Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-58
Az országgyűlés képviselőházának BS. % radjon csendben. Ha a képviselő úr tovább folytatja közbeszólásait, kénytelen • leszek jaj vaslatot tenni a mentelmi bizottsághoz való utasítására. (Propper Sándor: Kancsukával dolgoznak! Szégyeljék magukat! — Peyer Károly: Egyetlen csendőrt még nem büntettek meg, aki hivatalos hatalmával visszaélt! — Györki Imre: Felsőbb utasításra cselekszenek! — Weltner Jakab: A Magyarságot jól megtanulta; jól megtanulta a «Marxék falun»-t! — Propper Sándor: Kenyér helyett kancsuka! — Peyer Károly: A bűnügyeket nem tudják kinyomozni! — Folytonos zaj.) Kérem a szociáldemokrata képviselő urakat, méltóztassanak legalább a saját pártjabeli képviselőnek lehetővé tenni, hogy elmondja beszédét. Szeder Ferenc: Azt, hogy a szociáldemokratapárt ellen kell a csendőrségnek és a rendőrségnek felvonulnia, azt, hogy bennünket mocskolnak és gyaláznak aljas módon azok, akiknek a törvény végrehajtása volna kötelességük: már megszoktuk. Megszoktuk már, hogy büdös és aljas kommunistáknak titulálnak bennünket taknyos rendőrök és csendőrök. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Elnök: A képviselő urat rendreutasítom. (Peyer Károly: Igaza van! Sihederek csinálják ezt!) Szeder Ferenc: Hogy egy részeges rendőrfogalmazó Csongrádon, ahol eddig nekünk soha semmi bajunk nem volt a közigazgatási hatósággal, 705 napot rótt ki elvtársainkra: megszokott dolog előttünk. Üldöznek, gyaláznak, mocskolnak bennünket. Azt hiszik, hogy ezzel célt érnek? De t. uraim, ez a pofozás, rugdosás tisztességes magyar emberek meggyalázása, önérzetükből való kiforgatása. Hát hiszik azt önök, hogy ezt büntetlenül elviszik? Hiszik-e önök, hogy ez így fog maradni, hiszik önök, hogy ezt a játékot folytathatják? Hiszik-e önök, hogy ez vég nélkül így mehetl En meglehetős türelemmel és higgadtsággal kezeltem a kérdést — (Peyer Károly: Csodálkoznak, ha a parasztság fellázad? Hogyne lázadna fel ilyen rendszer ellen!) Elnök: Peyer képviselő urat kérem, maradjon csendben. Szeder Ferenc: Meglehető nyugodtságot és higgadtságot erőltettem mindig magamra, amikor láttam azokat a perfid intézkedéseket, amelyek ezzel kapcsolatban megtörténtek. T. belügyminiszer úr, az a bizalmas rendelet, amelyet ön kiadott, amelyek alapján ezek a dolgok történtek, megbosszulja magát. (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Itt van csak egy pár eset, amelyet felolvasok, de amelyeknek sorozatos folytatása következik mindaddig, amíg önök itt ülnek, így csinálják. Tokajjal kapcsolatban interpelláltam a belügyminiszter urat. A belügyminiszter úr azt mondta, ha ezek így vannak, megtorolja. Megpofozták és megbotozták az embereinket, önérzetükből és mivoltukból forgatják ki őket, a belügyminiszter úr... (Gáspárdy Elemér: Eseteket kérünk ! — Nagy zaj és mozgás a szélsöbaloldalon. — Felkiáltások: Talán el sem hiszi? — Malasits Géza: Az önök módszerét alkalmazzák Erdélyben a magyarok ellen!) A belügyminiszter úr nem torolta meg. Es most itt a másik, amelyet orvosi látlelet igazol. Tessék, itt van az orvosi látlelet. Elmondják itt szépen, becsületesen, hogy március 23-án becitálták őket ta csendőrségre, mert a pártszervezet vezetősége és három ember, aki a járulékát akarta rendezni, ott tartózkodott a pártszervezeti heûlêse 1932 márciiis 31-én, csütörtökön. 83 lyiségben. Akkor történt a következő: (Gáspárd'y Elemér: Hol történt?) — Tokajon történt. — amikor bevitték a községházára... (main Ferenc: Széli főispán úr alatt történt meg, ugyanott, ahol a megyaszói választás! — Zaj a baloldalon.) Amikor megjelentik, azt mondják neki (olvassa): «Orosz, jöjjön be a kis szobába!» (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) «Ott majd megtartjuk a kihallgatást és felvesszük a jegyzőkönyvet.» Amikor bementünk a bíró szobájába, minden szó nélkül nekemesett mind a két csendőr, és elkezdtek ütlegelni.... (Peyer Károly: Ketten, hárman egy védtelen embert! — Malasits Géza: Ez a vitéz csendőrség, ez a magyar hősiesség!) amíg majdnem teljesen összetörtek. Akkor azt kiáltottam a rendőrbiztosnak, biztos úr, mint esküdt, miért van itt maga? Hogy lehet, hogy ennyire enged összeverni?» Erre a biztos úr azt mondta a két csendőrnek: «Elég lesz! ne bántsák! Erre aztán nem bántottak.» Am az illető ágybanfekvő beteg lett, itt van az orvosi látlelet. Tudom, hogy tanukat nem hívnak a veréshez, tudom, hogy nem tanuk előtt szoktak pofozni, botozni és rúgdalást folytatni. De az orvosi látlelet tanúsítja, hogy mi történt ezzel a szerencsétlen emberrel. (Ulain Ferenc: Harkányban ugyanilyen dolog történt. Ott kisgazdákat vertek meg!) A másik ember, Nagy Iván ügyében a belügyminiszter úrhoz fordultam, mint sok-sok más ügyben, teljesen eredménytelenül. Meg akart alakulni a pártszervezet (Mozgás balfelol.) Akkor odajönnek a csendőrök és rögtön elbotozzák minden egyéb nélkül az embereket. Esztergályos képviselőtársam lemegy kivizsgálni az esetet. A legaljasabb és a legcinikusabb módon hazudnak neki azok a csendőrök, akik megverték az embereket. Letagadják, mert nincs annyi bátorságuk, hogy vállalják azt, amit csináltak. Amikor Esztergályos képviselőelvtársam eljött, akkor újra kezdődött a játék. Itt csak egy töredékét olvasom fel annak a levélnek, amelyet hozzánk intéztek, most ismételten azután, hogy képviselőtársam lent járt. A levélben ez áll (olvassa): «Es aztán mivelünk így bántak ötünkkel egyenként. A tagsági könyvet kérték és mi ez ellen tiltakoztunk, hogy nekünk még ez szükséges és neim is adtuk oda hárman. Kettőtől pedig elvették. Még mellé hármónk közül. Ketten meg is kaptuk az árát, nádvesszővel adtak a farunkra látható hurkákat... (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Ezek a hős csendőrök! Szégyelhetik magukat! — Propper Sándor: Cári Oroszország! — Farkas István: Bratianu-rendszer! — Peyer Károly: Fel kell fegyverezni ezeket az embereket, hogy védekezzenek a Rózsa Sándorokkal, a betyárokkal, az útonállókat szemben. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Peyer képviselő urat rendreutasítom. Egy-két esetből kifolyólag nem lehet általánosítani. (Felkiáltások a szélsőbáloldalon: Száz és száz ilyen eset van! — Peyer Károly: Senki sem tartozik tűrni, hogy üssék és verjék. Ha önvédelemből valaki lelő valakit, jól teszi. Meggy űlöltetik a csend őrséget ezzel a módszerrel! — Malasits Géza: Fogat fogért, szemet szemért. — Pécny László: Nem engedjük, hogy mégegyszer 1919. legyen — Zaj — Ernyei István: Hát amikor Kun Bélát megszöktették! — Peyer Károly: Mi az, öreg paralitikius úri — Zaj. — Ernyei István: Paralitikus az öregapád! — Farkas István: Ki szöktette meg Kun Bélát? — Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.)
