Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Àz országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. 485 soraiba tartoztam, kipróbáltuk. (Lázár Miklós: Minden képviselőt fel kellene világosítani a való helyzetről!) A passzivitás mint politikai harci fegyver nem vált be, keservesen megbántuk és igen sok gondot okozott nekünk az, hogy ürügyet és alkalmat találjunk arra, hogy a passzivitást felfüggesszük és újra bevonuljunk a parlamentbe. Azt hiszem, az ellenzék hova-tovább, előbb-utóbb abba a helyzetbe kerül, hogy kénytelen lesz feladni a paszszivitást ebben a tekintetben, mert mégsem lehet az ország érdekében álló az, hogy az ellenzéki pártok a 33-as bizottság tanácskozásaiban a most következő költségvetési esztendőben se vegyenek részt. En tagadom azt, hogy a 33-as bizottság ülésein azt tapasztaltam volna, hogy ott csak fejbólintgató kormánypárti férfiak ülnek, és a tanácskozás is olyan természetű volna, mint ahogyan azt ezen beállítás alapján bárki gondolhatná. Éppen ellenkezőleg, majdnem minden rendelkezés kiadásánál magas színvonalú vita játszódott le, ^ amelybe a kormányzó pártokhoz tartozó felsőházi tagok és országgyűlési képviselők tudásuk egész javát vitték bele. Azt sem lehet állítani, hogy ezek a viták meddők lettek volna, mert számtalan rendeletet tudok felsorolni, amelyet a 33-as bizottságban elhangzott felszólalásokra a kormány a legnagyobb készséggel módosított, sőt megbuktatott a 33-as bizottság nem egy rendelkezést. (Friedrich István: Lehetetlen!) Ebből következik, hogy teljesen hamis beállításban szerepel a nagy nyilvánosság előtt az a tanácskozás, amely a 33-as bizottság ülésein lejátszódik. (Lázár Miklós: Hivatalos tudósítások jelennek meg! Ki hamisítja meg azokat? (Zaj.) Már ebből is folyik, hogy nem ellenezhetem, sőt mellette vagyok annak, hogy a 33-as bizottság újból folytassa működését a legközelebbi költségvetési esztendőben is. Azzal azonban határozottan egyetértek, amit Wolff Károly képviselőtársam javasolt, aki apodiktice ki akarja mondatni az országgyűléssel, hogy a 33-as bizottság újra választassák. (Helyeslés.) Ezt ugyan eddig is természetesnek tartottam, és úgy vélem, a kormánynak is ez volt az álláspontja, de apodiktice nem mondatott ki, hogy a 33-as bizottság újra választassék. En tehát elfogadom Wolff Károly t. képviselőtársamnak azt az indítványát, amely azt célozza, hogy határozottan mondassák ki, hogy az új költségvetési évtől kezdve olyan 33-as bizottság működjék tovább, amelynek tagjait az országgyűlés valószínűleg június hó folyamán újra választja. Hasonlóképpen elfogadom Wolff Károly t. képviselőtársamnak azt az indítványát, hogy a

f 33-as bizottság működéséről maga a bizottság legyen köteles jelentést tenni az országgyűlésnek. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Főleg abban látom az eltérést* az eddigi állapotoktól, hogy nem a kormány készíti a jelentést és nem a kormány viszi a 33-as bizottságban lejátszódott eseményeket a Ház elé, hanem maga a bizottság konstruál meg félévenként egy jelentést és az kerül elbírálás végett a Ház elé. Természetes azonban, hogyha már ennek a törvényjavaslatnak benyújtását a pénzügyminiszter úr expozéja megelőzte, egyetlenegy képviselő sem tudja^ magát kivonni a pénzügyminiszter úr expozéjának hatása alól; így én sem, és ennek a törvényjavaslatnak elbíráláKÉPV1SELÖHÁZI NAPLÓ V. sánál feltétlenül foglalkoznom kell báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter úr expozéjával is. Igazságosan meg kell állapítanom, hogy Korányi Frigyes pénzügyminiszter úrnak beszéde alkalmával pozitív sikere volt. Miben rejlett azonban ez a pozitív sikere? (Friedrich István: Halljuk! Halljuk!) Pozitív sikere azért volt, mert először nem ígért semmit. (Felkiáltások balfelől: Ez igen!) Jellemző a mai közállapotokra, hogy immár azzal is lehet hatást kiváltani és tetszésnyilvánítást provokálni, ha valaki nem ígér semmit. Pozitív sikere volt azért is, mert világosan és határozottan beszélt, nem kertelt és mindenki valóban megérthette azt, amit mondott. (Mozgás a baloldalon.) A pozitív sikernek egyik titka azonban az is volt, hogy a keserű pilulát már előzetesen, egynéhány nappal előbb közhírré tették ama bizonyos három rendelkezésben, amelyet már megemlítettem és amelynek elbírálásánál már jó egy héttel utána voltak a fülek és agyak, amikor a pénzügyminiszter úr expozéját elmondta. (Lázár Miklós: Magyar narkózis!) De a pozitív siker okául tudom be azt is, hogy a pénzügyminiszter úr igen korrektül, nem pocskondiázta hivatalbeli elődjét és az előző kormányt. Sajnálattal konstatálom, hogy igen sokaknak, akiknek kötelességük volna az elmúlt kormány ténykedéseit védeni, részben, mert részük volt benne, részben, mert támogatták a kormányt, (Friedrich István: Igaza van!) igen gyakran csendes hallgatással siklanak át az elmúlt esztendők eseményei felett; míg végre a sok közül kevesen, de a kevesek közül hangsúlyozottan Korányi Frigyes pénzügyminiszter úr volt az, aki nyiltan, egyenesen, őszintén és bátran foglalkozott ezzel a kérdéssel, hangsúlyozván, hogy nem terheli felelősség az előző kormányt, például az adósságcsinálás terén. A pénzügyminiszter úrnak nagy parlamenti sikere után is azonban némely kijelentését korrigálnom kell. Először mi szorgalmazzuk a korrigálást, várván tőle, hogy ő maga is be fogja látni, hogy egyes dolgokban tévedett. A miniszter úr okvetlenül tévedett abban, amikor az ország eladósodását szépítette, holott az ország eladósodása, különösen pedig az agrárfoglalkozású lakosság eladósodása valójában sokkal nagyobb, mint ahogy az igen t. pénzügyminiszter úr azt feltüntette, mert nem a számjegyek összege mutatja ki a magyar eladósodás súlyos voltát, hanem az adósságok rendezetlensége, az adósságok össze-visszasága és az adósságok után fizetendő kamatoknak horribilis nagysága. Ezek azok a tényezők, amelyek súlyosabbá teszik a helyzetet, mint ahogy azt egy százalékos kimutatás feltünteti. Hasonlóképpen tévedett a pénzügyminiszter úr abban, amikor Magyarország lakosait úgy osztályozta, hogy százalékosan különböztette meg egymástól. Szerinte a népességnek csak 56%-a sorolható az agrárnépesség sorába, míg 44% másnemű foglalkozással bír. Az igen t. pénzügyminiszter úrnak ez a megállapítása megint csak számjegynek számjeggyel való szembeállítása; a való helyzet azonban az, hogy ennek az 56%-ot kitevő agrárnépességnek boldogulása vagy bukása ránt magával még általam meg sem ítélhető százalékot kitevő nagy tömegeket. Hamis beállítás tehát az, amikor Magyarország lakosságáról úgy nyilatkozik valaki, hogy csupán 56%-ot tesz ki az agrárnépesség, mert ez a számjegy igen könnyen megtéveszthet bárkit, aki a kormány politikáját bírálja. Nagy megrökönyödéssel hallottam, amikor a pénzügyminiszter úr az ingótőke elvesztésé70