Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-56

Az országgyűlés képviselőházának 56. mindig csak a kálvária útját járta ennek a? országnak. Hogy mi történelmi jóvátételt sürgetünk és a népnek a földhöz való jogát reklamáljuk minduntalan, ez önként következik származásunkból, abból a tényből, hogy onnan valók vagyunk, hogy felismertük a földbirtok megoszlásának igazságtalanságát és aránytalanságát, feismertük, hogy nem a magyar nemzet javára kialakult történelmi jogban gyökerezik ez a nagybirtok, hanem — ismétlem — azokban a történelmi tényekben, amelyet említettem. Ezek sarkalnak minket arra, hogy minden alkalommal idehozzuk ezeket a kérdéseket. A magyar jobbágyság ivadékai vagyunk, azoké, akik végigszenvedték az élet minden nyomorúságát. A magyar jobbágyság egyenes leszármazottjai szólnak innen erről az oldalról a földkérdésben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi hiszünk benne, meggyőződéssel valljuk, hogy ez a történelmi jóvátétel nem maradhat el. A mezőgazdasági munkások kenyér és munkaalkalom nélkül gyötrődnek, ott van a kisgazdák ama rétege, amelynek van néhány katasztrális hold földje. Soha a nyomorúságnak azt a fokát nem ismerték, mint amelynek áradata most, ebben a pillanatban elöntötte őket. (Egy hang a jobboldalon: Ez lav van!) Ott van az ipari munkások nagy tömege, akik ma már nem is számíthatnak arra, hogy visszakerüljenek eredeti foglalkozásukhoz. Ott vannak az intellektuális rétegek, amelyek kenyér nélkül kóborolnak az utcán. Mindezek a társadalmi rétegek, amelyek hasznos munkájukkal naggyá növelték ezt az országot, amelyek hasznos munkájukkal értékeket hoztak létre, most koplalásnak vannak kitéve. Hiszi-e valaki, — én nem hiszem — hogy ez az ország nem elég életerős és nem képes arra, hogy ezeket a dolgozó társadalmi rétegeket el tudja tartani? Ha nem hinném ezt, akkor elveszíteném bizalmamat a magyar népben. Azonban hiszem. Hogy hol van a hiba, azt mutatjuk mi meg akkor, amikor felszólalunk: abban a politikai rendszerben, amely elszakadt a néptől, abban a politikai rendszerben, amely itt tíz éven keresztül kialakult, abban a politikai rendszerben, amely a történelem kerekét évszázadokra vissza akarta fordítani és urakat és ismét parasztokat akart látni ebben az országban, nem számolva azzal a történelmi ténnyel, hogy ma már a magyar nép is máskép gondolkozik, mint a háború előtt, (Meskó Zoltán: Úgy van!) és azok az Európában végbement mélyreható átalakulások és változások, amelyek megtörténtek, talán szintén befolyásolják a magyar nép gondolatának a kialakulását, és kell is, hogy befolyásolják Magyarország társadalmi és gazdasági életének kialakulását is. Veszekszünk itt egymással. Önök védik ezt a politikai rendszert körömszakadtáig, helyesnek vélik és sorompóba állnak érte, hogy nyílt választással, közigazgatási erőszakoskodással választassék meg a Képviselőház az önök osztályuralmi rendszere érdekében. Mi pedig a magyar nép szavát hallatjuk itt önökkel szemben, az általános, egyenlő és titkos választójog gondolatának a jegyében, mert meggyőződésünk, hogy sem az adópolitika, sem a parasztság sorsa nem valtozhatik meg addig, de nem lesz becsületes földreform sem, amíg a magyar nép maga nem intézi a maga sorsát, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) függetlenül a kormányhatalomtól, az ülése 1932 február 26-án, pénteken. 45 osztályuralmi rendszertől és az erőszaktól, amelynek alapján önök itt ülnek. (Farkas István: Meg kell szüntetni ezt a szégyenletes függést!) Ezek a gondolatok kényszerítettek engem arra, hogy ezzel a javaslattal kapcsolatban felszólaljak és ezért keltem én a magyar nép védelmére önökkel szemben. A tegnapi napon a túlsó oldalról felszólalt egy képviselőtársunk és azt mondotta, hogy a szociáldemokraták, az ipari munkások, azok közvetett úton is legalább védelmezik a kartellt; azt védelmezik pedig annak a magasabb munkabérnek jogán, amelyet élveznek az ipari munkáknál. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon; De milyen magasak! — Farkas István: Neki kelljen belőle megélni! — esztergályos János: Egy munkás ezer nap alatt nem keres annyit, mint egy kijáró egyetlen esetben! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! A közbeszóló képviselő urakat figyelmeztetem, hogy tartózkodjanak a közbeszólásoktól, különösen a személyeskedő közbeszólásoktól. Szeder Ferenc: Nagyon kevés ténybeli ismerete^ lehet azoknak, akik így beszélnek erről a kérdésről. Azt hiszik azok, akik az ipari munkásságot a kartellekkel való szövetkezéssel vádolják, hogy ezek össze vannak nőve és osztozkodnak a kartell hasznából? Ott a túlsó oldalon van, aki osztozkodik a kartell hasznából és jövedelméből, de aki nem fizikai munkásai annak a kartellvállalatnak. (Esztergályos János: Huszonkilencszeres igazgatósági tagságok is vannak!) A munkásoknak szervezett erővel kell kiverekedniük minden garast ezekből a vállalatoktól és ha a munkások nem volnának szervezve, az ő életszintjük sem volna más, mint a legutolsó mezőgazdasági munkásé, aki naponta 60—80 fillérért dolgozik. Aki ismeri a munkásság szervezkedésének történetét, tudja, milyen keserves küzdelmekbe került az ipari munkásságnak, amíg szociálpolitikai vívmányokat tudott kiharcolni, amíg életszintjét emelni tudta, amíg kissé magasabb napibéreket tudott magának biztosítani. Hogy pedig mennyire harcban állanak most is a kartellizált vállalatokkal — bár úgy állanának önök is szembe ezekkel a kartellvállalatokkal, mint az ipari munkások,'— akkor más volna a helyzet. (Tankovits János: Ebben egyek vagyunk! — Esztergályos János: Ugyan kérem, beülnek a kartellekbe! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Tankovits János: Már aki beül! Tessék neveket mondani. — Esztergályos János: 29 kartellben van egy képviselő!) Tessék csendben maradni és a személyeskedéseket már abbahagyni! (Kabók Lajos: Követelik a neveket is!) Itt nincs senkinek követelni valója. Itt a házszabályok szerint Szeder képviselő úr beszélhet. Tessék beszélni és a tárgynál maradni! Szeder Ferenc: T. Ház! A leghatározottabban visszautasítom még a gondolatát is.annak, hogy akár az ipari, akár más munkások a kartellvállalatokat segítenék és támogatnák. A támogatást azok máshonnan kapják. En nagyon szeretném, ha onnan sem kapnák meg a kartellizált vállalatok ezeket a támogatásokat, hogy úgy ne indulhatnának minduntalan kifosztó hadjáratra az ország népe ellen, a nélkül, hogy ezt bűncselekménynek minősítenék. Önök tehetnek róla, t. túloldal, hogy ez ne így történjék és Önök, akik most a törvényhozói hatalom többségét képezik, (Esztergályos János: Önöké a dicsőség és a hatalom!) önök azok, akik szem; beszállhatnak törvényhozói úton a kartellizált i vállalatokkal. Amint most önöké a többség eb-