Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

506 Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. másik oldalon pedig ezeken keresztül véli rendezhetőnek a bajokat. (Mozgás a baloldalon.) Az igen t. miniszter úr azt mondja, hogy a társulati jövedelem 60 százalékkal adózik. En már akkor nem tudtam csendben megállani ezt a mondatot és beleszóltam a miniszter úr beszédébe. Ez az adat teljesen helytelen és aki ismeri a bankok könyvelését és üzletpolitikáját, annak azonnal át kell látnia, hogy ez az adat teljesen helytelen. Nem szabad elfelejteni, hogy különbséget kell tenni fluktuáló és fundált vagyon közt. Míg a fundált vagyon teljes egészében megfogható, az el nem szalad, illetve nem tüntethető el, addig a fluktuáló vagyont könyvelési technikával mindig ügyesen, valóságos ekvilibrisztikai művészettel el lehet tüntetni. Aki betekintett egy ilyen adómérlegbe, az láthatta, hogy ma már a bankoknak ezt az adócsalását legalizálja mindenki, mert elfogadják az adóhatóságok, hogy egy gyárat egy pengőben leírjanak, gépeket egy pengőben leírjanak is hogy ingatlanokat az elhasználódás következtében leírjanak. Azt látjuk, hogy egy banknál, amelynek esetleg öt gyára van, ez az öt gyár öt pengő értékben szerepel, de ugyan-' akkor nem írják le a tehertételeket ugyanilyen arányban. így természetes, hogy 60 százalékos adózást fognak itt kimutatni. Éppen ezért t. képviselőtársaim, én nem tudok ezen sírni; én nem tudnék csak krokodiluskönnyeket hullatni, ha valaki azt mondja nekem, hogy a társulati tőkét meg kellene siratni azért, mert 60 százalékos adózásban részesül. Igenis^ állítom: nemcsak hogy nem részesül 60 százalékos adózásban, de a valóságban messze mögötte marad az egyének és a földbirtok megadóztatásának. (Szakács Andor: Ez Korányi nagy tévedése!) Ez a legnagyobb tévedése. Az egyik oldalon ilyen beállítást látunk, a másik oldalon pedig az igen t. pénzügyminiszter úr valóságos védőbeszédet tartott a nagybankok védelmére. (Ugy van! Ugy van! balfelől.) Van azonban ennek a felhatalmazási törvénynek még egy kérdése és ez: a bizalom kérdése. Ismételten meg kell jegyeznem: ha a «miniszterelnök úr személyéről volna szó, akkor minden szónoklás és minden felszólalás nélkül azonnal megszavaznám a javaslatot, mert meg vagyok győződve róla, hogy a miniszterelnök úr abban az irányban használná fel ezt a hatalmat, amint ez az érdeme szerint meg is illeti. De — mint ahogy mondottam — sohasem tudhatjuk, hogy milyen kormány jön; ez nem személyre szóló, nem névre szóló, hanem amindenkori kormányra szóló meghatalmazás és itt igen komoly aggályok merülnek fel ennek a bizalomnak megadása tekintetében. Igen t. miniszterelnök úr, hogy ez mennyire bizalmi kérdés, azt legjobban akkor látjuk, ha például csak az előbbi rezsim dolgait nézzük. Éppen Fenyő Miksa t. képviselőtársunk mondotta, hogy a mai rendkívül nehéz megadóztatás mellett egy dolgozó embernek négy hónapot kell munkában eltöltenie, hogy csak az állammal szemben fennálló adósságát, az adót le tudja róni. Ez olyan emberfeletti teljesítmény s oly nagy követelmény, hogy azok az egyének joggal elvárhatják, hogy a rendkívül nehéz fáradsággal és nagy áldozattal befizetett fillérek igenis, jó helyre menjenek. Ha azonban visszatekintünk a múltba, akkor meg kell állapítanunk, hogy sajnos, semmi sem bíztat bennünket oly irányban, hogy ezt a bizalmat meg is adhassuk. Őszintén megvallom, itt nagy pocsékolások, rettenetes mulasztások történtek, (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) amikor azi adózók verejtékesen befizetett filléreit .megtévedt bankárok szanálására fordították. (Felkiáltások balfelől: Szomorú!) Erre joggal mondhatnánk, hogy végeredményben a bankár tévedhet, ezért nem lehet szemrehányást tenni az országgyűlésnek. De mégis ide kell hozni ezt a kérdést, mert olyan visszásságokat láttunk, hogy bizonyos személyek, bizonyos egyének éppen a kormányon keresztül élvezték ezeket a« előnyöket és sohasem juthattak volna abba a helyzetbe, hogy ideáig mehessenek a visszaéléseikkel. Én azonban nem akarok itt botrányt felhozni, csak rá kell mutatnom egy másik kérdésre, az • összeférhetetlenség kérdésére, amely tulajdonképpen szintén bizalom kérdése. {Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Nem beszélek itt az álláshalmozásról, amelyet megengedhetetlennek tartok, bár kijelentem, hogy ugyanakkor mint a munka híve, azt vallom, hogy minden munkatöbbletért díjtöbblet is jár, tehát amikor én az individualista-kapitalista rendszer alapján állok, akkor azt mondom, helyes, hogy a többmunkáért járjon több jövedelem, azonban amikor ezeket a súlyos viszonyokat látom és igazságtalanságokat kell megszüntetnem s látom azt, hogy emberek, akik dolgozni akarnak, nem tudnak dolgozni es itt állanak kenyér nélkül, akkor a két igazságtalanság közül a kisebbik igazságtalanságot veszem es megvonom még a munkatöbblet lehetőségét is és azoknak adom át, akik tényleg, de facto dolgozni akarnak. De maga az összeférhetlenség mit szülheti Olyan bizalmatlanságot, amellyel bizonyos helyzetben a kormány meg sem tud mérkőzni. Olyan helyzetet teremthet, amely esetleg gyanút hárít. a kormányra, teljesen alaptalanul, meggyengíti erkölcsi presztízsét néha ok nélkül, amit teljesen hiába és teljesen feleslegesen idéz elő. Hogy csak egy példát mutassak": itt volt az albertfalvai telekvásárlás; Nem akarok ennek botrányrészeire rátérni, nem akarom a Dréhr-ügyet idehozni, csak az Összeférhetlenség esetét akarom megmutatni, hogyan bánnak a magyar kincstár, a magyar adózók pénzével, filléreivel. Itt ugyanis az történt, hogy az albertfalvai telket ^megvette a Magyar Általános Ingatlan Banktol az Oti., de miután az Oti.-nak nem volt pénze, neon akarta direkt megvenni, hanem megvette a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Bank és a Magyar Általános Takarékpénztár finanszírozásával. Aki megnézi ennek a kulisszatitkait, annak a hideg szalad végig & hátán és bevallom, nincs szándékom gyanúsítani, de akaratlanul is elkezdem nézni: hát mi van e mögött? Az van e mögött, hogy a Magyar Általános Ingatlanbank — amelynek tulajdonában volt ez a régebbi repülőtér s amelynek elnöke Madarassy Beck Marcell és alelnöke Horváth Lipót — vagyis Madarassy Beck Marcell igazgató eladja ezt az ingatlant a Magyar Leszámítoló és Pénzváltó Banknak, azaz Madarassy Beck Marcellnek. (Dinnyés Lajos: Mi ez?) Madarassy Beck Marcell vásárol Madarassy Beck Marcelltől, (Felkiáltások balfelől: Hogyaní) viszont Horváth Lipót alelnök elad Horváth Lipót alelnöknek. (Pakots József: Önmagába visszatérő görbe! — Derültség,) Ennek a lényege tehát az, hogy itt eladóként szerepel a Magyar Általános Ingatlanbank, amelynek elnöke Madarassy Beck Marcell, alelnöke Horváth Lipót s mint vevő szerepel a Leszámitoló és Pénzváltó Bank, amelynek elnöke ugyancsak Madarassy Beck Marcell, továbbá a Magyar Általános Takarékpénztár, amelynek elnöke ugyancsak Horváth Lipót. (Kun Béla: Hogy lehet ez? — Nánássy Andor;