Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

500 Az országgyűlés képviselőházának zeti ellenállás harca éppen ezen jogok körül folyt le és az e körüli harcokban csúcsosodott ki, hanem már előzetesen, a rendi országgyűlések korában is, s mindenkor arra irányult az országgyűlés egész akaratereje, hogy megőrizze a maga számára és a parlamentnek, az országgyűlés plenáris jogaképpen az adómegajánlás és az ujoncmegajánlás jogát. Ezt az alkotmányos jogot törte keresztül a 33~as bizottság kiküldetése és az a javaslat, amellyel most a kormány a parlament elé lép és azok a rendeletek, melyeket a javaslat ismertetése és benyujtása előtt kiadott, mind még jobban áttörik azt az alkotmányos jogot, amely már megtöretett akkor, amikor a 33-as bizottság kiküldetett. Áttöretett ez az alkotmányos jog erőteljesen már akkor, most azonban úgy látszik, hogy a kormány még a 33-as bizottságot sem óhajtja igénybe venni, holott ez pusztán és kizárólagosan immár házi bizottságává zsugorodott össze, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) ennek dacára még ezt sem óhajtja felhasználni az alkotmány legcsekélyebb biztositékául, hanem egészen szuverénül és önállóan rendeleti úton óhajtja intézni az ország ügyeit. T. Ház! Szokásos ebben a Házban rendszerint angol példákra hivatkozni. Legyen szabad utalnom arra, hogy Angliában a budget-jog és általában az adók joga a legféltettebb kincse volt mindenkor a parlament olénumának és amikor egy ízben a költségvetés jogát, a költségvetés előzetes tárgyalását egy bizottsághoz akarták utasítani, akkor Robert Peel, az akkori kormányelnök volt az, aki ezt visszautasította, mondván, hogy bár a kormánvnak ez kellemes volna, de semmi szín alatt sem hailandó hozzájárulni ahhoz, hogy a parlament plénumának alkotmányos jogát keresztültörjék. Ha angol példákra hivatkozunk, akkor ne hivatkozzunk arra csak olyankor, amikor az kedvez a rendszernek, hanem hivatkozzunk rá tmindenkor. amikor az a jognak és az alkotmányos jognak is megfelel. Ennek a törvényjavaslatnak kérdése felveti azt a problémát, hogv vájjon mi a kormány szándéka. Rendeletekkel óhajt-e kor mányozni, vagy pedig törvényes úton a par^ lament igénybevételével. (Zsitvay Tibor igaziságügy miniszter: Az is törvényes út!) Az a kérdés, hogy a parlamentet teljes szuverenitásában fenn akarja-e tartani, vagy pedig egy látszatparlamentarizmus útján diktatúrát óhajt megvalósítani. Ez az a kérdés, amit a javaslat kapcsán el kell dönteni. En szintén visszaemlékezem azokra az időkre, amelyeket az előadó úr beszédében megemlített, azokra a régi boldog időkre, amelyeknek ő. mint egyik klasszikus tanúja szólalhatott fel a régi közjogi harcok idejére. Emlékszem, hogy amikor még mint kis gimnazista először jöttem be ebbe a terembe a karzatra, elfogódottan, teljes tisztelettel, elfogultsággal és meghatottsággal hallgattam a beszédeket. Akkor itt a közjogi viták alkalmából az országnak olyan nagyjai szólaltak fel, mint Kiment Héderváry miniszterelnök, Kossuth Ferenc, Justh Gyula, gróf Apponyi Albert, Andrássy Gyula, Rakovszky István és Vázsqnyi Vilmos. Azokban az időkben, apaikor közjogi harcok folytak ebben a parlamentben, még volt megbecsülés a pártok között és volt bizalom a parlament iránt és volt bizalom a nemzet iránt is. Azokban az időkben, aki ebbe a parlamentbe belépett és a karzaton megjelent, lelki gyönyörűséggel szemlélhette az itteni vitákat, egy boldog ország békevilágában nagy emberek felszólalásait. (Jánossy Gábor: Ha ezek az idők itt volnának, nem volna szükség erre a tör)9. ülése 1932 április 19-én, kedden. vényjavaslatra!) Emlékszem arra a későbbi korszakra, amikor már^ a nemzetgyűlés ülésezett ebben a teremben és szintén közjogi vitákat folytatott le és amikor én már egy másik karzaton, az újságírók karzatán jegyeztem e terem eseményeit, szintén büszkeséggel és boldogsággal, azért, mert úgy éreztem, hogy hírvivő vagyok innen a nemzet templomából a nép szavának csarnokából a nagyközönség számára, azok számára, akik miatt mi tulajdonképpen itt együtt vagyunk. Akik itt ebben a teremben ülünk, változók vagyunk, változnak a képviselők, változnak a kormányok, csak a sajtó képviseli az állandóságot a két karzaton, mert ők képviselik itt ebben a teremben azokat az összekötő kapcsokat, amelyek az itt elhangzottakat a népnek közvetítik- Megilletődéssel ültem azokon a padokon és annál nagyobb sajnálkozással kell megállapítanom, hogy ma, amikor ismét közjogi viták folynak a parlamentben, egy sokkal szomorúbb, sokkal keserűbb korban, mint azokban a korszakokban, amikor még az én igen t. barátom, mint fiatal képviselő itt elsőízben ragyogtatta ékesszólását, akkor szomorúsággal kell tapasztalnom azt a közönyt, azt a fásultságot, amely kintről megnyilatkozik a parlament iránt, (Dinnyés Lajos: Bent is! — Ügy van! a szélsőbaloldalon.) de amely bent a teremben szintén megnyilatkozik, íme, ez üres padsorok által minden egyes javaslat tárgyalásakor s csak olyankor mutatkozik egy kis érdeklődés, amikor valamilyen érdekesebb ügy tárgyalása, (Dinnyés Lajos: Botrány!), valamilyen pikantéria kirobbanása mutatkozik, vagy van készülőben. Én a történelmi tradíciók tiszteletében nevelkedtem, és a történelmi tradíciók nevében kell ragaszkodnom ezen a helyen ahhoz a régi alkotmányos joghoz, amely a parlament plénumát megilleti; a történelmi tradíciók nevében, kell, hogy felszólaljak minden olyan intézkedés ellen, amely kivételes hatalmat biztosít a kormány számára s ezáltal megcsor*bítja a nép képviseletének, a parlament szuverenitásának jogait. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! A rendszerben van a parlament szuverenitásának megsértése és általában az autonómia jogának megsértése, mert ez a rendszer, az, amely leépítette az autonómiát, az önkormányzatot, úgy a megyei törvényhatóságoknál, mint a budapesti törvényhatóságnál is (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és ezáltal tulajdonképpen egy mondvacsinált többséget teremtett, például a budapesti városházán, szemben a szavazatoknak megnyilvánult akaratával. Ez a rendszer nyilvánul meg ebben a javaslatban is, amely a további önkormányzati leépítésre tendál. Ezzel szemben én nem hivatkozhatom másra, csak arra, akinek eszméi — sajnos — nem élnek itt ebben a teremben, akinek csak szobra áll odakint a parlament előtt: Kossuth Lajos szavaira, aki azt mondotta, hogy egy nemzet alkotmánya csak addig állhat fenn, ameddig autonómiával, önkormányzattal rendelkezik. (Gál Jenő: A 33-as bizottság a kisgyűlése a parlamentnek. Ugyanaz! — Janossy Gábor: Csak jól dolgozzék, az a fő! — Dinnyés Lajos: Ki dolgozik jól? A 33-as bizottság jól dolgozik? — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Az alkotmányjog szempontjain kívül politikai okokból sem tudom ezt a javaslatot magamévá tenni. A politika ma már nemcsak a jognak kérdése, hanem a kenyérnek kérdése is, és a politikát ma nem az ideális jogi szempontok, hanem a tömeg- és osztály materiális szempontok irányítják. Ezek