Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

486 Az országgyűlés képviselőházának ről beszélt és közben a hadikölcsönkötvényekről úgy beszélt, mint amelyek már örökre elvesz­tek. Évek hosszú során át vigyáztunk arra, hogy a hadikölcsönkötvényeket a lakosság, különösen az alacsonyabb értelmű lakosság Kossuth­bankóknak ne tekintse. Évek óta vigyáztunk arra, hogy a parlamentben ne hangozzék el olyan szó, amely a lakosságot e tekintetben csüggedésre bírja és az egyes elkeseredett em­bereket arra készteti, hogy a kályhába dobják be a hadikölcsönkötvényeket. mert azok immár elvesztek. Nem osztom a pénzügyminiszter úr­nak ezt a csüggeteg álláspontját. Ezzel szemben ma is azon az állásponton vagyok, amely állás­pontnak már sokszor adtam itt kifejezést, hogy a hadikölcsönkötvények sorsáról előbb-utóbb vagy ennek az országgyűlésnek, vagy az utána következőnek, de valakinek úgy kell gondos­kodni, hogy a magyar állampolgárnak hadi­kolcsönkötvényekbe fektetett vagyona végleg és egész összegében veszendőbe ne menjen. Már annyi minden érvet sorakoztattam^ fel e mel­lett! Hiszen elegendő csupán a honvédelmi érde­kekre gondolni. Ha erőre kapna olyan felfogás, hogy ezek már elvesztek, ez azt jelentené, hogy ha bármikor máskor az életben honvédelmi szempontból appellálna valaki a lakosság áldo­zatkészségére, az hiábavaló volna, az ilyen kopogtatás zárt ajtókra találna. Nekünk amel­lett az álláspont mellett kell kitartanunk, hogy a magyar állam jelenleg, a mai pénzügyi viszo­nyok közepette a hadikölcsön-kötvények sorsát megoldani nem tudja, azt a reményt azonban változatlanul fenn kell tartanunk a lakosság­ban, hogy ezt meg fogja oldani. Nem szabad engedni, hogy csüggedés álljon be ebben a tekintetben, mert kiszámíthatatlan hátránya, romboló hatása lehet ennek a lakosság körében. Mit tudja a jelenlegi kormány vagy az utána következő, hogy nem lesz-e szükséges belső kölcsönhöz fordulni valaha. (ügy van! jobbfelől) Már pedig, ha akár ennek, akár vala­melyik másik kormánynak belső kölcsönhöz kell majdan fordulnia, mit gondol az igen t. pénz­ügyminiszter úr, ha ő ilyen nyugodtan, ilyen flegmával hirdeti, hogy a hadikölcsönökbe fek­tetett ingótőke elveszett: sikerre vezethet-e olyan akció, amely belső kölcsönt céloz? • Kétségtelen dolog, hogy a pénzügyminisz­ter úr expozéja után jobban meg tudok barát­kozni azzal a három rendelkezéssel, amelyet a kormány a 33-as bizottság kikerülésével ki­adott. Ellenben meg kell állapítanom azt, hogy a dologi kiadások csökkentése terén igenis azt kell szomorodott szívvel konstatálnom, hogy e téren a kormány nem nagyon hajlott azokra a törlésekre, amelyeket Teleszky János ceruzája szándékolt, (Ulain Ferenc: Abszolúte nem!) aki az összes minisztériumok költségvetésében lényeges nagy törléseket óhajtott keresztül­vinni. (Ulain Ferenc: Legalább 100 milliót kel­lett volna törölni!) Ami a pénzügyiminiszter úrnak azt az eljá­rását illeti, hogy megbélyegezte és antikapita­lista törekvéseknek mondotta azokat a törekvé­seket, amelyek mások járandóságainak csök­kentésével foglalkoznak, nemcsak, hogy tiltako­zom a pénzügyminiszter úrnak ez ellen a fejte­getése ellen, hanem személyemben is érintve érzem magamat, mert az előtte való napon ép­pen az álláshalmozásokról és a mammutfizie­tésekről én is beszéltem. A pénzügyminisz­ter úrnak idevonatkozó fejtegetése meglehe­tősen goromba is volt, mert denunciáló, pel­lengérre állító, szennyes hajlamú, tőke és hitelellenes, a szovjetnél is rossziabb és ön­69. ülése 1932 április 19-én, kedden. maguk sírját megásó törekvéseknek bélye­gezte azt, hogy ez.zel a kérdéssel foglal­koztak, (jánossy Gábor: Senkire sem vo­natkoztak azok!) En a pénzügyminiszter úr ezen eljárása ellen a leghatározottabban tilta­kozom és azt állítom, hogy azok a legjobb ka­pitalisták, akik a kapitalista társadalmi és gaz­dasági rend kinövéseinek ostorozásáról soha­sem feledkeznek meg. (Ügy van! Ügy van! Taps a középen és a baloldalon.) Ne értse félre a pénzügyminiszter úr az ilyen felszólalásokat, mert azok igenis a kapi­talista társadalmi és gazdasági rend megerősí­tését célozzák. Nagyon jó harcostársunk akadt legutóbb a protestáns vezető főpapok személyé­ben, akik közül Kavasz László beszédét az ösz­szes lapok ma közlik. Aki pedig a rádión át hallgatta vasárnap az evangélikus istentiszte­letet, az az evangélikus püspöknek, Kapy Bélá­nak prédikációjából hallotta, hogy igenis fő­papjaink kényszerítve voltak a szószéékről is &<z álláshalmozások és a mammutfizetések ellen beszélni, (Andaházi-Kasnya Béla: Nagyon ko­moly missziót teljesítenek! Morált prédikálnak a kapitalizmusnak!) hogy egyházi szónoklat keretében szükségesnek érezték prédikálni erről. (Ulain Ferenc: Á hercegprímás! — Andaházi-Kasnya Béla: A «Korunk Szavá»­ban milyen kitűnő a hercegprímás cikke! — Simon András: Hagyják! Hiszen jól tud ő maga beszélni !) A pénzügyminiszter úr azonban nem volt az első, aki ennek a. felfogásnak hangot adott, mert az összes* lapok közölték Teleszky János­nak a 33-as bizottságban tartott hasonló tar­talmú felszólalását, aki már ott elméleti okta­tást tartott mindnyájunk számára ebben a te­kintetben és ő is olybá veszi az ilyen felszóla­lásokat, mintha azok megrendítenék a kapita­lista rendet és 1 elősegítenék a szocializmusnak, sőt a kommunizmusnak fokozatos térhódítását. (Lázár Miklós: Aki a biztosító társaságokat tá­madja, az kommunista. — Jánossy Gábor: Tőke­morálnak is kell lennie!) Nagyon sajnálom, hogy a pénzügyminisz­ter úr a maga nagyon értékes és hatásos be­szédében nem terjesizkedett ki arra, hogy az új t termés betakarításáig mit tervez .a kor­mány. Igaz, hogy rendelkezéseinek legnagyobb része még erre a költségvetési esztendőre esik és ő csak a jövő költségvetési 'esztendőről szólt, de én hibáztatom azt, ha a kormánynak akár­melyik tagja nem nyilatkozik bizonyos esetek­ben, amikor nyilatkoznia kellene- Azt hiszem, nem vette rossz néven a miniszterelnök úr sem, hogy vele szemben is felállítottam már ezt a tiszteletteljes kérelmet, hogy bizonyos esetekben a kormánynak nyilatkoznia kell és biEonyos esetekben ia kormány részéről a (hall­gatás kétségbeesést okoz a lakosság széles ré­tegeiben. (Magyar Pál: Ez az .a passzivitás, amely rosszabb, mint az ellenzék passzivi­tása!) A pénzügyminiszter úrnak tehát nyilat­koznia kellett volna abban >& tekintetben, hogy mindazokon kívül, amit mondott, az új termés betakarításáig minő módon kíván a kormány a bajbajutott lakosság segítségére sietni. Tavaly ugyanebben az időben külön törvényjavaslatot tárgyaltunk >a bajbajutott gazdákról és isimét másik törvényjavaslatot tárgyaltunk a bajbajutott iparosságról. Most sajnálattal kell konstatálnom, hogy er re vo­natkozólag a pénzügyminiszteri expozéban megnyugtató kijelentéseket nem hallottam. 1 Kifogásolom, hogy az igen t. pénzügymi-

Next

/
Thumbnails
Contents