Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. 491 Hasonló szörnyű, igazságtalanság van a családi pótlékkal is. Vagy igazságos valami volt a családi pótlék, vagy sem. Én nem hallottam itt 16 év alatt soha egyetlen felszólalást sem a családi pótlék ellen; mindenki a családi pótlék fenntartása mellett volt ebben az. országban. S moist .ion egy kormány rendelkezés, amely a esiáládi pótlékot osztályozza, ketté O'sztj a, a feleséget degradálja. A gyér m éknél osai: némileg csökkenti a járandóságot, de az asszonynál hatalmas a redukció, az asszony családi pótlékának felét elveszi a kormány. Mi itt az indok? Mi változott az ország területén? Lehet ilyen meglepetésre elkészülnie egy családfőnek, hogy az asszony lakáspénzét félösszegben, a családi pótlékot pedig az asszonynál félösszegben, a gyermeknél pedig 33%-ban elveszik? Nem szabad ilyen rendelkezéseket kiadni. Az ilyen rendelkezések agitálnak. (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Amíg nem hoztuk be, addig követelték!) Ez az az eset, amikor maguk a cselekedetek izgatnak. Nem kell, hogy piros nyakkendős szocialista agitátor érkezzék le a falusi tisztviselőket izgatni; eléggé izgat egy ilyen rendelkezés, úgy, hogy ők már csak a terített asztalhoz ülnek le, amikor hozzánk Bihar megyébe leérkeznek, ők csak learatják az ilyen elhibázott intézkedés káros következményeit. Páholyban ülnek. Nekik ez tetszik. Itt felállanak, tiltakoznak ellene, valójában azonban a pártpolitikai agitáció kapcsán nagyon előnyösen gyümölcsöztethetik az ilyen rendelkezéseket. Ilyenvalamit tehát nem szabad csinálni. Hasonlóképpen vagyunk a nyugdíjasokkal is. A nyugdíjasoknál az volt a közfelfogás, hogy égbekiáltó igazságtalanság volt, hogy kategóriák voltak: új nyugdíjas, legújabb nyugdíjas, régi nyugdíjas, még régibb nyugdíjas. Mindenki azt követelte, hogy ez szüntethessék meg. Helyes, hogy a, kormány más fokozatot állapít meg vagy súlyosabban adóztatja meg a legújabban nyugdíjba helyezett embert, mint a régi nyugdíjasokat s ezzel nivellálni akarja a nyugdíjas kategóriák közötti különbséget. Értjük a kormánynak ezt a rendelkezését; helyesnek is tartjuk, hogy nivellálni akar. Ámde úgy redukálni egy nyugdíjösszeget, hogy a IX. fizetési osztályban ^ lévő nyugdíjas nyugdíját éppen úgy redukálják, mint a III. fizetési osztályban lévőét s tisztán csak aszerint tenni különbséget, hogy mi volt a nyugdíjaztatás időpontja: ez megint igazságtalanság, mert ez a kebelben való összehasonlításnál, a nyugdíjas és nyugdíjas közti összehasonlításnál okoz iszonyú elkeseredést. . T. Képviselőház! A kormánynak figyelmébe ajánlom ezeket a kifogásokat. Tudom, hogy a rendeleteket a kormány már kiadta, tudom, hogy erre a 72 vagy 73 millió pengőre ugyanolyan szüksége van az államháztartásnak, mint amilyen szüksége van az embernek a betevő falatra, de még még mindig megvan a lehetőség. Ezek a rendelkezések július 1-én lépnek életbe. A lakbérekre vonatkozólag pedig csak augusztus 1-én lépnek életbe. A kormánynak tehát igenis ideje van rendelkezni, csak egy a bökkenő és azért szólalok fel. Május l-je közeledik. Május l-je a lakásfelmondások ideje. A kormánynak és az igen t. igazságügyminiszter úrnak erre a bizonyos lakáslekötési dologra vonatkozólag tisztába kell jönnie a legközelebbi napokbon önmagával, mert a közalkalmazott nyugdíjasok, özvegyek társadalmi rétegét abba a helyzetbe kell hozni, hogy május 1-éig dönteni tudjon abban a tekintetben, hogy a jelenleg használt lakását felmondja-e vagy ne. Ez pedig máskép nem lehetséges, minthogy május 1-éig méltóztatnak rendeletet kiadni abban iái tekintetben, hogy a lakáspénzre vonatkozó ' rendeleteket a maguk merevségében és igazságtalan formájában fenntartja-e a kormány vagy pedig az elhangzott aggályok, panaszok és felszólalások következtében azt módosítja. T. Képviselőház! Ennek a három rendeletnek elbírálása elől nem lehetett elzárkózni. Hasonlóképpen nem lehetett elzárkózni az expozé elbírálásától, amikor egy ilyen széleskörű felhatalmazásról van szó, amilyet a kormány kért. Az előző meghatalniiazàst úgy mint a többit, Bethlen István gróf kormányának szavaztam meg. Nincs okom arra, abszolúte nem is lehet, hogy ezt a felhatalmazást a Károlyi-kormánnyal szemben megtagadjam. Az elmúlt esztendőkben, amiként az okok nem változtak, amelyek a felhatalmazást szükségessé tették, úgy nem változott az a helyzet sem, hogy valami különös okom volna ilyen meghatalmazást a kormánytól megtagadni. így az iránta érzett bizalomnál fogva, de elhangzott felszólalásom anyagát a ; kormány mérlegelésébe iajánlvai. ; a törvényjavaslatot megnyugvással elfogadom. (E?lyeslés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szól következik? Héjj Imre jegyző: Fenyő Miksa! Fenyő Miksa: T. Ház! Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy az előttem fekvő javaslatot abból a szemszögből nézzem, mmt előttem szólott t. képviselőtársam, aki ebben a javaslatban, a kormány számára, megadott felhatalmazásban a'z országmentésnek egyik sikeres formáját látja. Én ellenkezőleg a gyöngeségnek, a dekadenciának, aött legyen szabad azt mondanom, hogy fejvesztettségünknek egyik formáját látom abban, eltévelyedést a parlamentáris kormánytól és pedig olyan időben, amikor a demokratikus erőkre és a demokratikus erőknek összefogására sokkal nagyobb szükség van, mint valaha, ha ki akarunk lábalni azokból á bajokból, amelyek között ez az^ ország ebben a nillanatbao van. (Űgn van! Ügy van! balfslol.) Nem kevesebbet kér a kormány ebben a felhatalmazási javaslatban, illetőleg a megvolt felhatalmazási javaslat meghosszábításában, minthogy ezentúl is egy esztendőn, keresztül diktatórikus hatalommal intézkedjék az állami életnek minden terén, kivéve talán az alkotmányjogi kérdésekben, tehát diktatórikus hatalommal intézkedjék a pénzügyi kérdésekben, a közgazdasági kérdésekben, a szociális és közigazgatási kérdésekben. Annál elszomorítóbb ez, t. Ház. mert ez a javaslat, amely a mi közéletünknek és alkotmányos életünknek egyik igen fontos jelensége, nem clyan feltételek, nem olyan módok között került a Ház elé, mint ahogy ezt ilyen fontos javaslattal kapcsolatban elvárhattuk volna. Meg kell állapítanunk azt, hogy e javaslat egy vitás közjogi kérdésnek meliéíkhajtásakén't került a Ház elé. (Rassay Károly: Ügy van!) Arról volt szó a 33-as bizottságban — és azt hiszem, Farkas Tibor képviselőtársam sem volt az, aki a 33-as bizottság lelkiismeretét erre rádöbbentette, (Ellentmondások jobbfelől.) — hogy vájjon azok a rendeletek, amelyeket a kormány az 1931:XXVI. te. alapján kibocsátott, azok a rendelkezések, amelyeket a kormány rendeletek alapján tett, időbeli hatályukban túl terjednek-e magának a felhatalmazási törvénynek ha-