Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. ülése 1932 április 19-én

} kedden. 475 dokolni, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazom. Mik már most ezek a.tárgyi szempontok? A tárgyi ismérveket és indokokat tegnapi felszólalásában Wolff Károly t. képviselőtársam igen szépen és meggyőzően kifejtette. Rámutatott arra, hogy a mai nehéz helyzetben, amikor esetleg óráról-órára, napról-napra kell intézr kedéseket tenni, olyan intézkedéseket, amelyekkel várni nem lehet, mert a várakozás esetleg azt vonná maga után, hogy az illető rendelkezés hatását veszítené. Nem lehetséges ezekben az intézkedésekben hosszadalmas tárgyalásokat folytatni, hanem ezeket, amikor a szükséglet •felmerül, vagy azonnal meg kell tenni, vagy nem kell megtenni. Szoktuk azt a hasonlatot használni, azt mondani, hogy most gazdasági háborút élünk. A gazdasági háborúnak következménye tényleg az, hogy ezeket az intézkedéseket ugyanolyan hirtelen kell megtenni, mint a háborúbant A történelemben azt tanultuk, hogy az osztrák hadvezetőségnek már a régi múltban, a történeti múltban az volt a hibája. (Friedrich István: Mindig elkésett egy nappal!) hogy mindig először a haditanács véleményét kérte ki és ezért elkésett az intézkedésekkel a harctéren. Ebből a tanulság az, hogy most sem lehet, a mai körülmények között tanácsokat és véleményeket kikérni, parlamenti tárgyalásokat lefolytatni, mert akkor már az intézkedéssel elkéstünk. Tehát ezekben rejlik a szükségessége, ezekben rejlik az indokoltsága annak, hogy a kormánvt ilyen intézkedésekre fel kell hatalmazni). Es minthogy én csak ebből a meggyőződésemből kifolyólag tudom a kormánynak — bizalmam mellett is — a felhatalmazást meg^ szavazni, úgy érzem, hogy azoknak & képviselőtársaimnak- akik ennek az intézkedésnek szükségességéről meg vannak győződve, félre kellene tenniük azt az érzésüket, hogy a kormánynyal szemben kisebb mértékben éreznek bizalmat, mint én. Ebben a kérdésben ugyanis nem lehet pártkülönbség; vagy meg vagyunk győződve róla. hogy erre szükség van. vagy nincs és ha szükség van rá, akkor pártkülönbség nélkül lehetővé kell azt tenni. TTgy érzem, hogy Eckhardt Tibor képviselőtársam is kereste ezeket a tárgyi szempontokat tegnapi felszólalásában, ö ezeket a tárgyi szempontokat azonban abban vélte feltalálni, hogy bírálatot mondott a kormánynak azon intézkedéseiről, amelyeket eddigi felhatalmazása körében, ez .alatt a lezajlott idő alatt tett, és ebből akarta levonni azt a konzekvenciát, hogy mivel ezek az ő nézete szerint nem megfelelőek, tehát nincs remény arra, — így képzelem el felfogását — hogy a jövőre nézve is e felhatal; mazás alapján a kormány helyesen intézted-' jék. (Meskó Zoltán: Majd új emberek segítségével.) Eckhardt t. képviselőtársam tulajdonképpen két intézkedésre tudta lezsugorítani a kormány eddigi intézkedéseit, és pedig ez: a takarékoskodás, a kiadásoknak minden- tekintetben való megszorítása, a másik oldalon nedig az adók emelése. Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam egy kicsit szűken mért és lekicsinyelte azokat az intézkedéseket, azoknak a rendelkezéseknek egész tömegét, amelyeket a kormány azóta, amióta kormányon van, amióta ezzel a felhatalmazással él, kibocsátott. Ö azt mondja, hogy ezt a két intézkedést, a kiadások csökken; tését és a bevételek emelését, most a költségvetési tárgyalások során is meg lehetett volna csinálni, tehát a felhatalmazásra semmi szükség nincs. De, hogy képzeli el t, képviselőtársam azt, hogy azokat èxÈ intézkedéseket^amelyeket a műit év augusztusa óta a kormány tett, az intézkedéseknek azt az igazán mondhatnám, tömegét, mi a parlamentben le tudtuk volna tárgyalni olyan módon, hogy ezek az intézkedésiek akkor, amikor szükség volt rájuk, megjelenhettek! volna. (Jánossy Gábor: Ha éjjelnappal együtt lettünk volna, talán! Propper Sándor: Szóval nem kell parlament!) A parlament szerepe megmarad azoknak a javaslatoknak a, tárgyalására, amelyek nem annyira sürgősek, amelyeiket nem mondom, meg kell hozni, de amelyeknek letárgyalására kellő idő van. Ezeket az én nézetem szerint is feltétlenül a parlament elé kell terjeszteni. Kétségtelennek kell azonban tartanom, hogy azok között az intézkedések között, amelyeket a kormány eddig tett, mégis csak a leglényegesebb az, amely a takarékosságra vonatkozik és amely azt akarja biztosítani, hogy államháztartásunk egyensídya biztosíttassék. (Propper Sándor: 800 millió pengős költségvetést csináltak. Ha 600 milliót bevesznek, jó üzletet esinálnak!) és amely intézkedés azt akarja biztosítani, hogy a magyar gazdasági élet átmenthető legyen azokra az időkre, amikor a viszonyok megjavulnak, hogy addig ne pusztuljon el az ország. Már most ami a takarékosságot illeti, egy magánember is, ha gazdasági krízisbe, pénzügyi zavarokba kerül, első intézkedése mindig az, hogy takarékoskodik, összehúzza igényeit. Ez olyan általános élv. olyan általános szabály, amelyet nemcsak a magánosokra, hanem az államra nézve is fennállónak kell tekintenünk, (flróf Somssich Antal: Akkor miért pazarolták el azt a sok pénzt annakidején?) Ezek a muH kérdései, amelyekre nem akarok kiterjeszkedni. Azzal akarok foglalkozni, hogy a mostani nehéz helyzetből hogyan tudunk kiszabadulni és mi módon tudunk magunkon segíteni. (Propper Sándor: Mit takarítottak meg a honvédelmi tárcánál?) En nem akarok rekriminálni, nem akarok most a múlttal foglalkozni, bár egy megjegyzést kénytelen leszek azért erre vonatkozólag is tenni. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Szóval át kell menteni ezt az országot és ennek az országnak értékeit a jobb időkre. (Sándor Pál: Hol vannak értékek? — Propper Sándor: Lehet, becsületes parlamentarizmussal.) Már most azt mondják, hogy nekünk is kell valamit- tennünk, hogy ezeknek a jobb időknek előidézését elősegítsük. En őszintén megvallom, hogy azt hiszem, mi magunk a gazdasági válságot megoldani nem tudjuk. A gazdasági .és pénzügyi válságot az országunk határain túlmenő rendelkezésekkel, jobban mondva rendezé

1 sékkel lehet csak megoldani. Esi itt kell nekem egy percre visszatérnem a múltra, aminthogy nem fogadom el semmiesetre sem azt az állítást, hogy mai gazdasági'helyzetünk súlyosságát egyedül a, múltban a belpolitikában állítólag elkövetett hibák, hiányok okozták. (Pronper Sándor: Túlnyomórészt! — Sándor Pál: Menthetetlen könnyelműség! — Propper Sándor: Pazarlás, tékozlás! .— Kun Béla: Halljuk! Halljuk! Indokolja!) Nem tagadom azt, hogy a múltban lehettek olyan intézkedések, amelyeknek helyességét most utólag •bírálni'lehet és amelyekre én magam is nyíltan kimondom, hegy ha -most ,kellene megcsinálni, nem úgy kellene megcsinálni, és hogy ha előre láthattuk volna a helyzetet, bizonyára, nem úgy csináltuk volna, ahogyan történt. (Propper Sándor: Minden kormány