Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

496 Az országgyűlés képviselőházának viselnie legalább 1200 millió közterhet- És pedig az állami budget terheit, — az üzemeket kívül hagytam, mert azokat üzleti vállalkozásoknak tekintem — községi, megyei terheket, a vallási terheket és a szociális biztosítás terheit. S akkor adódik az, hogy ebben az országban fejenkénti 420 pengő jövedelemből 140 pengőt minden polgárnak le kell adnia közületi célokra s 280 pengő az az összeg, amely fejenként egy-egy polgárnak megmarad. Vagyis ez azt jelenti, hogy minden polgár négy hónapon keresztül egy esztendőben azért tartozik dolgozni, hogy a közcélokra szükséges összegeket előteremtse. (Magyar Pál: Nincs még egy állam a világon, ahol ez volna az arány! — Zaj.) Nem akartam túlságosan pesszimista beállítással jönni, de annyit megállapíthatok, hogy ilyen megterhelés és ilyen fejenkénti jövedelem mellett ez a lakosság nem lelkesedik azért a provokáló kormányzati megállapításért, hogy: addig pedig a termelésre, a magángazdaságra a kormányzatnak nem lehet gondja, amíg az államháztartás tükörsimára ki nem lesz pucoválva. Hogy a lakosság ezért a tételért nem lelkesedik, azt bizonyára méltóztatik megérteni. En nem is látom — sajnos — ezeknek a szomorú megfontolásoknak semmi nyomát a kormányzat politikájában. Érthető tehát, hogyha a kormányzat politikájában e megfontolásoknak nyomát nem látom, akkor még kevésbbé látom ezt azokban a bizottsági tárgyalásokban, tanulmányokban, előterjesztésekben, amelyeket a mi ügyünkben Genfben^ folytatnak és nem csodálom azt sem. hogy még Magyarország egy olyan kiváló barátjának, mint amilyen a népszövetségi biztos úr, Tyler, aki a magyarságnak igazán kitűnő barátja, (Ügy van! balfelöl.) balsorsunknak igazán megértője, számsoraiban sem találok egyebet, mint számadatait, statisztikáját az államháztartásnak, bizonyos beszámolót a külkereskedelmi forgalomról, néhány számadatot a devizakérdésről, de abból, ami e számsorok mögött van, a magyar gazdasági élet letöröttségéből, teljes elproletarizálódásából semmit sem találok. T. Ház! Egy összeomló mezőgazdaság mellett, a munkanélküliség rémével küzdő gyáripari termelés mellett, — csak azt az egy adatot vagyok bátor idézni, hogy nincs még másfél esztendeje, hogy a magyar gépiparnak, amely egyik büszkesége volt az országnak, még 48.000 munkása volt; s ez a gépipar ezidőszerint körülbelül 17.000 munkással dolgozik — a kereskedelem teljes összeroppanása mellett mindinkább nő azok száma, akik kikancsolódnak abból, hogy érdeklődjenek aziránt, hogy

r mi a nengő sorsa; kikapcsolódnak abból, hogy érdeklődjenek aziránt, hogy az államháztartás egyensúlyát helyre állítják-e vagy sem. Hogy néhány példát idézzek arra, micsoda mulasztásokat követett el a kormányzat, olyan messzemenő felhatalmazással a kezében, mint amelyet az 1931 : XXVI. te. jelentett, legyen szabad utalnom arra, hogy ennek az országnak külkereskedelmi mérlege, amely 1929-ben még passzív volt, 1930-ban 88 millió aktivitást mutatott, 1931-ben pedig mindössze 17*5 millió aktivitást. Azért ajánlom ezeket a számadatokat a t. Ház figyelmébe, mert 'amellett az összeroppanás mellett, amely a nyáron bekövetkezett, megfelelő gazdaságpolitika mellett, amellett a devizapolitika mellett, aminek a következményének az kellett volna, lennie, ho,gy ebből a szegény országból mindent exportáljunk, de semmit ne importáljunk, kellett volna, hogy a következménye legyen hogy aktivitásunk az 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. 1930. évi 88 millióról még emelkedjen. Es íme az következett be, hogy a 88 milliós aktivitás lecsökkent 17'5 millióra. Legyen szabad idéznem, hogy például Svájccal szemben, amellyel kereskedelmi forgalmunk évek óta aktív volt. — természetes, hogy aktív volt — most ez alatt a tíz hónap alatt úgy fordult a dolog, hogy szemben az előző esztendő 16—20 milliós aktivitásával, passzívakká váltunk. Ez a szegény ország tehát szemben a gazdag Svájccal, abba a helyzetbe jutott, hogy többet vásárol f onnan, mint amennyit a gazdag Svájc a szegény Magyarországtól vásárol- (Éber Antal: A cseh vámháború következtében!) Es ha megnézzük azt. ami a közüzemek dolgában az elmúlt tíz hónapban történt, — hiszen ehhez a kérdéshez azok után a fejtegetések után, amelyeket a napokban Éber Antal t. képviselőtársunktól hallottunk, tulajdonképpen nincs mit hozzátenni — megállapíthatjuk, hogy a közüzemek leépítése dolgában, amely immár másfél esztendeje kormányzati Programm, amelyre külön is van intézkedés az iparfejlesztési törvényben, amelynek megoldása nem is szociális kérdés, nem is kisipari kérdés, hanem államháztartásunk egyensúlyának a kérdése, (Éber Antal: A józan ész kérdése!) tulajdonképpen nem történt egyéb, mint hogy a kereskedelemügyi miniszter úr egy — úgylátszik — megfelelő rendeletet bocsátott ki a budapesti temetkezési intézet dolgában; ellenben azzal, hogy mi történik az állami vasműveknél, hogy az állami vasművek körülbelül 20 milliós összeggel terhelik meg az állami budgetet, tehát sokkal nagyobb összeggel, mint amennyit a tisztviselői fizetések leszállítása egyáltalán hozhat, nem foglalkozunk. Szociális kérdés, elismerem, rendkívül nehéz szociális kérdés, de ugyanolyan szociális kérdés az állami üzemekkel versenyző magánvállalatok kérdése is; azzal a különbséggel, hogy ezek a magánvállalatok a maguk pénzéből tartják el magukat, míg az állami üzemek óriási Összeggel terhelik meg az állami budgetet, tehát jórészt azokat a vállalatokat, amelyekkel versenyeznek, amely vállalatok ezt az összeget befizetik adóhan. (Ulain Ferenc: Szörnyű dolog ez. ha az ember végiggondolja!) Es ha azt nézem, történt-e valami atekintetben, hogy a kiinduló pontja — nem állítom, hogy az oka. az oka sokkal messzebb van — a mostani krízisnek, tehát a bankpolitika, megfelelő egészséges alapra helyeztessék, azt hiszem, semmiféle elfogultság nem vezet, amikor megállaDÍtom, hogy ezen a téren sem történt semmi. A közgazdasági tudománynak nincsenek örökérvényű igazságai. A közgazdasági tudomány nem matematika, nem fizika, nem természettudomány. Ennek igazságai sub hic et nunc igazak. De ha van egy igazság, amely a közgazdasági tudományban messzebbérvényű igazság, akkor ez az, hogy csak az az állam számíthat arrra, hogy polgárai eltartsák, amely állam mindent megtesz, hogy megteremtse, megizmosítsa azt a talajt, amelyen ezeknek a polgároknak a munkája, gazdasági tevékenysége felépül. (Ulain Ferenc: A túloldalról hét ember hallgatja ezt a pompás, okos bölcs beszédet!) — Mozgás a jobboldalon.— Éber Antal: A 33-as bizottságban annyit tanultak, hogy már felesleges! — Ulain Ferenc: Hét ember hallgatja! — Jánossy Gábor: Annyi okos beszédet hallottak ma, hogy elfáradtak!) Méltóztassanak megengedni, hogy röviden összefoglalni próbáljam — azt hiszem 10—15