Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 6, Talán lesz alkalmam a költségvetés tárgyalásakor erre vonatkozó néhány gondolatomat elmondani. Most még csak a választójog reformjára utalok. En a választójog reformjának hatását nem abban látom, hogy egy választójogi reform folytán a mi gazdasági viszonyaink rögtön jóra fordulnak. En nem tekintem azt általános panaeeának, én azt morális intézménynek tekintem, {Helyeslés a baloldalon.) amely alkalmas arra, hogy az állam és polgár között rendkívül elmérgesedett viszonyt megjavítsa, hogy a polgári önérzetet és felelősségérzetet emelje és merem állítani, hogy ez a tika közigazgatásunk megjavításának is. Mert neon lehet addig jó a közigazgatás, amig feladata abban merül ki, hogy egy fontos része legyen a választási apparátusnak. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon.) De a választási reform a titkosság alapján meg fogja azt művelni, — a közigazgatás emberei kitűnőek, csak a szellem, melybe belekényszerültek, rossz, — hogy közigazgatásunk függetlenné váljék, s az állami és megyei közigazgatás helyett népi közigazgatás legyen. Gondolom, Eckhardt Tibor t. képviselőtársam mondotta beszédében, hogy tulajdonképpen ezek nem is olyan nehéz feladatok, nem is olyan nehéz ezeknek megoldása. Hát én ezt a felfogást nem tudom osztani. Én ezeket a feladatokat, ezeknek megoldását rendkívül nehéznek tartom és éppen ezért nagyon meg tudom érteni, hogy a miniszterelnök úr, szemben ezekkel a feladatokkal, a nemzeti koncentráció szükségességét hangozhatja. Én valóban azt mondom, hogy azokkal a problémákkal szemben, melyek a magyarságra a közel jövőben adódni fognak, más megoldás, mint a parlament legjobb erőinek összefogása, nem is képzelhető el. Ebben a kijelentésben a miniszterelnök úr igen határozott volt. Viszont meg kell állapítanom azt, hogy a végrehajtás körül valami dodonai jelleget látok, és meg: kell állapítanom azt is. hogy nagy baj az, ha egy miniszterelnök a maga pártjával teljesen autokrata módon intézkedik, de még nagyobb baj az. ha a miniszterelnök pártjának foglya és legszebb elgondolásai csak börtönének ábrándjai maradnak. (Ügy van! Ügy van! half elől. — Jánossy Gábor: Nem úgy van! — Zaj.) Bevallom, nem tudom, mi történt ezzel a kérdéssel. (Jánossy Gábor: Ez a kérdés érik! — Zaj bal felől.) Mert vagy áll az, hogy ezek a fontos problémák: a földbirtok problémáinak megoldása, a kamatkérdés megoldása, a dunai államok összefogásának kérdése, meg nem oldhatók olvan nemzeti koncentráció nélkül, amely a legjobbakat fogja össze, akik ezen Programm alapján egy új pártkeretet alakítanak. — és ebben az esetben nem értem ezt a késedelmeskedést — vagy pedig azt kell mondanom, hogy ezek talán nem is olyan fontos problémák, nem is segíti elő ezeket a nemzeti koncentráció, és egyedül a fortvurstlizásnak az a politikája a helyes, amelyet az utolsó hónapban itt tapasztaltunk. Méltóztassanak megengedni, hogy hivatkozzam arra, hogy a miniszterelnök úrnak egyik tisztelője cikket írt a miniszterelnök úrról, amely cikkben megállapította, hogy Ő tulajdonképpen Moltke, a nagy hallgató. Nekem, aki igen becsülöm az ő kiváló erényeit és képességeit, legyen szabad öt figyelmeztetnem^ arra, hogy Moltke néha csatát is nyert és legyen szabad felhívnom őt arra, hogy törjön ki börtönéből és valósítsa meg azt a gondolatot, amelynek a közelmúltban olyan pregnáns kifejezést adott: a nemzeti koncentrá'. ülése 1932 április 19-én, kedden. 499 ció gondolatát. De valósítsa meg azt parlamenti alapon, mert ez tudja ennek a gondolatnak az igazi erőt, az igazi elánt megadni. Minthogy azonban e gondolat megvalósításához, amit én az ország jövője szempontjából életbevágóan fontosnak tartok, nincs semmi szükség külön kivételes hatalomra, ezt a javas latot nem fogadom el. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. — Szónokot szántasán üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet utánJ (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Vázsonyi János! Vázsonyi János: T. Képviselőház! Előttem szólott Fenyő Miksa t. képviselőtársam klaszszikusan felépített beszédében két pontban jelölte meg annak okát, amiért ezt <a javaslatot a kormány a Képviselőház elé hozta. Okul jelölte meg egyrészt azt, hogy a tetemrehívástól való félelem teszi szükségessé, hogy a Képviselőház megkerülésével, rendeleti úton történjenek intézkedések és ezáltal a kritika elkerülhető legyen, másrészt pedig az alibi bizonyítását jelölte meg okul, annak az alibinek, amely a tisztviselői illetmények leszállítása. vagy az adók emelése alkalmából a parlamenti pártok számára könnyen adódik akkor, ha ezí a kormányzat a parlament kikapcsolásával valósítja meg. Beszédének végén három pontban jelőlit?, meg a tennivalókat és mi, akik ezen az oldalon állandóan programmât kívántunk és programmot sürgetünk, örömmel állapítjuk meg, hogy ha a kormányzattól nem is kaptunk programmot, mégis elhangzott ma a Képviselőházban Fenyő t. képviselőtársam beszéde alatt egy olyan progranim, amely minden párt részéről megszívlelésre tarthat igényt. Három pontban jelölte meg a tennivalókat és pedig a külső- és belső hitelkérdés rendezésében, a földbirtokreform korszerű új megvalósításában és a választójogi reform kiterjesztés útján való törvénybeiktatásában. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A tegnapi napon az ellenzék vezérszónoka, Eckhardt Tibor képviselőtársam kifejtette igen fényesen és igen súlyos érvek alátámasztásával azokat az okokat, amelyek miatt mi, akik ezen .az oldalon ülünk, ezt a javaslatot el nem fogadhatjuk. Kifejtette azt, hogy ennek kettős oka van. Egyrészről alkotmányjogi, másrészről pedig politikai okok azok, amelyek miatt ez a javaslat magunkévá nem tehető. Az alkotmányjogi okok között elsősorban szerepel az az elgondolásunk, mely a régi történelmi tradíciók megőrzését mindenképpen keresztül óhajtja vinni és amelyre volt alkalma rámutatni szerény személyemnek is akkor, amikor a Képviselőház« -az úgynevezett hatos bizottság jelentését tárgyalta, és a 33-as bizottságot, annak működését bírálta és annak jelentései felett mondott minden tekintetben kifejtett kritikát. Akkor bátor voltam kifejteni azt, hogy az adó- és ujoncmegajánlási jog a magyar alkotmánynak mindenkor olyan sarkalatos tétele volt, amely elsősorban és kizárólagosan az országgyűlés jogaképpen őriztetett meg, nemcsak a legutolsó években, amióta a népképviseleti rendszer áll fenn, nemcsak azon az évtizeden keresztül, amikor ebben a teremben is a nem-