Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-58
80 Az országgyűlés képviselőházának 58 nemzeti gondolkozástól? (Ügy van! Ügy van! balfelöl.) Kérdezem: be kell várni ezt az időt? (Dinnyés Lajos: Itt van már az ultimo!) Kérdezem: mikor lesz a kormány a tettek kormánya? Kérdezem: mikor fog már megszűnni a fecsegőknek, a halogatóknak, az Ígérgetőknek és a hitegetőknek kormánya? (Zaj.) A való életet nem látó, a falu, a tanyák, a^ kisipari műhelyek, az Ínségesek nyomorát eléggé ma sem látó és nem érzékelő magántudósoknak még meddig; lesz a kormány melléktársasága és járszalagon vezetett kezes báránya? Nem akarok erőisebb szót használni! Kérdezem, mert kötelességem kérdezni: a m. kir. kormány meddig lesz ez? Hiszen inaszakadtáig húzhatja a nehéz sorsot a dolgozó magyar kisember, akár szántóvetőnek, akár kisiparosnak, akár kiskereskedőnek, akár munkásnak, akár kistisztviselőnek született, akinek járandóságát lelketlenül megdézsmálták a t. túloldalról és a 83-as bizottság jóakaratából. Elnök: Kérem a képviselő urat, tartózkodjék az ilyen kifejezésektől. Kun Béla: Miért? (Derültség balfelöl.) Elnök: A képviselő úrnak ezt a kérdést nincs joga hozzám intézni. A házszabályok szerint a képviselő úrnak nincs joga az elnöki figyelmeztetés után az elnökkel vitába szállni. (Farkas István: Meghosszabbítjuk!) Tessék csendben maradni! Kun Béla: T. elnök úr, én mindig tisztelettel hajlom meg az elnök úr enuneiáeiója előtt, de amikor azt mondottam, — hiszen igazolni tartozom magamat, kötelességem is — hogy a kistisztviselők járandóságát lelketlenül nyirbá T ták meg, ezáltal én olyan igazságot hangoztattam, amelyre, ha ezért rendreutasítás jár is, akkor is büszke vagyok. (Helyeslés balfelöl, — Zaj — Létay Ernő közbeszól. — Friedrich István: Mondtál te különbeket is, amikor itt ültél! — Létay Ernő: Mondok én most is!) Amikor inaszakadtán túl is kénytelen húzni a terhet a dolgozó maeryar kisember, akkor nemcsak az anyagi értékeknek, hanem mindazon erkölcsi értékeknek is rombolása és szemétdombra vetése is bekövetkezhetik, amelyek nemzetünknek életében ma is a történelmi hivatás, a történelmi erők és a jobb jövendő zálogát jelentik. Ezeket nem szabad kockára vetni, elalkudni és szemétdombra vetni, t. Képviselőház! A kamat sürgős mércéklését követelte Marschall Ferenc t. képviselőtársunk egvik legutóbbi nyilatkozatában. Az adósságok átértékeléséről tartott beszédet Debrecen városában ia Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara elnöke: Vay László báró, aki annakelőtte mint mezőgazdasági kamarai elnök éveken keresztül kollégája volt a t. földmívelésügyi miniszter úrnak. Most j főispán, politikai exponens, nagyhatalom, de | mégis azt mondja: értékeljétek át a földbirtokot, általában a kisembereket terhelő magánadósságokat, mert ezek kamatfizetésben éveken keresztül mar többet adtak, mint amennyit kellett volna, és azok a fizetések bizonyos mértékiben tőketörlesztésnek iis tekintendők. Ezzel szemben Zsitvay Tibor igazságügvminiszter úr iniciativáiára az Omge. egyik fő-fő vezető egyénisége, Mutschenhacher Emil úgy nyilatkozik, bogy gondolni sem lehet arra, hogy a hitelezőkkel szemben a mezőgazdasági magánadóssággal terhelt kisemberek és nagyobb emberek adósságait le lehetne írni. Hát meddig folyik itt a játék a szavakkal, iaz ígérgetésekkel? En emlékszem a színdarabra: aut Floridor, aut Celesztin — vagy ez, vagy az. Hát meddig játssza a i debreceni főispán úr, ülése 1932 március 31-én, csütörtökön. aki egyúttal a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarának az elnöke, és vele együtt a t. kormányzat, — mert hiszen ïamit a főispán úr mond. egész kormánynak az álláspontjára és játékára vet világosságot — a Floridor és Celesztin szerepét? (Ügy van! Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Megállapítom, hogy a képviselő úr beszédideje lejárt. Kérem, méltóztassék beszédét befejezni. (Friedrich István: A miniszterelnök úr a programmját akarja elmondani! — Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Hát kérdezem: a mezőgazdasági kamarai elnök a most fennálló rendszerrel szemben meddig hangoztatja a követeléseket, hogy másképpen kell csinálni, és mint főispán meddig hódol be annak a kormányrendszernek, amely tíz éven keresztül nem csinált mást, minthogy azokat a mezőgazdasági kívánalmakat és követeléseket, amelyeket Vay László báró mezőgazdasági kamarai elnök magáévá tett, politikai hatalmánál fogva érvényesülni nem engedte, sőt leigázta? Elnök: Kérem a képviselő urat, tessék beszédét befejezni. Kun Béla: Azonnal befejezem. Én, aki vidéket jártam és járom, tudom, hogy milyen nagy az elégületlenség, milyen sok a panasz, de azért ma még mindenki a magyar nemzeti eszméhez odaforrott honfiúnak akar maradni. De kérdezem: meddig elégednek meg ezzel a várakozással, a csoda-várással és a hatalomnak panaszosan bár, de minden körülmények között való kiszolgálásával? Mikor mondja meg már a t. miniszterelnök úr és a t. földmívelésügyi miniszter úr legmagasabb helyen, hogy az egységes párt teljesen elvesztette a nemzet bizalmát. (Ulain Ferenc: Ezt kellene tenni! — Zaj és ellentmondások a jobboldalon.), hogy önöknek már csak ennyi erejük van, amenynyit a hatalom önök számára biztosít? (Nagy zaj a jobboldalon. — Elnök csenget.) Jönnie kell egy megtisztulás! folyamatnak, jönnie kell a nemzet ítéletének. Jöjjön az, aki a nemzeti feltámadás reményével kivezeti boldogabb kikötők felé a hullámok közül a nemzet hajóját. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Friedrich István: Halljuk a programmot, a kormányprogrammot! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Friedrich István: Kormányprogrammot kérünk! — Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget. — Ulain Ferenc: Mi van a koncentrációval? — Friedrich István: Halljuk, min gondolkoztak! — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: A t. képviselő uraknak az a kívánságuk, hogy halljanak. Ehhez azonban az szükséges, hogy csendben maradjanak. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: A miniszterelnököt halljuk! — Malasits Géza közbeszól.) Malasits képviselő urat közbeszólásáért rendreutasítom. A földmívelésügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. (Zaj.) Vitéz Purgly Emil földmívelésügyi miniszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Kun Béla képviselő úr beszédében három kérdést intézett hozzám, amelyekre azonnal meg is fogom adni a. választ. Egyik kérdése és témája az volt, hogy az osztrák-magyar kereskedelmi^ szerződésből folyó exportengedélyek kiadásával kapcsolatban halogatások és igazságtalanságok történtek. (Felkiáltások a baloldalon: Üzérkednek!) Kupi
