Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

474 Az országgyűlés képviselőházának lünk beszélni, látjuk a legteljesebb szegénységet, ugyanakkor vannak itt az országban egyes kiváltságos gyermekei a kormánynak; a bankok és kartellek, melyek a jóvoltából különös pozieiókat élveznek, pedig ebben az országban, míg itt éhezők vannak, vagyont gyűjteni, mammut jövedelmekre szert tenni senkinek sincs joga! Szóvátettem már több izben az álláshalmozás kérdését, amely rákfenéje, sarkalatos pontja ennek az erkölcsi válságnak. A kormányelnök úrtól már többször is kaptunk ígéretet, hogy a kormánynak vannak ilyen tervei, a kormánynak megvan a szándéka arra és meg is fogja valósítani azt, hogy az álláshalmozást megszüntesse. Az ifjúság mozgalmat is indított az álláshalmozás megszüntetésére, noha tudatában vagyunk annak és a kormánynak ezt többször tudomására adtuk, hogy ezzel a kérdés véglegesen nincs megoldva. Szociális, morális szempontból' azonban fontos ennek a kérdésnek a megoldása, mert a túlfűtött hangulatot levezeti és enyhíti. A költségvetési javaslat előtt pár nappal nyújtották be a Háznak a felhatalmazási javaslatot. A pénzügyminiszter úr optimista beszéddel terjesztette elő ezt á költségvetést, számokkal realizálva próbálta a helyzetet elénk tárni. A látszat azonban az, hogy maga a kormány sem bízik a költségvetés realitásában, mert újabb felhatalmazást kért, hogy toldozhassa-foldozhassa ezt a költségvetést, adókat emelhessen, azonkívül pedig megadjuk neki azt a jogot, hogy a tisztviselői illetményeket újból csökkenthesse, az adókat pedig emelje és így ismét hatalom adatik neki arra, hogy pénzügyi diktatúrát folytasson ebben az országban. Az ország itt áll a legnagyobb bizonytalanságban. Rettegéssel, kétkedéssel néz mindenki a jövő felé, nem tudja senki, mit hoz a holnap. Ez a bizonytalanság a legrosszabb: megbénítja a termelést, kiöli az emberekből a hitet, a munkakedvet, mert nem tudja sienki, mit hoz a holnap, nem tudja, hogy a holnapi nap folyamán a 33-as bizottság jóvoltából a gazdasági, élet miféle meglepetéseknek lesz kitéve. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Sokkal jobb tudni a szomorú valóságot. Sokkal könnyebb elviselni a szomorú valót, mint bizonytalanságban, állandó kétkedésben élni, amely ránehezedik: a lelkekre és megbénítja a termelést; mert hodie mihi, eras tibi, ma nekem, holnap neked, Ebben az atmoszférában semmikép sem megengedhető és (aggályosnak tartom, hOigy a törvényhozás kiadja a kezéből ezt a legfőbb hatalmat, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon) kiadjuk kezünkből a szuverén jogot, ha pedig már kiadjuk, húzzuk meg magunk felett a vészharan-' got, mondjuk meg, nyíltan: teljesen feleslegesek vagyunk itt, felesleges, hogy ebben a szép teremben összegyűlve, ismét gyönyörű beszédeket halljunk és mondjunk, miközben már folyik valami emelés, vagy csökkentés és lassanként megáll az élet, megáll a termelés. Ennek alapján, mivel teljesen meg nem engedhetőnek tartom és teljes mértékben azon az állásponton vagyok, hogy a törvényhozásnak legszentebb jogát, kötelességét a kezéből kiadni nem lehet, a törvényjavaslat pedig éppen ezeket akarja kivenni, a^ törvényjavaslatot sem általánosságban, sem részleteiben nem fogadom el. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elnök; Szólásra következik? 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. Herczegh Béla jegyző: Tomcsányi Vilmos Pál! Tomcsányi Vilmos Pál: T. Ház! Nem követem a t. előttem szóló képviselőtársamat abban, hogy felszólalásomat olyan széles keretben adjam elő, mint ő és éppen ezért csak arra akarok szorítkozni, hogy megindokoljam azt az álláspontomat, amelyet a tárgyalás alatt álló javaslattal szemben elfoglalok. Az ő megjegyzéseire csak azokat az észrevételeket akarom megtenni, amelyeket feltétlenül szükségeseknek tartok a magam részéről megtenni, hogy egyes állításaira feleljek. A törvényjavaslatot vizsgálva, három szempontot tartok szem előtt. Az egyik szemnont a politikai bizalom kérdése. Etekintetben könnyű az én helyzetem, mert az előttem szólott képviselőtársaim nemcsak ennek a vitának a során, hanem más viták alkalmával is nemcsak a mi oldalunkról, de az ellenzék oldaláról is, mondhatnám, egyhangúlag .megállapították, hogy a mostani kormányzattal szemben, különösen a kormány mostani vezetőjével, i miniszterelnök úrral szemben a bizalmat valamennyien érzik atekintetben, hogy az ő kezéh<>rt mint egy önzetlen, puritán férfiú kezében, jó kézben van a kormány. Ebben a vonatko'í™.!ban különösen Eckhardt Tibor t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában ismét igen elismerő szavakat mondott, éppen ezért ehhez nekem nincs hozzátennivalóm. Az egészen természetes, hogy én, aki egész politikai felfogásom tekintetében bizalommal viseltetem a kormányzat és a miniszterelnök úr iránt, ebből a szempontból ezt a javaslatot el tudom fogadni. A politikai bizalom szempontjából tehát ezen javaslattal szemiben semmiféle aggályom nem merül fel. A második szempont — még mindig nem az, amire a t, képviselőtársam gondol — az alkotmányjogi szempont. Azt is vizsgálnom kell, hogy vájjon alkotmányjogi szempontból uem merülnek-e fel olyan észrevételek, amelyek egy ilyen nagy felhatalmazás megadását lehetetlenné teszik. Ebben a tekintetben is rövid lehetek, mert hiszen ennek a kérdésnek jogi vonatkozásait olyan szép és olyan mélyreható előadás keretében hallottuk tegnap az előadói székből, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) hogy ezt a kérdést alkotmányjogi szempontból is megvilágítva látom. Meggyőződésem szerint is egészen kétségtelen, nogy magyar alkotmányjogi szempontból nem merülhet fel semmi kifogás abban a tekintetben, hogy amennyiben az szükségesnek mutatkozik, a törvényhozás a kormánynak ilyen^ felhatalmazást adhat és e felhatalmazás körében kibocsátott rendeleteknek éppen olyan jogi erejük van, mint hogyha azokat törvény alkotta volna meg, éppen olyan jogi erejük van tartalmuk és időtartamuk tekintetében is. Ezek tehát hatályosak maradnak mindaddig, míg megfelelő formában akár közvetve, akár közvetlenül hatályon kívül nem helyezik őket. Ez a két szempont, mind a politikai bizalom szempontja, mind az alkotmányjogi szempont csak alaki szempont. Ámde csak ezek miatt, — niert tudnillik(lehetséges ilyen felhatalmazást adni,—még nem volna indokolt megadni ezt a felhatalmazást a kormánynak és magam sem volnék abban a helyzetben, hogy csupán ezek miatt megadjam- Ezek csak a lehetőségeket nyújtják. Tárgyi okoknak kell lenni, amelyek arra késztetik a törvényhozást, hogy ezt a felhatalmazást megadja. Én magam is egyedül a tárgyilagossággal és az indokoltsággal tudom — minden bizalmam mellett — megin-