Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69 bályokat foganatosítjuk. (Rassay Károly: Kívánják a hitelezők, mondották!) Ma mindez nines meg. Méltóztassék csak megnézni, ma az első ijedtségen túl vagyunk, ma már kialakult valamelyes rendje a mi nyomorúságunk nak, ma már tudjuk, hogy külföldi kölcsönre nem számíthatunk, ma már a mi viszonyunk a külfölddel az, hogy nem fizetünk, hogy transzfermoratóriumos megállapodást kötünk, hogy Stitlhalte-megállapodást kötünk. Mindezek az intézkedések már bizonyos sablonok ba szorultak, annyira sablonokba, hogy azt hallom, hogy a szomszád országok a blankettákat már tőlünk kérik kölcsön. Nenn tudom tehát megérteni, mi szükség van erre a különleges felhatalmazásra; mi szükség van különleges felhatalmazásra akkor, amikor az elmúlt korszaknak, az elmúlt felhatalmazásos, kivételes rendű korszaknak záróköveként a pénzügyminiszter úr már a költségvetést is a parlament elé terjesztette. Annikor a parlament az 1931 : XXVI. t cikket megszavazta, akkor már túl voltunk egy költségvetésen, amely költségvetés ennél a világégésnél egyszerre minden részletében összedőlt. Szükség volt tehát akkor arra, — vagy legalább is ezzel indokolhatták, hogy íme, most gyors rendszabályokat kell foganatosítani — hogy megadjuk a kormánynak azt a lehetőséget, hogy az adókat leszállíthassa vagy felemelhesse, hogy a tisztviselők fizetését leszállíthassa, hogy a nyugdíjakat csökkenthesse, hogy a kereskedelmi és forgalim politikában megtehesse mindazokat az intézkedéseket, amelyek egy ilyen hirtelen változott rendhez való alkalmazkodásnál feltétlenül szükségesek. Ma azonban a pénzügyminiszter úr ismeri a mai viszonyokat, vagy legalább is fel kell tennem, hogy ismeri, — ismernie kell — ma tudja, a mi gazdasági életünknek és hiteléletünknek rendjét, ismeri azokat a oroblémákat. azokat a viszonyokat, amelyeken az tíi előirányzatnak fel kell épülnie. Mi szükség van tehát arra, hogy ehhez még külön kivételes hatalmat is kapjon a kormány, amely kivételes hatalommal azt művelheti, hogy a budget-törvény életbelépése után 24 óra múlva annak a törvénynek minden rendelkezését megváltoztassa, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.), felemelje, vagy leszállítsa azokat az adótételeket, amelyek abban megvannak, tisztviselőket bocsásson el, vagy új tisztviselőket alkalmazzon, egyszóval, az egész vonalon megváltoztasssa azt, amit ma helyesnek és elfogadhatónak a parlament elé terjesztett. (Magyar Pál: A kivételes állapotok állandósítása! — Ulain Ferenc: Komédia ez! — Létay Ernő:

#

Ha komédia, akkor nemzetközi komédia! — Ulain Ferenc: De máshol nem csinálják, csak nálunk!) Nem is tudom, t. Ház, melyek lehetnek ma azok a fontos problémák, amelyek azt igénylik, hogy egy éjszakán, át a parlamenti tárgyalás mellőzésével intéztessenek el. Hiszen, méltóztatnak tudni, hogv a devizakérdés iól vagy roszszul — inkább rosszul, mint jól, (Ügy van! balfelől.) — meg van oldva, és hogy a transzfermoratórium dolgában bizonyos tekintetben már határoztunk. Nem tudom tehát megérteni, milyen rendelkezés jíöhet, amely indokolja azt. bogy ezekben a kérdésekben egy éjszakán át változás álljon be. Ha pedig a devizakérdésben változást akarunk, vagy ha a transzfermoratórium kérdésében akarunk gyökeres intézkedést tenni, pl. ha a transzfermoratóriumot át akarjuk most már változtatni a külfölddel szemben tőke-tartozásunk és kamatszolgáltatásunk leKTÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ V, . ülése 1932 április 19-én, kedden. 493 szállítása dolgában, méltóztassék elhinni, hogy ezek a kérdések, ha ide, a parlament elé kerülnek igen nagy örömmel és nagy megértéssel fognak megszavaztatni, és ami még fontosabb enné], ez megadja az elintézéshez azt a morális alapot, (Ügy van! Ügy van! balfelől) amely szükséges ahhoz, hogy egy ilyen nagv ügyben, mint amilyen a kamatleszállítás kérdése, egy ország határozzon. Vagy talán újabb adóemelések azok, amelyek szükségessé teszik, hogy a kormányzat ezt a felhatalmazást megkapja? Méltóztassék megengedni, hogy felvessem azt a kérdést, vájjon azt gondolja-e a t. Ház és vájjon komolyan gondolja-e, hogy valóban a mi problémáink az adóemelések révén megoldatnak: vájjon valóban igaznak tartja-e azt a tételt, hogy az államháztartás rendbehozása nélkül a magángazdálkodás rendbehozása el nem képzelhető; hogy az államháztartás rendbehozásához pedig csakis bizonyos kiadási tételeknek lefaragása mellett — amiben, elismerem, a kormány igen nagy megértésssel

# és a népszerű jelszavakkal — főleg az adótételeknek felemelésével lehet eredményt elérni? Például ha egy országnak lecsökkent a fogyasztása olyan mértékben, amilyen mértékben nálunk a legutóbbi másfél esztendő alatt lecisökkent, akkor ezt a kérdést úgy lehet megoldani, hogy felemeljük a fogyasztási adókat; ha lecsökkent egy ország forgalma — méltóztassanak megnézni a vasút kimutatásait — akkor ez a kérdés úgy oldható meg. hogy a vasúti tarifákat emeljük: ha a lakosság nem tudja befizetni az illetékeket és adókat, akkor ez a kérdés csak úgy oldható meg, hogy isren lényegesen felemeljük az illetékeket? (Ulain Ferenc: Vargha Imre-féle koncepció!) )Én kénytelen vagyok megvédeni Vargha Imre államtitkár urat. (Jánossy Gábor: Mert nincs itt!) Nemcsak azért, mert nincs itt. hanem azért is, mert nagyobb szociális érzéssel, a közgazdaság problémái iránti nagy oh b megértéssel, mint amilyet ő tanúsít a pénzügyminisztériumban még nem találkoztam. (Igaz! Ügy van! Helyeslés.) De különben is ez nem egyéni dolog, ez a kormányzati felfogás kifejezője és ezért a kormányzat egészében felelős. (Ulain Ferenc: Valaki csinálja! — Rassay Károly: Csinálódik! Sajnos, itt minden csak csinálódik! — Jánossy Gábor: Az élet csinálja! — Ulain Ferenc: Senki sem felelős! Valószínűler a honvédelmi miniszter! — Fábián Béla: Mindenki jól csinálja a dolgát és mégis rosszul megy minden!) Azt hiszem, hogy ezek a kérdések, amelyeket feltettem, inkább csak retorikai, költői kérdésiek, amelyekre nem várok feleletet. Tudom, hogy a pénzügyminiszter úr, akinek gyakorlati tapasztalatairól és pénzügyi ludasáról mindannyian meg vagyunk győződve, époly jól tudja ezeket, mint én, vagy nálam sokkal jobban és ha a kormányzat mégis ezt teszi, akkor azt kell gondolnom, hogy igenis, tudatában van annak, hogy az államháztartás egyensúlya ezekkel a számműveletekkel ki nem balsnszirozható. hogy ez egyedül a gazdasági élet felfokozásán és a termelésen alapulhat, — ha tehát mégis így mutatja magát, akkor e m!Ö«pött nyilván valami diplomásai elgondolás áll: az a diplomáciai elgondolás, hogv Genf számára, azon bizottság számára, amely ide fog jönni, hogy a mi teherviselő képességünket a jövőben megvizsgálja — mint ahogy minden három hónapban ecy b

;zottsághoz volt szerencsénk — annak számára 71