Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-58

&& Az országgyűlés képviselőházának 5B A korinányelnök úr azzal szokta biztatni a Házat és azzal szokta a szociáldemokratáknak a választójog sürgetésére vonatkozó javasla­tait elütni, hogy: ezekben az időkben a súlyos gazdasági válság problémáit kell megoldani. Ezzel iszokott minket megnyugtatni és azért küldte négyheti szünetre a Háziat a minisz­terelnök úr, (Friedrich István: Gondolkodási időre!) hogy állítólag a költségvetést kívánja kidolgozni, egy olyan költségvetést, amely hi­vatva van arra, hogy megoldja azokat a fon­tos kérdéseket, amelyek ezidőszerint megol­dásra várnak. (Mojzes János: Gazdasági javas­latok, összeférhetlenség!) Mi szociáldemokra­ták, ezzel szemben azon az állásponton va­gyunk, hogy minden kérdést, még a költségve­tés tárgyalását is megelőzően a választójog titkosságáról szóló javaslatot kell idehozni. (Helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon. — Diny­nyés Lajos: Választást!) Javasoljuk ezt abból a meggondolásból, hogy erre a parlamentre az ország népe nem bízhatja sorsát, javát, boldo­gulását; ez a parlament ezeknek az életkérdé­seknek a megoldására nem alkalmas, nem hi­vatott. Es amikor a kormányelnök úr azt szokta mondani, hogy a választójogi reform elsőbbsé­gét nem fogadhatja el, mert a gazdasági kér­dések azok, amelyek megoldásra várnak, ak­kor én, anélkül, hogy sértegetni akarnék, nem mondhatok mást, mint hogy a mai viszonyok között ez frázis, nem fedi a valóságot és^ a szükségleteket. Ma már közfelfogás az ország­ban az, hogy a választójogi reformnál sürgő­sebb feladata az országnak nincsen. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt bi­zonyítani tudom többek között azzal, hogy a tegnapi napon Budapest törvényhatósága is egyhangúlag állást r foglalt a választójog re­formja mellett. (Elénk éljenzés és taps a bal­és szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Még a Bethlen-párt is egyhangúlag velünk szava­zott!) Egyhangú határozatot hoztak, nem azért, mintha a törvényhatóságban nem vol­nának, nem ülnének olyan pártok és olyan kép­viselők is, amelyeknek és akiknek nem szív­ügyük a választójog, de mert nem mernek, nincs már morális bátorságuk arra, hogy a választójog reformja ellen állást foglaljanak. Az egyetlen testület, amelynek még van bátor­sága ahhoz, hogy a választójogi reform sür­gőssége ellen állást foglaljon, az ennek az or­szágnak a kormánya. Ez azonban ebben az eset­ben határozottan egyenlő a vakmerőséggel, az ország érdekeinek szabotálásával, az ország közvéleményének provokálásával. Világtörténelmi korszakok fordulójánál szoktak akkora válságok lenni, amilyen ez a mostani r válság, amely megrázkódtatja az egész világot és megrázkódtatja ezt az orszá­got is. Mi volna ilyenkor a teendőjük az igazi népképviselőknek? Az, hogy emlékezzenek annak a híres angol államférfiúnak, lord Beaconsfieldnek arra a megállapítására, amely arról szól, hogy minden országon belül két nemzet áll egymással szemben: a gazdagok és a szegények nemzete. Ez elég nagy baj arra az országra, amely ilyen viszonyok között szenved. De ha van idő, amikor ezt a tényt számításba kellene venni, akkor Magyarorszá­gon most élünk azokban az időkben, amikor meg kellene érteni, hogy ennek a két nemzet­nek nem szabad egy országon belül egymással szembekerülnie azzal a barbarizmussal és vak­sággal, amely barbarizmus és vakság kikerül­hetetlen, ha ennek az országnak kormányzati ülése 193% március 31-én, csütörtökön. rendszere meg nem változik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az imént hallottuk Szeder Ferenc képvi­selőtársunknak panaszait, súlyos panaszait. Ezekben arról van szó, hogy az ország falusi szegényei fuldokolnak; hogy ezek a szegények nem bírják tovább a sorsukat. Ezek a falusi szegények azonban ma még reménykednek. Re­ménykednek abban, hogy szervezkedhetnek és szervezkedés útján sorsukat megjavíthatják. Ezt a szervezkedést brutális eszközökkel akadá­lyozza a kormányzat. Ezek a falusi szegények ma még remélik, hogy egy választójogi reform után akad törvényhozás, amely ebben az or­szágban az ő kívánságaikat és követeléseiket legális úton fogja érvényesíteni. (Mozgás a baloldalon.) Erdeke ennek az országnak és érdeke azoknak az uraknak, akik, úgylátszik, még nem tudják ezt az érdeküket felismerni, hogy ne öljék ki az ország népének szívéből a hitet az evolúciós lehetőségek iránt, ne ker­gessék kétségbeesésbe, ne kergessék olyan te­rületre, amely területre hogy kergetik, az urak is meg fogják bánni. (Malasits Géza: Ne higy­jék, hogy örökké szuronyokon lehet ülni!) Mi szociáldemokraták, ezek alapján a vá­lasztójog reformjáról szóló törvényjavaslatot követeljük. Ezeken a tárgyi okokon kívül, amelyeket felsoroltam, súlyos, morális szem­pontok is szólnak indítványunk elfogadása mellett. Ez a parlament a Bethlen-féle válasz­tások eredménye és szülöttje (Zaj. — Ulain Fe­renc: Meg is Játszik rajta!) Az ország ezeket a Bethleni választásokat nem legalizálhatja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Ezek a választások erkölcsi szégyenfoltot jelentenek az ország testén (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) és ennek a foltnak letisztítása, ennek a szégyennek a le­mosása igenis az ország becsületének kérdése. T. Ház! Tárgyi szempontok és morális szempontok is szólnak amellett, hogy a Ház ne zárkózzék el a szociáldemokrata indítvány elől és vegye figyelembe, amíg nem késő, hogy a gyógyulásnak, a megoldásnak csak a parlamenti reform lehet az eszköze és mód­szere. Ezért kérem, hogy fogadják el az elnök napirendi javaslatával szemben a következő in­dítványt. (Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) Javaslom, hogy a Ház holnap, pénteken tartsa ülését és annak napirendjére tűzze ki Farkas István és társainak az általános, titkos választójog megalkotásáról szóló indítványá­nak megokolását. (Elénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Takáck Géza jegyző: Zsindely Ferenc! Zsindely Ferenc: T. Képviselőház! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Ka bók Lajos: Kell a vá­lasztójog, vagy nem kell?) A választójog kell, de az időpont helytelen. (Mojzes János: Nem­régen a magyar nép volt éretlen! Most az idő éretlen!) Nemcsak előttem szóló Buchinger igen t. képviselőtársam ismerte el, de valamennyien ismerjük és az ország egész közvéleménye tisz­tában van azokkal a súlyos gazdasági időkkel, amelyek reánk szakadtak (Ulain Ferenc: Csak az orvoslás nem sürgős, úgylátszik!) és a dol­gozó, minden egyes osztályában legnagyobb gazdasági válsággal küzdő közvélemény szent meggyőződésem szerint elsősorban ennek a gaz­dasági válságnak orvoslását kívánja. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Moj­zes János: Hol vannak a gazdasági javasla­tok?) Aki felelőssége tudatában mást állít, félre­ismeri az ország közvéleményét. Az ország a

Next

/
Thumbnails
Contents