Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

494 Az országgyűlés képviselőházának dokumentáltassék az, hogy ez az ország- azönmaga megterhelésében elment egészen odáig, hogy xVjra az exisztenciák tíz- és f.zázezreit kockára tette. De ha ez így is van, nem tudom megérteni, miért kell az adótörvényeket a parlament elől elvonnil (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Mepnéztem azokat a rendeleteket, amelyeket a kormány a 33-as bizottság véleménye alapján kibocsátott. Merem állítani, hogy ezeknek legtöbbjét beható tárgyalás, alaposabb tárgyalás után a parlament ugyancsak elfogadta volna, ha talán a részletek tekintetében igen sok jó üdvös és kívánatos változtatást hozott is volna. Azt is merem állítani, hogy mindazok az intézkedések, amelyek a múltban voltak, a parlamenti retortán épúgy keresztülmentek volna, de talán megfelelő változtatásokkal — és itt például legyen szabad utalnom arra a nagyon helyes intézkedésre, hogy a földbirtok adóját elengedték, de hozzáteszem, talán olyan változtatással ment volna keresztül a parlamentben, amely ebbe az adóelengedési rendeletbe bizonyos szociális szempontot hozott volna be (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és különbséget tett volna^ bizonyos birtokkategóriák között, erősebb mértékben mentesítvén a legkisebb kategóriát és fenntartva bizonyos megterheléseket a magasabb kategóriák számára. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Ülain Ferenc: De ők maguk mindent jobban tudnak!) Vagy hát olyan szerencsétlenség volna, ha az a szörnyűséges terv, amelynek az a lényege, hogy a forgalmi adónak 3 százalékos tételét — amire nincs példa Európában, mert már a 2 százalékos is a leghorribilisabb volt, (Ügy van! balfelől.) — felemeljék 3 és ^"/«-ra, a Ház elé kerülne? Vájjon a mi államháztartásunk egyensúlyát veszélyeztetné, ártana közgazdaságunknak és termelésünknek, ha ez a javaslat idekerülvén a parlament ezt a javaslatot megbuktatná? Én tehát sem gyakorlati, sem elvi szempontból nem tudom magamévá tenni ezt a felhatalmazási javaslatot (Helyeslés balfelől.) és óva intem ettől a t. Házat, hogy az elkövetkező esztendőkben, mikor a magyarság legfontosabb probléniái valóságos vulkánikus erővel fognak felvetődni, mint például a külföldi adósságok kérdésének, hiszem, radikális megoldása, az ebből folyó belső kamatleszállítás, a dunai államok egymásközötti viszonya kialakításának kérdése, egy új földbirtokpolitika inaugurálásának problémája, amely nélkül ebben az országban továbbra is csak poshadás lesz és új élet el nem képzelhető, (ügy van! Ügy van! balfelől.) hogy ilyen időkben a parlament a maga hatalmát átadja abszolutisztikus végrehajtás végett a kormányzatnak. Ez nem bizalom kérdése nálam, t. Ház! M agy figyelemmel hallgattam azokat a fejtegetéseket, amelyekkel Wolff Károly t. képviselőtársam e javaslatnak helyességét, elfogadhatóságát igazolta. Érvei között szinte^ legfőbb érvként^ vonultatta fel azt, amire Szilágyi Lajos t. képviselőtársam is hivatkozott, hogy nézzünk oda, ült-e már itt puritánabb ember ezen a miniszterelnöki széken és van-e szívünk megtagadni tőle ezt a felhatalmazást. Ez azonban nem a névbecsülés kérdése, ez nem az erények jutalmazása, nem az egyéni kvalitások elismerése, hanem ez életproblémája a magyar parlamentáris alkotmánynak. Ehhez képest mellékes, hogy milyen szerepe van a 33-as bizottságnak, mellékes az, hogy ez a 33-as bizottság •—- mint ahogy az előbb hallottuk Szilágyi La69. ülése 1932 április 19-én, kedden. jos t. képviselőtársamtól — magasiskolája a politikai tudománynak, (Mozgás és zaj a baloldalon.) ahova tanulni lehet menni. (Mozgás és zaj balfelől.) Mi mindannyian rászorulunk arra, hogy tanuljunk, ezt

t pedig megoldani nem lehet úgy, ha a bizottságba mennek a kérdésekkel, hanem csak úgy lehet, hogy azokat a fontos problémákat, azokat a velencei kormányzatra emlékeztető titkos aktákat, amelyekről méltóztatott beszélni, s amelyeket nem méltóztatott elárulni nekünk, idehozzák a Ház elé, hogy ezeket a magyar alkotmány, a magyar érdekek szempontjából megvizsgáljuk. (Ulain Ferenc: Képviselőknek meg se engedi az elnök, hogy megnézzük, mi történt ott! — Zaj a jobb és baloldalon. — Ulain Ferenc: Képviselőnek nem szabad tudnia, hogy mi történik a bizottságban! Az elnök nem engedi meg! — Ugrón Gábor: Nagyon helyesen! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek. (Magyar Pál: A képviselőház előtt nem volna szabad titkoknak lenni!) Csendet kérek, képviselő úr. (Zaj balfelől. — Ulain Ferenc: Az embernek megáll az esze! Alkotmányos rend van és a magyar pecsétőr, az igazságügy miniszter úr ezt tűri!) Kérem Ulain képviselő urat, szüntesse be közbeszólásait. Fenyő Miksa: Bevallom, t. Ház, nem is tudom elképzelni, milyen okok lehetnek azok, amelyek valamely pártot vagy képviselőt arra bírnak, hogy ezt a kivételes hatalmat a kormánynak megadja. Nem tudom elfojtani magamban azt a gyanút, hogy e kivételes hatalom megadásának, illetőleg meghosszabbításának talán egyik indoka — ha nem is önmagának bevallott, de tudat alatti indoka —, a többségi pártnál az, hogy a kormányzatnak súlypontja a parlamenten kívül helyeztetvén, kevésbbé fog találkozni azokkal a kritikákkal, amelyek itt a pénzügyi kérdéseknél, a gazdasági kérdéseknél a múltra vonatkozólag esetleg felmerülnek. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Tehát bizonyos, félelem a tetemrehívástól. Hozzájárulhat még ehhez kényelmi szempont is, — és azt hiszem, hogy ez azután pártkülönbség nélkül megáll —, hogyha már adóemelési törvényeket csinálnak, akkor jó les'z alibibizonyítékot szerezni, mert sokkal kényelmesebb az, ha ezt a kormány csinálja (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) és mi azt mondhatjuk: kérem, tőlünk a hatalmat elvették, mi ebben részt nem vettünk, mi ezt ihelytelenítettük, (Ügy van! Ügy wan! á baloldalion. — Rassay Károly: Sőt elleneztük!) ahogyan valóban a tisztviselői fizetések csökkentésére vonatkozóan ezt a 33-as bizottság tag^ jaitól már több ízben hallottuk. — (Ulain Ferenc: Wolff ezt a játékot csinálja!) Nehogy a Don Quijote-oskodás vádjával illethessenek és nehogy azt méltóztassanak mondani, hogy valaki, aki a kö'zgazdasági élet köréből jött, mint ahogyan a háború előtt mondották, «meddő közjogi harcokkal» tölti el az idejét bár ezt az igen megtisztelő vádat állom is, mégis méltóztassanak megengedni, hogy azt mondhassam: ha azt láttam volna, hogy az elmúlt tíz hónapban a kormány ezzel a törvénnyel, ezzel a kivételes hatalommal a kezében olyan kormányzást folytatott volna, a nemzet erőit úgy fokozta volna fel, a nemzet bizodalmát jövőjében tígy keltette volna életre, hogy ebből valami termékeny munka, ebből eredmények maradtak volna meg, én talán akkor is ellene szavaztam volna a javaslatnak «Ugocsa non coronat», de megértettem volna, ha mások ezt a felhatalmazást meghosszabbító javaslatot magukévá teszik,