Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

486 Az országgyűlés képviselőházának ről beszélt és közben a hadikölcsönkötvényekről úgy beszélt, mint amelyek már örökre elvesztek. Évek hosszú során át vigyáztunk arra, hogy a hadikölcsönkötvényeket a lakosság, különösen az alacsonyabb értelmű lakosság Kossuthbankóknak ne tekintse. Évek óta vigyáztunk arra, hogy a parlamentben ne hangozzék el olyan szó, amely a lakosságot e tekintetben csüggedésre bírja és az egyes elkeseredett embereket arra készteti, hogy a kályhába dobják be a hadikölcsönkötvényeket. mert azok immár elvesztek. Nem osztom a pénzügyminiszter úrnak ezt a csüggeteg álláspontját. Ezzel szemben ma is azon az állásponton vagyok, amely álláspontnak már sokszor adtam itt kifejezést, hogy a hadikölcsönkötvények sorsáról előbb-utóbb vagy ennek az országgyűlésnek, vagy az utána következőnek, de valakinek úgy kell gondoskodni, hogy a magyar állampolgárnak hadikolcsönkötvényekbe fektetett vagyona végleg és egész összegében veszendőbe ne menjen. Már annyi minden érvet sorakoztattam^ fel e mellett! Hiszen elegendő csupán a honvédelmi érdekekre gondolni. Ha erőre kapna olyan felfogás, hogy ezek már elvesztek, ez azt jelentené, hogy ha bármikor máskor az életben honvédelmi szempontból appellálna valaki a lakosság áldozatkészségére, az hiábavaló volna, az ilyen kopogtatás zárt ajtókra találna. Nekünk amellett az álláspont mellett kell kitartanunk, hogy a magyar állam jelenleg, a mai pénzügyi viszonyok közepette a hadikölcsön-kötvények sorsát megoldani nem tudja, azt a reményt azonban változatlanul fenn kell tartanunk a lakosságban, hogy ezt meg fogja oldani. Nem szabad engedni, hogy csüggedés álljon be ebben a tekintetben, mert kiszámíthatatlan hátránya, romboló hatása lehet ennek a lakosság körében. Mit tudja a jelenlegi kormány vagy az utána következő, hogy nem lesz-e szükséges belső kölcsönhöz fordulni valaha. (ügy van! jobbfelől) Már pedig, ha akár ennek, akár valamelyik másik kormánynak belső kölcsönhöz kell majdan fordulnia, mit gondol az igen t. pénzügyminiszter úr, ha ő ilyen nyugodtan, ilyen flegmával hirdeti, hogy a hadikölcsönökbe fektetett ingótőke elveszett: sikerre vezethet-e olyan akció, amely belső kölcsönt céloz? • Kétségtelen dolog, hogy a pénzügyminiszter úr expozéja után jobban meg tudok barátkozni azzal a három rendelkezéssel, amelyet a kormány a 33-as bizottság kikerülésével kiadott. Ellenben meg kell állapítanom azt, hogy a dologi kiadások csökkentése terén igenis azt kell szomorodott szívvel konstatálnom, hogy e téren a kormány nem nagyon hajlott azokra a törlésekre, amelyeket Teleszky János ceruzája szándékolt, (Ulain Ferenc: Abszolúte nem!) aki az összes minisztériumok költségvetésében lényeges nagy törléseket óhajtott keresztülvinni. (Ulain Ferenc: Legalább 100 milliót kellett volna törölni!) Ami a pénzügyiminiszter úrnak azt az eljárását illeti, hogy megbélyegezte és antikapitalista törekvéseknek mondotta azokat a törekvéseket, amelyek mások járandóságainak csökkentésével foglalkoznak, nemcsak, hogy tiltakozom a pénzügyminiszter úrnak ez ellen a fejtegetése ellen, hanem személyemben is érintve érzem magamat, mert az előtte való napon éppen az álláshalmozásokról és a mammutfizietésekről én is beszéltem. A pénzügyminiszter úrnak idevonatkozó fejtegetése meglehetősen goromba is volt, mert denunciáló, pellengérre állító, szennyes hajlamú, tőke és hitelellenes, a szovjetnél is rossziabb és ön69. ülése 1932 április 19-én, kedden. maguk sírját megásó törekvéseknek bélyegezte azt, hogy ez.zel a kérdéssel foglalkoztak, (jánossy Gábor: Senkire sem vonatkoztak azok!) En a pénzügyminiszter úr ezen eljárása ellen a leghatározottabban tiltakozom és azt állítom, hogy azok a legjobb kapitalisták, akik a kapitalista társadalmi és gazdasági rend kinövéseinek ostorozásáról sohasem feledkeznek meg. (Ügy van! Ügy van! Taps a középen és a baloldalon.) Ne értse félre a pénzügyminiszter úr az ilyen felszólalásokat, mert azok igenis a kapitalista társadalmi és gazdasági rend megerősítését célozzák. Nagyon jó harcostársunk akadt legutóbb a protestáns vezető főpapok személyében, akik közül Kavasz László beszédét az öszszes lapok ma közlik. Aki pedig a rádión át hallgatta vasárnap az evangélikus istentiszteletet, az az evangélikus püspöknek, Kapy Bélának prédikációjából hallotta, hogy igenis főpapjaink kényszerítve voltak a szószéékről is &<z álláshalmozások és a mammutfizetések ellen beszélni, (Andaházi-Kasnya Béla: Nagyon komoly missziót teljesítenek! Morált prédikálnak a kapitalizmusnak!) hogy egyházi szónoklat keretében szükségesnek érezték prédikálni erről. (Ulain Ferenc: Á hercegprímás! — Andaházi-Kasnya Béla: A «Korunk Szavá»ban milyen kitűnő a hercegprímás cikke! — Simon András: Hagyják! Hiszen jól tud ő maga beszélni !) A pénzügyminiszter úr azonban nem volt az első, aki ennek a. felfogásnak hangot adott, mert az összes* lapok közölték Teleszky Jánosnak a 33-as bizottságban tartott hasonló tartalmú felszólalását, aki már ott elméleti oktatást tartott mindnyájunk számára ebben a tekintetben és ő is olybá veszi az ilyen felszólalásokat, mintha azok megrendítenék a kapitalista rendet és

1 elősegítenék a szocializmusnak, sőt a kommunizmusnak fokozatos térhódítását. (Lázár Miklós: Aki a biztosító társaságokat támadja, az kommunista. — Jánossy Gábor: Tőkemorálnak is kell lennie!) Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminiszter úr a maga nagyon értékes és hatásos beszédében nem terjesizkedett ki arra, hogy az új t termés betakarításáig mit tervez .a kormány. Igaz, hogy rendelkezéseinek legnagyobb része még erre a költségvetési esztendőre esik és ő csak a jövő költségvetési 'esztendőről szólt, de én hibáztatom azt, ha a kormánynak akármelyik tagja nem nyilatkozik bizonyos esetekben, amikor nyilatkoznia kellene- Azt hiszem, nem vette rossz néven a miniszterelnök úr sem, hogy vele szemben is felállítottam már ezt a tiszteletteljes kérelmet, hogy bizonyos esetekben a kormánynak nyilatkoznia kell és biEonyos esetekben ia kormány részéről a (hallgatás kétségbeesést okoz a lakosság széles rétegeiben. (Magyar Pál: Ez az .a passzivitás, amely rosszabb, mint az ellenzék passzivitása!) A pénzügyminiszter úrnak tehát nyilatkoznia kellett volna abban >& tekintetben, hogy mindazokon kívül, amit mondott, az új termés betakarításáig minő módon kíván a kormány a bajbajutott lakosság segítségére sietni. Tavaly ugyanebben az időben külön törvényjavaslatot tárgyaltunk >a bajbajutott gazdákról és isimét másik törvényjavaslatot tárgyaltunk a bajbajutott iparosságról. Most sajnálattal kell konstatálnom, hogy er re vonatkozólag a pénzügyminiszteri expozéban megnyugtató kijelentéseket nem hallottam. 1 Kifogásolom, hogy az igen t. pénzügymi-