Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. parlament mindenestől, ezt a csoportot kivéve, ' azt mondotta, hogy a nemzeti elv és a nemzeti szempont a centripetális erőből entr-ifugális erővé változott, tehát a széthúzásnak és a bomlásnak energiái keltek itt szárnyra, ahogy ő mondja, a törzsi ösztön és a faji büszkeség túltengéséből. Welche Wendung rurch Gottes Fügung! Milyen visszakanyarodás ez az elindulás felé, milyen kényszerítő ereje azoknak a gazdasági tényeknek, azoknak a gazdasági erőknek, amelyekkel kapcsolatosan ugyanő állapította meg, hogy az ideológiák, a nemzeti, a faii, a felekezeti és elfogultsági ideológiák állanak szemben ezekkel a gazdasági tényekkel és ezek emelik a féltékenységnek, az elfogultságnak, a gyűlölködésnek a falait, az egymásra utalt és egymás nélkül élni nem tudó szomszédok közé. Ez a problémának az az első etapja, amellyel foglalkoznunk kell, mert e nélkül továbbmenni nem tudunk. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! (Farkas István: Fiumét is elvették!) Kérem Farkas István képviselő urat, méltóztassék csendben maradni! (Szeder Ferenc: De fáj nekünk is Fiume!) Viselje némán a fájdalmat a képviselő úr! (Derültség.) Kertész Miklós: Igen t. Képviselőház! Azt hiszem, azt a fájdalmat, amelyet a mai viszonyok a magyar népre parancsolnak, nem lehet némán elviselni; az a meggyőződésem, hogy ez a fájdalom, mielőtt valami elvakult, elkeseredett cselekedetben robbanna ki, parancsolóan kell, hogy arra kényszerítse azokat, akiknek az intézkedési joga, privilégiuma és kivételes hatalma a kezükben van, hogy intézkedjenek, amíg nem késő. Nem a mi feladatunk és kötelességünk, hogy erre vonatkozólag konkrét programmot terjesszük elő, még arra sem vállalkozunk, amit Eckhardt Tibor képviselőtársam tegnap megkísérelt, csak azt az egyet mondjuk: annak, hogy ezek az országok egymásra találjanak, előfeltétele, hogy itt a dunai országokban'mindenütt és legelsősorban nálunk, akik leghátrább állunk ezen a téren, a teljes és maradéktalan demokrácia érvényesüljön: (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) előfeltétele az, hogy ezekben az országokban a népakarat szóban, írásban, politikában, sajtóban, közvéleményben, mindenütt szabadon, gátlás és korlátozás nélkül kifejezésre juthasson. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Fel kell szabadítani azokat az energiákat, amelyek a sterilitásnak azzal a szörnyűségével szemben, amelyet &z az egész Ház mutat, és amely csak úgy áradt a pénzügyminiszteri expozéból, az alkotásnak, a cselekvésnek, az új gondolatoknak és új eszméknek egész tömegét tudják majd felszínre hoani. Meg vannak ezek a népi erők, szunnyadnak ezek a népi energiák, és ha egyszer életre keltik őket, ez a feléledt és felébredt életösztön mes fogja találni azt a formát, amelyen belül életet varázsolhat erra a területre. Továbbmenő kellék és kikötés az, hogy itt tisztában legyünk azzal, hogy ezen a területen, az exisztenciálisan egymásra utalt Öt dunai állam területén a gazdaságpolitikai átrendeződés Íaranesoló szükségesség. Ez pedig szociálpolitiai alátámasztás nélkül lehetetlen. Szükség van ezen a területen egy szociálpolitikai kiegyenlítődésre, nem a román, a jugoszláv, vagy a magyar színvonalon, hanem az osztrák és a csehszlovák színvonalon. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szükség van arra, hogy egységes és magas nívójú szociálpolitiülése 1932 április 19-én

s kedden. 483 kai védelem terjedjen ki ennek az egységessé válói, vagy egységessé tenni kívánt területnek minden dolgozójára, hogy — éppen azért, mert egy ilyen gazdaságpolitikai átrendeződés talán átmenetileg még nagyobb munkanélküliséggel járhat — azután egy végleges megnyugvás következhessek be. Éppen ezért fokozott mértékben szükség van arra, hogy a munkahiány esetére szóló biztosítás elétbe lépjen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.),mert azt az időt', amely a munkanélküliségtől az esetleges munkatalálásig eltelik, koplalással eltölteni nem lehet, és ennek az egész tervnek, koncepciónak, újjászületési lehetőségnek sírját ásná meg az, ha a szociálpolitikai gondatlanságnak;, konokságnak és elvakultságnak az a szelleme érvényesülne az ujjárendezés periódusában is, mint amelyik Csonka-Magyarországon tíz esztendőn keresztül érvényesült. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szükség van itt a gazdasági, pénzügyi, költségvetési és valutáris kérdések rendezésére, de ehhez is az igazi népszuverenitásra. az igazi alkotmányosságnak biztosítékaira van szükség. Mert mégis csak hallatlan sízégyen. ihogy a külföldi hitelezőknek pénzügyi és politikai ereje, az ő ideküldött exponensüknek az állami életre, a pénzügyi és gazdasági életrevaló hatalma sokkal nagyobb az egésíz magyar népénél. Hát mi is rendben tudnánk tartani a magunk szénáját, ha itt demokrácia volna, (Ügy van! Ün-" van! a szélsőbaloldalon.) Mi is tudnánk kiegyensúlyozott költségvetést létrehozni, ha itt demokratikus kormányzat, demokratikus parlament és ellenőrzés volna. (Ügy van! Ügy van! \a szélsőbaloldalon.) Mi meg tudnók csinálni aizt, amit a jelenlegi politikai rendszer nem tud megcsinálni: könyörtelenül leépítenek az álláshalmozásokat és a mammutfizetéseket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez itt.ma már az erkölcsnek legelső és legalapvetőbb követelménye. Tízezrek és tízezrek kiszorulnak a munkából, tízezrek és tízezrek nem tudnak elhelyezkedni, ugyanakkor azonban ott ülnek többszörös stallumokban tömegesen emberek. A kormány kivételes felhatalmazást kért. Miért nem fűzött ennek a kivételes felhatalmazásnak kéréséhez egy egyszakaszos rövid törvényjavaslatot, mondván a következőket: „Megállapítandó az állam, a törvényhatóságok, a bankok, a gyárvállalatok nyugdíjasainak katasztere. Felszólítandók az összes állami, városi, magán- és egyéb intézetek, oégek ós vállalatok, hogy közöljék azt, hogy hol alkalmaznak és milyen fizetéssel nyugdíjasokat." így megvan a kettős ellenőrzés. Az egyik oldalon a köz terhére és valamennyiünk zsebéből ellátást élvezők jegyzéke, a másik oldalon pedig azoknak a listája, akik a köz zsebéből eltartást élveznek és ennek dacára mások elől elveszik a kenyeret. Nem olyan boszorkányság ez, csak akarni kell, csak hozzá kell nyúlni. 1925-ben már kértük ezt egy részletes elaborátumban az akkori miniszterelnöktől. Minderre a válasz egy fölényes, gőgös kézlegyintés, elutasítás volt minden időben, újból és újból elutasítás és ma ott tartunk, hogy ez a követelés nemcsak a mi követelésünk, hanem ez a követelés pártkülönbség nélkül az állásért, kenyérért, elhelyezkedésért ma még kopogtató, holnap már dörömbölő fiatalságnak követelése. Ez ma már minden tisztességes ember követelése pártárnyalatra való tekintet nélkül. Eggyel több ok arra, hogy a jelenlegi kormányzat ne csinálja meg. Ettől a "felhatalmazási javaslattól az ország