Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

482 Az országgyűlés, képviselőházának t. képviselőtársamnak, akinek beszéde ezeken a padokon is élénk figyelmet keltet!:, hogy mi másképpen látjuk a magyar állam pénzügyi helyzetét és pénzügyi experimentumainak lehetőségét, mint amilyennek Angliáét latjuk (Magyar Pál: Sajnos, ez így van!) Angliában még nem tudják, hogy mi az infláció és a pénz rom lás, nálunk pedigtmár túlontúl jól tudjuk. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Nálunk egy ilyen kísérlet nem azzal az eredménnyel járna, mint ahogyan ezt képviselőtársunk reméli, hogy egyszeriben megnövekednék agrárexportunk. Nem! Egyszeriben még mélyebbre sülyednének a fizetések és a munkabérek, már pedig eg^r újabb 20—30 százalékos fizetéscsökkentés, amivel egyenértelmű egy ugyanolyan áremelés, amivel a fizetések nem tartanak lépést. (Egy hang a baloldalon: 30 százalékos drágulást!) az itt élő proletártömegeknek egy olyan további kizsákmányolását jelentené, amelyet elviselni nem lehet és ami a felfordulás veszélyét egészen imminenssé tenné ebben az országban. Tehát közgazdasági és pénzügyi csodáktól itt megmentést, segítséget várni nem lehet. De nem lehet olyan problémákat sem, mint külföldi eladósodásunk kérdése, egyszerűén agrár szempontokból megítélni, mert nemcsak az agrár társadalom adósodott el ebben az országban. Most ne kutassuk, miért, hogyan és hogy milyen végzetes szerepe van ebben az elmúlt Bethlen kormányzatnak, hagyjuk ezt most figyelmen kívül, állapítsuk meg äz eladósodás tényét és állapítsuk meg azt, hogy itt a külföldi adósságok konverzióját, a rövidlejáratú adósságoknak hosszúlejáratúakra való átalakítását, a kamatterhek leszállítását nemcsak az agrár érdekeltség igényelheti és kívánhatja, hanem iaz egész magyar adóstársadalom is. És bocsánatot kell kérnem, miért éppen csak a földtulajdonos. Éppúgy igényelheti ezt a a szakszervezet is, amelynek van egy háza és arra van bekebelezve 20.000 dollár adóssága, amelyet amortizációs alapon 35 esztendőn ke; resztül fizet 9%-os annuitással, és 35 esztendő alatt a kölcsönkapott tőkét, amelyet nem is kapott meg egészében, hanem 10—12% levonással, visszafizeti háromszor-négyszer. Kérdem, vájjon a minősített kiszipolyozásnak ezzel a fajtájával szemben a védelemnek, a segítésnek a szándéka még csak meg se nyilatkozzék, még csak fel se emelkedj ék % Igen, vannak itt megoldásra váró súlyos és nagy problémák, de ezekről a megoldásra váró súlyos és nagy problémákról egy szót és egy betűt nem hallottunk, ugyanakkor, amikor viszont minden indokolás nélkül való kivételes felhatalmazási kérelmet terjeszt a kormány ide a Képviselőház elé. Itt van az a további nagy kérdés, amelyet úgy ismerünk, hogy a dunai országok gazdasági közeledésének kérdése. Itt felvetem a következő kérdést. Mi is dunai ország vagyunk, egy az öt körül, amelyeknek létéről vagy nem létéről van szó, amelyeknek gazdasági jövőjéről van szó. (Sándor Pál: Csak a létéről,nem a nem létéről!) Van-e itt valamilyen elgondolása, valamilyen nrogrammja, valamilyen konkrét célkitűzése a kormánynak? Hallottunk preferenciális vámrendszerről és az árucsere-forgalom kontingentálásáról. Jó, szép. Hallottuk azt is, hogy pénzügyi, valutáris és költségvetési reformokat kivannak az illetékes nagyhatalmak az öt dunai országtól, Ausztriától, Magyarországtól, Csehszlovákiától, Romániától és Jugoszláviától. Hallottuk azt is, hogy a négy nagyhatalomnak mindössze négyféle álláspontja van ebben a kérdésben. Csak azt az egyféle álláspontot, azt a 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. bármiféle álláspontot nem hallottuk, amelyet a magyar kormány ebben a tekintetben állítólag vall. (Magyar Pál: Ügy el van kényeztetve a képviselő úr, hogy mindig tájékoztatnak bennünket az állásfoglalásról?) Most nemrég mondotta Tardieu az öt dunai állana felé fordulva, hogy: uraim, most önökön a sor. (Friedrich* István : Megmondotta ! ) Most mondotta: Önökön a sor, próbáljanak tárgyalni. (Friedrich István: Majd ősszel!) Dehogy kérem, eszükben sincs, vagy nem tudják, hogy mit kell ezzel a kérdéssel kapcsolatban csinálni. Nyargalnak, idejétmúlt régi frázisokon, elmennek tanácsokért Rómába, és az egész koncepción meglátszik, hogy szívesen paríroznának Paris felé is, de Róma nem enged. Meglátszik az egész hezitálásukon, az egész habozó magatartásukon, hogy az egymással szembenálló erők torzsalkodása közepette nem tudják, mitévők legyenek. Már pedig itt nem Olaszország, Franciaország, Anglia, Németország kérdéseiről, hanem a mi kérdéseinkről van szó, azokról a problémákról, amelyek itt a Duna völgyében élő .és nemzeti függetlenségükre olyannyira büszke országokra vonatkoznak. Ez a nemzeti függet) lenság és ez a nemzeti eszme igen nagy és dicső diadalt aratott a világháborúban, olyan nagy és dicső diadalt aratott, hogy amikor azután megvoltak már az új nemzeti határok, akkor kiderült, hogy más baj nincs, csak az, hogy nem lehet közöttük élni. Es konokul elzárkóznak ennek a ténynek,^ ennek a döntőfontosságú és alapvető kérdésnek felismerése elől, nem vesszük észre azt, amit pedig már Mussolini is észrevett, mintegy visszakanyarodva egykori mentalitásához, még mielőtt kidobták a szociáldemokratapártból. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentésért rendreutasítom. Méltóztassék parlamentáris kifejezéseket használni. Kertész Miklós: Letehetem'a Ház asztalára azt a pártgyűlési jegyzőkönyvet, amelyben ez megtörtént. Elnök: Az elnökkel ne szálljon vitába r a képviselő úr! Tessék folytatni a beszédét. (Propper Sándor: Mussolini baja, hogy kidobták! Tisztára az ő baja!) Propper képviselő urat rendreutasítom! Tessék csendben maradni! (Buchinger Manó: A legkevesebb, amit Mussoliniról el lehet mondani!) Buchinger képviselő urat rendreutasítom! A képviselő urakat figyelmeztetem, maradjanak csendben, a szónok képviselő urat pedig kérem, szíveskedjék kerülni az olyan kifejezéseket, amelyek sértők és beleütköznék a parlamenti illembe. (Propper Sándor: Mussolinit még nem avatták szentté! Várjunk egy kicsit! — Farkas István: Ez nem ütközik az illembe!) Kertész Miklós: Politikai kérdésekben lehetnek különböző vélemények. Ügy tudom, a politikai személyek nem szentek és nem sérthetetlenek még ma sem, még itt nálunk Magyarországon sem, és a históriának tartozom annak megállapításával, (Buchinger Manó: Mussolini a szentekkel nagyon rossz lábon áll!)', hogy Mussolini 10 évvel ezelőtt mint lelkes nacionalista igen súlyosan kifogásolta,... Elnök: Ez nem tartozik a tárgyhoz, képviselő úr! Tessék a tárgynál maradni. Kertész Miklós: . ..ihogy a békeszerződéseket nem a Berlinbe és Budapestre bemasírozott hadseregek fejezték be. Most viszont a Budapesti Hírlapból olvasom, hogy ugyanez a politikai vezető egyéniség, akinek szuggesztív hatása alatt olyan szörnyen és olyan nagy mértékben áll — úgylátszik — az egész magyar