Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. 505 Hogy mennyire nem volna kívánatos a 33-as bizottság életének meghosszabbítása, azt legjobban indokolta Fenyő Miksa képviselőtársunk, aki rendkívül magas színvonalú beszédében valósággal kioktatott valamennyiünket a helyzetről^ akinek beszéde valamennyiünk okulására szolgálhatott. És ha tény az, mint aihogy Szilágyi Lagos képviselő úr mondotta, hogy a 33-as bizottság tárgyalásai olyan magas színvonalúak, akkor az a kérésem, hogy hozzák ide azt a magas színvonalat és ne jelentéktelen lappáliákat intézzenek itt, ne pezsgőés parfőmbehozatali 'engedélyeket ratifikáltassanak, amelyeket mint a Franciaországgal sizemben óriási nagy kereskedelmi tárgyalások eredményeit hozták itt bemutatásra, hanem azt kérem, hogy tárgyaljuk le plenáris ülésben, itt a parlamentben, az ország nyilt színe előtt ennek az országnak sorsdöntő nagy kérdéseit. (Helyeslés a baloldalon.) Azonkívül azt is tudnunk kell, hogy a 33-as bizottság a sajtó részére időről-időre csak annyi felvilágosítást ad, amennyit a bizottság időről-időre szükségesnek talál. Már magában, véve ezt is elhibázottnak tartom, mert ebben az országban, ahol^ nagykorú emberek élnek, — hiszen csak az imént mondotta a pénzügyminiszter úr, hogy rejteni való, titkolnivaló nem lehet — nem lehetnek olyan véka alá rejthető dolgok, amelyek nem jelenhetnek meg a sajtóban. Nem látom tehát be, hogy miért ne tárgyaitassanak ezek a dolgok itt, ahol a nyilvánosság előtt, a nyilvánosság kontrollja előtt minden a kirakatban történhetik, mert ez az egyetlen garanciája annak, hogy minden a helyes, az igazságos úton és esetleges elhallgatás nélkül fog megtörténni. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ugyanakkor, amikor erről a meghatalmazásról, illetőleg ennek a törvényjavaslatnak elfogadásáról van szó, tulajdonképpen már egy beterjesztett költségvetéssel állunk szemben. A költségvetés alapelveinek helyes felismerésében rejlik a közrend, a közbiztonság, a béke és az igazság. Ez azt jelenti, hogy a helyes megosztásnak, a helyes adókivetésnek, a terhek helyes viselésének, s viszont az így nezehen bejött összegek helyes irányban való elosztásának olyannak kell lennie, hogy az mindnyájunk közmegnyugvására és közmegelégedésére szolgál. Sajnálattal láttam, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr nemcsak zenész, hanem mint ilyen művész is és ha szabad egy képhasonlattal élnem, az ő expozéját egy olyan reneszánszkorabeli kitűnő piktúrának tudom minősíteni, amely az impresszionizmus, a naturalizmus korában teljesen elavult és nem felel meg a mai idők követelményeinek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Elismerem a miniszter úr elsőrendűségét, elismerem a miniszter úr nagyszerű képességeit, mint ahogy nincs senki, aki egy Rembradtnak, vagy akármelyik korabeli művésznek kvalitását kétségbevonná, de az idők szelleme, a ma követelményei most egészen mások, ma olyan helyzetet teremt az idő, hogy ezek a klasszikusok ma már csak múzeumi emlékek. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Amikor ezeket leszögezni kénytelenek vagyunk, akkor fel kell vetnem a bizalom kérdését is a parlamentben az igen t. kormánnyal szemben, mert hiszen nem szabad elfelejteni, hogy végeredményben ez a meghatalmazás nem személyre szóló meghatalmazás, ez nem az igen' t. miniszterelnök úrnak és a t. miniszter úrnak szól, akikkel szemben egyénileg a legnagyobb tisztelettel viseltetünk, hanem a mindenkori magyar kormánynak szól és így tehát joggal aggódhatunk és joggal tehetjük fel a kérdést, vájjon ki jön esetleg utánuk, mert már láttunk változást is? A magam részéről őszintén megvallom, nem csinálok titkot belőle, (Zaj a baloldalon.) hogy ha csak a miniszterelnök úr és a miniszter úr iránti bizalom kérdése volna ez a felhatalmazás, habozás nélkül azonnal megszavaznám, mert meg vagyok róla győződve, hogy olyan biztos és olyan igazságos kezekben látnám a kérdést, hogy egy pillanatig sem volna aggályom és okom arra, hogy a dolgok más vágányra terelődnek. De az igen t. pénzügyminiszter úr más tekintetben is tévedett (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) és pedig tévedett abban a szemszögben, amelyből az egész költségvetést megítélte, le kell szögeznöm, nem a kisemberek, nem a dolgozó, nem az apró emberek érdekeinek a szemszöge volt, hanem a gyáriparosoknak, a nagy tőkeérdekeltségeknek a szemszöge, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon — Kun Béla: A nagy bankdirektoroké!) és tette ezt ma, amikor fájdalommal kell megállapítanom azt, hogy ejzrek és ezrek, üzletek mennek tönkre, a nagyvállalkozások recsegnek, ropognak, mindig kevesebb lesz azoknak a száma, akikre nagy vagyonuk dacára is tisztelettel lehet feltekinteni. Mit jelent ez, t. uraim? Ez azt jelenti, hogy ma már a tőkeszerzés lehetősége tulajdonképpen magában a tőkében rejlő nyers erő, hogy a tőke és morál nem együtt kamatozik. Ez azt jelenti, hogy a tőke a maga helyzeti energiáját a szegényekkel és a védtelenekkel szemben kihasználja. (Ügy van! balfelől.) Ez azt jelenti, hogy a tőke ezt a helyzeti energiát kihasználva meg nem engedhető szempontok szem előtt tartásával, - sőt — még tovább megyek — bizonyos protekcionizmus, bizonyos kormányvédeilem mellett is 'dédelgetve olyan vagyonokhoz jut, melyeket nem tartunk igazságosnak. De hiszen a jelenlevő igazságügy miniszter úr maga is érzi azt, hogy az individualista-kapitalista rendszerben az úgynevezett tőkeszabadság, a gazdasági szabadság ma már •&

r szabadosság jgyében vándorol és olyan visszaélések kalózterületére hajózik, amelyek nem engedhetők meg. Maga az igazságügyminiszter úr is szükségesnek tartotta, hogy idehozza az uzsorajavaslatot, amelyért köszönettel tartozunk. Az igazságügyminiszter maga kívánatosnak tartotta a részvényjogi reform beterjesztését, magát az összeférhetlenségi törvényt, ami azt jelenti, hogy a valóságban ezek kívánatossá! váltak. Mit jelent ez? Azt, hogy igenis a miniszter úr is feliismerte a helyzetet, hogy itt meg nem engedhető körülmények között bizonyos tőkék és bizonyos egyének kreugeri politikát folytatnak (Derültség a baloldalon.) és meg nem engedhető illegális hasznokhoz jutnak. (Zaj.) Igen t. Ház! Van azonban az igen t. pénzügyminiszter úr megállapításában egy statisztika, amelyet, sajnos, teljes egészében helytelennek kell mondanom, bár ismételten mondom, hogy a miniszter úr becsületességéről és jóhiszeműségéről száz percentig meg vagyok győ zőídíve. A miniszter úr azt mondotta, hogy csak 55%-a ennek az országnak az, amely agrártermelésből él, tehát — bocsánatot kérek — bizonyos, tekintetben ebben volt valamii fumigáló is, amikor azt mondta, hogy hát mit hivatkozunk mi állandóan agrárérdekekre. Ugyanakkor azonban & maga beszéde végén azt mondta, hogy három jó termés rendelheti ezeket a viszonyokai Egyik oldalon lebecsüli az agrárérdekeket, a