Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-58

Az országgyűlés képviselőházának 58. ülése 1932 március 31-én, csütörtökön. 79 lérért kénytelen ezt tovább értékesíteni az, aki ezzel foglalkozik. A süldőnek 90 fillérbe kerül kilogrammonkint a t továbbetetése, amíg süldő lesz belőle, és kap érte a gazda kilónkint 50 fillért. Kérdezem: miből fizet adót és miből keres kenyeret önmagának és családtagjainak számára? Hódmezővásárhelyen és a makói környéken, — ahol főispán volt a t. földművelésügyi miniszter úr, s ahol mint a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara elnöke sokszor síkraszállt az egyetemes gazdaérdekekért, ezt elismerem — egy 60 kilós borjút kilónkint 30 fillérért adnak el, ez 18 pengőt tesz ki, költség rá 2 pengő, marad tehát 16 pengő. Tízhónapos süldőt párjával 20 pengőért adnak el, tehát darabonkint 10 pengőért. Egy évvel ezelőtt négyszeres-ötszörös áron adták el. Pedig az adóterhek nem kevesbedtek, sőt nőttek. (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Hát miképpen lehet így rentábilisan termelni és jószágot tenyészteni ? Azt mondotta a t. földmívelésügyi miniszter úr pár hónappal ezelőtt, amikor azt a miniszteri bársonyszéket elfoglalta, egy kijelentésében, hogy: «kartellt a kartellek ellen», tehát az ipari kartellek kiuzsorázó uralmával szemben létesíteni kell a mezőgazdasági népességnek különböző viszonylatokban és ágazatokban összeforradó és együttműködni akaró karteliét. Hát hol van ez? Hol van megvédve a magyar mezőgazdaság? Gyönyörű kijelentés volt, amit a t. földmívelésügyi miniszter úr mondott, de mivel eredmény nincs, utólag csak hangzatos szólamnak jelezhetem. Hol van a fogó vége, kezében tartja-e a tisztelt földmívelésügyi miniszter úr — kérdezem — a fogó végét a kamatuzsora letörésénél? Hát nem iszélmalomharcot vív a kartellekkel szemben? Amikor hivatkozik a t földmívelésügyi miniszter úr egy nagy egyetemes nemzetközi közérzületre és közakaratra, hogy — állom és osztom — végre-valahára pártbeli különbözet nélkül Össze kell állnunk a magyar mezőgazdaság védelmezésében, (Helyeslés a baloldalon.) akkor ez necsak szólamként hangozzék el, és ha összeállunk, akkor saját sorainkból pártkülönbség nélkül — itt nincsenek, de ott vannak —• azokat, akik a kartellérdekek kiszolgálói, (Ügy van! Ügy van! bah felől. — Egy hang a baloldalon: Cselédei!) minden habozás nélkül ki kell meneszteni, mert addig ebben az országban nem lesz rend. (Mojzes János: Akkor nagyon kevesen maradnak benn a kormánypártban! — Farkas István: Amíg nyílt szavazásos rendszer van, addig semmit sem lehet csinálni, csa

v ""anamákat! — Zaj.) Hódmezővásárhelyi egységespárk L képviselőtársammal, Ernyei István dr. úrral egy zacskó ínségbúzát adtunk oda a t. földmívelésügyi miniszter úrnak, amelyet a szegény ínségesek, munkanélküliek, nyomorgók élelmezésére leküldöttek. (Zaj a baloldalon.) A t. földművelésügyi miniszter úr jó magyar szívéből kifolyólag megütközött a látványon, bensőleg fel is háborodott. Voltaképpen nem is búza volt, hanem konkollyal vegyített ocsú (Farkas István: Még itt is csalnak!), amelyet ;a Futura leküldött a hódmezővásárhelyi Ínségesek: részére (Szakács Andor: Fel kell oszlatni!) s amelyet Hódmezővásárhelyein nemcsak a törvényhatóság és polgármester, hanem még a főispán úr sem fogadott el. Szeretném, ha a t. földmívelésügyi miniszter úr ezt az ínségbúzát és az azt magában foglaló^ zacskót letenné ide a Ház asztalára, hogy a Ház t. tagjai meggyőződjenek róla, hogy amikor HódmezővásárKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V. hely en, a Tisza—Maros szögében köztudomás szerint a legkitűnőbb sikértartalmú búza terem, amelyből sütött kenyeret még őszentsége, a pápa asztalára is feltehetnék, akkor ezzel ellentétben, ennek kigúnyolásaképpen valami Lujza malomból olyan szemét búzát küldtek másfél vagonnal, amelyet nem lehetett elfogadni s amelyet visszautaltak a Futurának és a t. kormányzatnak ügykörébe. (Farkas István: Még a búzát is_ meghamisították és a javát ellopták! Az ocsú ját adják oda a szegényeknek!) Elnök: Kérem Farkas István képviselő urat, maradjon csendben. Kun Béla: Kérdem: van-e szükség a Futura fenntartására? Mi ez a Futura? Állam az államban? Mellékkormány? (Felkiáltások a baloldalon: Futurizmus!) Ugyanez a Futura a t. földmívelésügyi miniszter úr elődje alatt megcselekedte, hogy 50.000 mázsa eozinált búzát szállított az akkori földmívelésügyi miniszter úr háta megett Bécsbe, ott eladta olcsó áron, hogy ott Bécsben a korpa is kinn maradván, a nyakunkra hizlalhassák a sovány marhát és a magyar állattenyésztés kiviteli lehetőségét hosszabb időre lehetetlenné tegyék. (Zaj a baloldalon.) T. Képviselőház! Ezzel végzem is felszólalásomat. Csak a kamatlábról akarok még pár szót szólani. Az Angol Bank három és fél százalékra leszállította a kamatlábat. Nálunk mikor történik meg a kamatláb leszállítása? (Malasits Géza: Majd ha a bankigazgatók megengedik! — Jánossy Gábor: Már régen meg kellett volna történnie nálunk is! — Farkas István: Miért nem csinálják meg, inaiért vannak ott? Miért támogatják ezt a kormányt? — Jánossy Gábor: Ez a Nemzeti Bank dolga! —Nagy zaj a bal- és szélsőbaloldalon. — Az elnöki villanycsengő megszólal) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Csak pár perce van a képviselő úrnak, hagyják beszélni. (Zaj.) Kun Béla: Ha rég meg kellett volna történnie a kamatlábleszállításnak, akkor t. képviselőtárs am és vele együttérzők miért nem kényszerítik a kormányt arra,... (Friedrich István (a jobboldal felé): Jöjjenek át! — Jánossy Gábor: A Nemzeti Bank dolga, nem a kormányé! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Kun Béla: ... hogy Teleszky Jánossal, Popovics Sándorral, — nyiltan kimondom — ezekkel a múmiaszerű doktrinerekkel szemben megvédje a magyar közgazdasági élet posztulátumait? (Élénk taps half elől. — Klein Antal: Teljesen igaz!) A 33-as bizottság legutóbbi ülésén és mikor előzőleg fenn jártam nála, szerény magamnak is azt mondotta Korányi Frigyes t. pénzügyminiszter úr: ultimo előtt nem lehet gondolkozni arról, hogy a kamatot leszállítsuk. Kérdezem: a magyar őstermelőknek, a kisebb és nagyobb földű gazdáknak anyagi helyzete, türelme, szenvedése és a megfulladással való küzdelme még nem érte el az ultimót, t. földmívelésügyi miniszter úr? Vagy nincs azon túl? Nem látják, hogy a végső összeroppanás veszélye fenyegeti ezt a nemzetet, amelynek romjain a mi nemzeti irányú és történelmi tradíciókból^ táplálkozó magyar felfogásunkkal szemben más világnézeti erők érvényesülhetnek és ülhetnek halotti tort a magyar géniusz felett. Miért engedik a t. miniszter urak az elégedetlenség, a kisemberek kiuzsorázottsága révén esetleg érvényesülni azt a hatalmat, amely távol áll a nemzeti közérzülettől és a 12