rendszert a bajoknak, hibáknak és a tehetetlenségnek elhallgatásával támogassa. (Jánossy Gábor: Azt senki sem akarja! — Friedrich István: Mi van a Gerliezy-kastély bútoraival? Tessék kinyomoztatni!) Egy másik felfogás nem a rendszerváltozásra helyezi a súlyt, hanem a kabinetben való miniszterváltozásokra. Ezzel a nemzeti koncentrációval szemben nekünk, akik az ellenzéken állunk, úgy amint azt vezérünk kifejtette, nem lehet más álláspontunk, mint hogy úgy erkölcsi, mint gazdasági tekintetben gyökeres rendszerváltozás történjék. Ne a pártok közötti alku legyen az országnak a fennntartása, (Helyeslés balfelöl.) hanem a kormányzat fogja össze a nemzet öszszes erőit, az elnyomott magyar falut, a^ dolgozó falusi népet is és titkos választás útján csináljon rendet elsősorban a magyar törvényhozás házában, hogy mindenki tiszta és szeplőtelen mandátummal jöjjön ide. (Zaj a baloldalon.) Amikor a f miniszterelnök úr felvetette ezt a koncentrációs 'gondolatot, akkor megindultak a tárgyalások az egységespártban és az egységespártnak egyik agresszív tagja, voltaképpen nem cselekedett mást, mint felhasználva ezt a miniszterelnöki javaslatot, a maga igen éles dárdáit igyekezett beleütögetni az ellenzékbe. Ez volt a nemzeti koncentráció irányában a munka, a kormány és a kormány pártja részéről, amelyhez még hozzáveszem a sajtónak és a közigazgatásnak^ tevékenységét. A fizetett, szubvencionált sajtóról beszélek, mert noha leszállították a tisztviselők illetményét, felemelték a kisemberek adóját, a kormány még ma is szubvencionálja a bérenosajtót, amelynek feladata minden ellenzéket becsületes törekvéseiben elgáncsolni. (Zaj.) De a vidéki sajtót is szubvencionálja a kormány főispánjai útján. Ha parancsolják, adatokkal is előhozakodom. A másik a közigazgatás egy részének, egyes megtévelyedett embereknek a néppel szemben való elvakultsága. Ezek brutalitása egészen a verésekig megy. ülése 1932 március 31-én, csütörtökön. Szóval a húsvét hónapja, a feltámadás hónapja alatt a nemzeti koncentráció irányában való munkálkodásból voltaképpen csak ennyit láttunk. (Vázsonyi János: Örök nagypénteket rendeznek! — Friedrich István: Kinyomozták már, kik kapták a pénzt a népjólétiben? Két hónappal ezelőtt kértem még rá a miniszterelnök urat. Én majd felolvasom! — Farkas István: Tisztességes embert elküldtek falura, hogy ne legyen jelen a tanú! — Zaji) Ha keressük azokat a javaslatokat, amelyeket a kormány ez alatt a 30 nap alatt elkészített, amelyekkel voltaképpen a helyzeten segíteni akar, akkor kérdezem, — mert az idő rövidsége miatt nincis módomban kifejteni — hogy történt-e azóta valamelyes eredményes intézkedés a kormány részéről a helyzet szanálását illetőleg, van-e elég pénz, könnyítettek-e az emberek terhein, az inségakció, amelyre különadót beszedtek, miként folyt le és milyen mértékben terheli meg a kormány idevonatkozóan az autonómiákat? Mert a külföldi sikerről nem kérdezősködhetem, hiszen azt a hivatalos sajtó üvölti: ehhez fogható siker nincs is a világon és ha sikerekben olyan gazdagok volnánk, mint ahogy azt a kormánysajtó kimutatta, akkor a világ összes államadósságait kifizethetnénk. Itt van a tavasz. Ez alatt az egy hónap alatt történtek-e valamelyes intézkedések, hogy ez a megnyomorított gazdasági élet ismét munkához juthasson? Az emberek már megelégelték az inségsegítséget, dolgozni akarnának, de nincs mit, mert a zöldhitelt olyan formában, amint azt a kormány megtervezte, komolyan venni nem lehet. A kamatleszállítás problémája, amelyet olyan fennen és garral hirdettek, ez alatt az egy hónap alatt sem valósult meg, ebben az irányban sincs intézkedés. (Zaj.) Szerettem volna a holnapi ülés napirendjére kitüzetni a miniszterelnök úr mai expozéját, amellyel megindokolta az elnapolást és bemutatta munkájának eredményét. (Friedrich István: Néma pantomimika a parlamentben.) Legnagyobb sajnálatomra azonban ebben az irányban itt egy hangot sem hallottunk és azt kérdem a t. Háztól, nem lejáratása-e a parlamentarizmusnak az, ami ma itt ebben a parlamentben történt, összehasonlítva az egy hónappal ezelőtti elnapolási ígéretekkel? Nem lejáratása-e a nemzeti és polgári gondolatnak az, ha mi ilyen kétségbeesett időkben ilyen helyzetben hagyjuk az országot? Szabad volt-e ezzel a vergődő, sínylődő magyar néppel szemben ezt a csúnya áprilisi tréfát megcsinálni? (Friedrich István: Áprilisi tréfa volt! — Éljenzés és taps a bal- és szélsöbaloldalon. — Felkiáltások a baloldalon: Halljuk a miniszterelnök urat!) Elnök: Szólásra következik? Takách Géza jegyző: Báró Urbán Gáspár! Br. Urbán Gáspár: T. Képviselőház! Nem tartom kétségesnek és osztom előttem szólott igen^ t. képviselőtársam felfogását, hogy az ország valóban erkölcsi és gazdasági válságban van. Ennek leküzdése érdekében azonban úgy látom, fr különbözők a módszerek. Én a magam részéről inkább választom, ha lassan ütemben is, a nyugodt, higgadt, önzetlenül megfontolt munkát, mint^ a sokszor, bocsássanak meg, de tartalom nélküli hangos beszédet. T. Ház! Legalább is rosszindulatú beállításról lehet itt beszélni, hiszen az, hogy a miniszterelnök úr nem a legelső 5 percet ragadta meg az elmúlt hónap munkájának közlésére, még nem jelenti azt, hogy nem is dolgozott semmit. (Zaj.) Aki az újságokat olvasta, olvas-