Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. 477 a devizanehézségek miatt még nehezebben jön be. Kétségtelen tehát, hogy ebből a helyzetből az ipar egy része (bizonyos hasznot lát és éppen azért én is szintén szükségesnek tartanám azt, hogy az iparcikkek árai valamelyest lejjebb menjenek. De a kormány itt is megtette az intézkedéseket, gondoskodott arról, hogy az árelemző bizottság vizsgálatokat ejtsen meg és ahol azt indokoltnak tartja és ahol az lehetséges, ott igyekezzék az árakat leszállítani. (Meskó Zoltán: Soká tart az elemzés! — Kun Béla: A mész, cement és szén ára még most^is olimpuszi magasságban vaní) Igaza van képviselőtársamnak, vannak itt még cikkek, amelyeknél még tovább kell mennünk, A cement és <a szén mindenesetre olyanok, hogy itt valamit tenni kell. Különösen a szénnél nagyon meggondolandó ez, mert a szénárak leszállításának közvetett hatásai is vannak, amelyekről nem szoktak sokat beszélni. A szén árának leszállítása mindenkinek közvetlenül előnyt jelent, aki szenet vásárol, de közvetve is nagy hatása van aibíban a tekintetben, hogy az az ipar, amely szenet fogyaszt és ezt most drágán fizeti meg, ha olcsóbban fog^ hozzájutni ehhez a szénhez, iparcikkeinek árával szintén lejjebb mehet imajd. Ez a közvetett hatás, németem szerint, igen fontos és éppen ezért ennél a kérdésnél meg kell állni. (Meskó Zoltán: De nem árelemezni kell! Hónapokon át elemezni! Diktátort, aki leszállítja máról-holnapra!) Sokan kifogásolják a kormány intézkedéseit az illetmények leszállítása tekintetében. Mindnyájan tudjuk, hogy ez a legkegyetlenebb intézkedése ezeknek a kivételes rendelkezéseknek, de arról is meg lehetünk győződve. — amit láttunk is —, hogy a kormány ehhez az intézkedésihez csak akkor nyúlt, mikor az már teljesen elkerülhetetlennek mutatkozott. Ezt abból is láthatjuk, hogy ezekkel a radikális intézkedésekkel nem úgy jött, ahogy pedig némelyek kívánták volna, például Eckhardt képveislőtár sam, aki szerint egyszerre kellett volna rögtön. ősszel- radikálisan megcsinálni ezt a csökkentést. A legjobb bizonyíték ez arra, hogy a kormány mindig csak addig a mértékig akart elmenni, ameddig okvetlenül szükséges volt. (Friedrich István: Miyen jó ez a kormány! Milyen okos!) Azért ősszel csak kisebb mértékben redukált és csak most, mikor elkerülhetetlen volt, ment tovább. Ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a kormány nagyőri mérlegelte azt, hogy szükség van-e erre, vagy sem. (Jánossy Gábor: De a megélhetést a csökkentett fizetésekkel kell arányba hozni!) Ezeknél az intézkedéseknél a kormány mindig szem előtt tartotta azt is, hogy arányosak legyenek és egyfelől az illetményleezállításoknál, másfelől pedig az adóemeléseknél is — mert ezeket bizonyos tekintetben .kapcsolatba kell hozni, arra törekedett, hogy azt "a terhet, amelyet manapság mindenkinek viselnie kell ebben az országban, lehetőleg arányosan ossza el mindenkire. Ezért, pl. az illetményleszállításnál nagyon helyesen a progressziót alkalmazta. Megszüntette azt az aránytalanságot és azt az anomáliát, amely a nyugdíjasok három kategóriája között fennállott; ezt az alkalmat felhasználta erre. (Jánossy Gábor: Eégi kiáltó igazságtalanság volt!) Másrészt gondoskodott az adóknál, hogy azok a társadalmi osztályok viseljék fokozottabb mértékben a terheket, amely osztályok ezt a legjobban bírják. Éppen ezért azoknál az intézkedéseknél, amelyeket a mezőgazda megsegítésére hozott, arról gondoskodott, hogy a legkisebb exisztenciák, — mert azok élvezik tulajdonképpen ennek az intézkedésnek az előnyét, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. és mégis csak ezek a vagyonok teszik az ország vagyonának nagyobb részét, — fokozottabban kímóltessenek. Mert nézzük csak igazságosan a helyzetet. Annak a legkisebb embernek, azáltal, hogy földadóját elengedték és közmunkaváltságát igen tetemes mértékben leszállították, mégis csak juttatunk valamit, míg ezzel szemben az a nagybirtokos nem élvezi ezeknek a kedvezményeknek az előnyét olyan mértékben; nem élvezi azért, mert a földadó, amelyet nála is elengednek, nem alkotja olyan arányban az ő terhét, mint annál a kisembernél. Annak a kisembernek a földadó az állami egyenes adók között a főadója, míg a birtokos fizeti^ azonkívül a jövedelem- és vagyonadót is ; ennél pedig gondoskodott a kormányzat arról, hogy az új pótlékok;kai, a vagyonadó 100%-os és a jövedelemadó 30%-os pótlókolásával nagyobb mértékben vegye ki részét a teherviselésben. Tehát nagy terhet ró a földbirtokososztályra, amit feltétlenül szociális elgondolásnak kell tekinteni. Bevallom, hogy ez nagy, igen nagy teher és így kizártnak is tartom, hogy ez az osztály ezt 'a jövedelméből fizesse. Ez tulajdonképpen már vagyondézsma (jellegével bír. (Jánossy Gábor: Ugy van!) Amikor azonban ezt mondom, rá kell mutatnom arra is, hogy a kormányzat az igazságot és a méltányosságot kereste és az ország terheit azoknak vállaira igyekszik hárítani, akiknek mégis van vagyoni erejük. Már most Eckhardt Tibor képviselőtársam javaslattal is jön; nagyon helyesen nemcsak kritizálja a kormány működését, hanem konkrét javaslattal is áll elő'(Rassay Károly: Elhiszem, hogy az a javaslat önöknek tetszik!) és felszólítja az ellenpártot, hogy fogadják ezt a javaslatot jó szívvel. Kijelenthetem, hogy bármely oldalról jövő javaslatot nagy örömmel kell hogy fogadjunk valamennyien és ha megtaláljuk benne azt a magot, amely helyes és megvalósítható, akkor mindnyájunknak arra kell törekednünk, hogy azt meg is valósítsuk. (Ügy van! Helyeslés.) Eckhardt Tibor képviselőtársamnak konkrét javaslata az angol példa, az hogy az angolok fontjuknak értékét 30%-kai leengedték és ezáltal óriási eredményt értek el. Nem trrdora azonban konstatálni azt, hogy ez a 'manipuláció szándékos dolog volt-e, vagy természetszerűleg esett-e le a font értéke; (Rassay Károly: Természetszerűleg!) nem tudom, vájjon az angol viszonyok kedvező magrjavulása, amely bekövetkezett, ennek tudható-e be, és őszintén megvallva, nem tudom egészen biztosan, hogy ami az államháztartás helyrehozását illeti, az. ezzel olyan szoros összefüggésben van-e? (Eassay Károly: Az már nem!) Eckhardt Tibor képviselőtársam ugyanis egészen szoros kapcsolatot vélt felállítani a pengő értékének esetleges leszállítása és az államháztartás egyensúlya között. Koncedálom. hogyha, ilyen intézkedés volna- ezzel elő lehetne mozdítani azt, ihogv ia pengő belföldi vásárlóképessége ne ^omolnék annyira, és biztosítana lehetne, hogy legfeljebb 80%-os emelkedés legyen a cikkek árában. Ezt koncedálom, Koncedálom azt is, hogy a pengő árának ilyen leesése a külföldről bejött cikkek árát nem drágítaná, mert ezeknek a cikkeknek árát úgyis valutában kell fizetni és tudjuk, hogy a pengő vásárlóképessége külföldön nem az, ami a 'belföldön. Egyet azonban nem értek és éppen ezért nem tudom javaslatát magamévá tenni. Nem értem pedig azt, hogy ha mi ugyan ezt megtennők, ennek milyen befolyása volna állami költségvetésünkre'? (Rassay Károly: Ezt én sem értem!) Ezt nem értem. Nem értem, hogy ezál69