Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. nak kapni. Ne áltassuk őket, valljuk be ezek után, hogy azon likvidáció révén, amely itt fo­lyik, nem fognak kapni semmit. De ugyanak­kor mit láttunk? Ugyanakkor azt láttuk, hogy amikor az első megrohanás megtörtént — tud­valevőleg a Pénzintézeti Központ már figye­lemmel kísérte a dolgot — a második megró­hanásnál, amikor a tulajdonképpeni run bekö­vetkezett, olyan egyének vettek ki meg nem engedhető módon előnyöket, a többiek megke­rülésével, akik a helyzetet ismerték. Mert hi­szen valóságos közelharc dúlt, a kisember, hor­dár, szakácsnő, cseléd, mindaz, aki a maga ezer, száz vagy ötven pengőjét betette, igyeke­zett a bukás hírére megmenteni filléreit. Mi történt itt? Ugyanakkor megtörtént, hogy a teljhatalmú vezérigazgató Paupera Ferenc ál­neveken százezer pengőket vett ki, Zala Lajos ügyvezetőigazgató 130.000 pengőt, Ruzits Ká­roly Paupera helyett 73.000 pengőt vett ki és vont el a csődtől, Révay Béla, Révay Pál igaz­gató fivére 90.000 pengőt, dr. Friedmann Ignác, a bank jogtanácsosa 190.000 pengőt, mint valu­taletétet, Bródy László volt igazgatósági tag 100.000 pengőt és Ernyey Károly, a Pesti Ha­zai vezérigazgatója 74.000 pengőt vett ki. Igen t. képviselőtársaim, amikor azt látjuk, hogy ezek a tekintélyes urak az ő tekintélyük súlyával meg tudták menteni a maguk tőkéjét, akik természetesen, lévén pénzügyi szakembe­rek, hamarabb informálódhattak erről a pánik­ról, amely itt felütötte a fejét, ezzel szemben az a szegény kis nincstelen ember, aki csak akkor eszmélt a bajra, amikor már nem tudott be­menni és amikor már nem tudta elérni annak a lehetőségét, hogy 20, vagy 30 pengőjét meg­kaphassa, amidőn a pénzügyminiszter úr arról beszél, hogy itt tőkeellenes hangulat van, ak­kor ne tessék azt hinni, hogy ez valójában tőke­ellenes hangulat. Ez hangulat azok ellen, akik meg nem engedhető, immorális eszközökkel a többiek rovására olyan előnyökben részesülnek, amelyek nem volnának megengedhetők. (Kuii Béla: Ügy van!) De mi történik, igen t- képviselőtársaim? Az ügyészség a vizsgálat folyamán megálla­pítja, hogy a bankmérlegek tulajdonképpen végig hamisak voltak. Megállapítja azt is, hogy egész oldalak le vannak mosva vegyi­szerrel. (Meskó Zoltán: Tiszta dolog! — De­rültség/) Megállapítja végül, hogy kell lenni eredeti jegyzeteknek, amiket valahol össze kell szedni. Mi történik? Az történik, hogy az egyik igazgatót berendelik, hogy tessék elhozni a bank valódi státusát, valódi mérlegét. Erre az igazgató megígéri, hogy másnap pontosan bent lesz, a rendőrségre be fogja vinni. Mi törté­nik? Másnap beállít az illető igazgató iszonyú nagy kétségbeeséssel, hogy rettenetes, kényte­len bejelentést tenni, távollétében feltörték az asztalát, a szekrényét, elvitték az iratait. Erre az illetőt az igen t. rendőrtisztviselő, aki az ilyen dolgokban már jártas, leülteti, közben a zártörés-szakértőt és a legügyesebb detektívet kiküldi a bankba, ahol megállapítják, hogy nemcsak érintetlen a bank trezorja és szekré­nve, hanem saját kulccsal nyitották ki, és meg­állapítják, hogy a megelőző délután az igen t. igazgató úr az összes privát és titkos iratokat magáhozvéve, szürke taxin menekült el a bankból. (Egy hang jobb felől: Ennek is a. kor­mány az oka?) Erre egy órán belül a rendőrség előállítja a szürke taxit, megállapítják, hogy egy öreg úr fehér elefántcsont bottal bicegve szállt be és megbotlott egy kicsit, iratai bele­estek a kocsiba, a soffőr kénytelen volt hátrább KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. ülése 19$2 április 19-én, kedden. , 509 menni, hogy a botot ki tudja venni. Könnyű volt megállaDÍtani a személyazonosságot. Megállapítják azt is, hogy ez az igen tisz­telt igazgató úr, amikor idegesen beleült a ko­csiba, azt mondotta: menjen, kérem, a Vilmos császár-út felé. Amikor a Vilmos császár-útra kiérnek, akkor kopog: kérem, most menj en a Rávay-utca felé. Amikor a Révay-utcába ér­nek, akkor azt mondja: menjen a Révay-utca 10. szám alá, amely tudvalevőleg átjáróház. (Meskó Zoltán: Ez az!) A soffőr óvatos duhaj lévén, mindenesetre megfigyelte, hogy nem tűnik-e el a fuvardíjjal s erre látta, hogy a IL emeleten egy igen szép fehér tábla van, ott egy igen jelentékeny ügyvéd lakik, akinek ne­vét nem akarom megnevezni (Meskó Zoltán: Ha már kiszaladt a száján, megmondhatja!) s az illető bement ahhoz az ügyvéd úrhoz. Meg­mondta a soffőr, hogy ide vitte az iratokat. Az ügyészség meg is jelenik ott, megtalálják az összes iratokat, megtalálnak mindent, megta­lálják az összes valódi mérlegeket s ezekről megállapítják, hogy mind végesvégig éveken át csalás és hamisítás volt. S mi történik erre, uraim? A Büntetőtörvénykönyv előírja, hogy aki nyomozati, vagy bűnjelet eltüntet, vagy aki akadályozza a vizsgálatot, azt azonnal le kell tartóztatni és ellene az eljárást folyamatba kell tenni. S mi történik? Semmi! Hiszen egy nagy emberről van szó. Talán csak nem képze­lik az urak, hogy ma Magyarországon baja tör­ténhetik egy bankigazgatónak, egy csalónak, egy svindlernek, akiről az ügyészség megálla­pítja, hogy milliókat sikkasztott, akinek közre­működésével ezer és ezer kisember fedezeti vál­tóit elmanipulálták, aki s akinek társai egytől egyig csalók voltak. Ez az úr szabadon sétál és az ügyészségnek nincs módja, hogy vele szem­ben eljárjon. Fel kell tennem a kérdést: miért? Ha igen t. képviselőtársaim a^zt hiszik, hogy ez éleszti a bizalmat a nagytőkével szemben, ha az urak azt hiszik, hogy ez alkalmas arra, hogy az igen ' t bankvezérekre különös becsüléssel és kivált­ságosaknak kijáró tisztelettel tekintsünk, akkor nagyon tévednek. Innen ered az a bizonyos tőkeellenes hangulat, az a tőkeellenes gyűlölet, amelyet nem a kisemberek szítanak, hanem az ilyen félintézkedések, az ilyen, idejében meg nem torolt bűnesetek. ( Kérdezem, hol van a kormány ereje, ami­kor ezer és ezer kisember sorsáról, földjéről, verejtékkel megszerzett kis földjéről és váltói­ról van szó? Hogyan lehetséges, hogy vezér­igazgatók és igazgatósági tagok nem^ vonatnak felelősségre akkor, amikor nem _ kétséges, hogy egy közöttünk ülő képviselő úr isaz utolsó pil­lanatban átirattá folyószámlájáról a követelé­sét s a^ Hungária-kőrúton telket vásárolt. De az ügyészség ezt sem engedte és a Pénzintézeti Központ beleszólt és ,erre visszairatja. (Meskó Zoltán: Ki az?) Hogyan lehetséges az, hogy amikor az egyik oldalon az állam ilyen horribilis pénze­ket veszít, amikor elvész ia Faksz. pénze, ami­kor a Pénzintézeti Központ milliókat veszít, amikor a Nemzeti Bank óriási összegeket ve­szít, amikor az idejött jó magyarok földjük árát elveszítik, amikor ezer és ezer ember ne­héz, kincset jelentő ezer pengőit elsikkasztják és — magyarán szólva — ellopják, akkor nem történik itt semmi, akkor 1928 óta hallgat ez a kérdés. Amikor (megkérdeztem az igen t. illetékes urakat, hogy miért nem folytatják lemezt az ügyet, akkor mosolyogtak és azt mondták: hja kérem, ez egy be nem fejezett ügy. így megvan 73

Next

/
Thumbnails
Contents