Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

Az országgyűlés képviselőházának 69. Elnök: Kérem, képviselő úr, méltóztassék a tárgynál maradni. Dinnyés Lajos: Mély tisztelettel meghajlok az elnök űr intelme előtt, de mert bizalmi kérdésnek tekintem ezt a felhatalmazást, azért bátorkodtam ezt előhozni. Amint mondottam, a zöld-hitelről szóló rendeletet! a kormány felhatalmazás alapján atlta ki. Ez sem váltotta azonban be a hozzá fűzött reményeket, mert nagyon kevés azoknak az embereknek a száma, akik ezt

( igénybe vehetik és igénybe is veszik. Szőlőbirtokra és másféle birtokra nagyon gyéren adják. Ennek szociális jelentősége abban rejlik, hogy az a birtokos, akár mezőgazda, akár szőlősgazda nem képes munkásokat felfogadni, mert nem látja biztosítottnak, hogy munkásait ki is tudja fizetni. • Beszélhetnék itt az autonómiák kérdéséről is, amely autonómia papíron lehet, hogy megvan, de ma az autonómiák, amelyek pedig talpkövei az államnak a községi háztartások, ama. rendeletek következtében, amelyeket a kormány a 33-as bizottsággal együtt kiadott, a legnagyobb veszélyben, a legnagyobb nyomorúságban, a csőd szélén állanak. Egységespárti képviselők _ és Brogly igen t. képviselőtársam intenciójának megfelelően egy mozgalom indult meg, hogy a községi alkalmazottakat az állam segítse meg. tegye lehetővé, hogy illetményeiket megkapják. (Meskó Zoltán: Lehetetlen állapot, ami ezen a téren van!) Ez a legelemibb dolog volna, mert nem tudom megérteni, hogyan engedhetik meg, hogy az a községi jegyző, vagy köziségi előljáró (Meskó Zoltán: Tekintélyromfcolás, ha nem kap fizetést!) odamenjen > a boltoshoz, a kreizlerőshöz, hogy tőle kapjon 10 vagy 20 pengős hitelt!. (Meskó Zoltán: Nem zöldhitelt. Megélhetési hitellt!) Ez tekintélyrombolás, amely semmiképpen sem tartható fenn és amelyet semmiképpen sem szabad megengedni. Azután ígéretet kaptak a községi alkalmazottak, hogy lehetővé fogják nekik tenni, hogy a községtől felvehessék .a fizetésüket. Pár nap múlva azután, hogy ez az ígéret elhangzott és mindnyájan azt hitték, hogy megkapják a fizetésüket, jött egy rendelet, amely iij megosztási kulcsról beszél. Ez a rendelet március 31-én jött és figyelmeztette őket arra, hogy ami er a májusi kivetés befejezve nincs, az adószállításoknál az együttesen kezelt közadók címén elszámolandó összegeket a megállapított kulcs szerint kell beszállítani és a kulcsok különbiözők községen kint, aszerint, hogy annak az illető községnek mennyi volt a tartozása a vármegyei hozzájárulás címén; azon az alapon tehát, hogy mennyivel tartozott vármegyei hozzájárulás címén, állapították mes- a kulcsot, amely minden községnél változott. Az alsódabasi járásnak, az alsódabasi választókerületnek, — amelyet képviselni szerencsés vagyok —. Alsódabas községe a beszedett adókból csak 18 és fél százalékot tarthat vissza, 81 és fél százalékot pedig be kell szállítania. Alsónémedi község pedig 27 százalékot tart vissza, 73 százalékot be kell szállítania. Itt van egy másik község: Bugyi, amely a beszedett adóknak 1*06 százalékát tarthatja viasza, 98.094 százalékát pedig kénytelen beszolgáltatni. Én most csak Alsódabas község példájára akarok részletesebben rámutatni és nem is akarok beszélni erről a szerencsétlen szomorú helyzetben lévő Bugyi községről, amely a csőd szélén áll. Alsódabas község egész évi községi pótadója ülése 1932 április 19-én, kedden. 473 12.249 pengő, általános kereseti adója 6476 pengő, a közmunkaváltságnak a községet terhelő, része 9.963 pengő, szóval a községi kiadások fedezésére marad 14-719 pengő, ebből mezőőri járulék 2.022 pengő, egyházi adó 3.951 pengő, római katholikus egyházi adó 3.900 pengő, kéményseprői díj 1.398^ pengő, összesen tehát 34.000 pengő. (Meskó Zoltán: Nemcsak Bugyi község van így, hanem más községek is.) Ez nem Bugyi, hanem Alsódabas község. Az egész évi összes adóleírás 7.932 pengő. Ebből a község visszatart 18 és fél százalékot, tehát 14.800 pengőt. Ebből az összegből összesen kifizetnek 11.301 pengőt, egyházi adókra stb., marad a községnek 3.500 pengője. Ez az összeg a legjobban visszatükrözi a mai állapotokat. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Ebből kell fizetni a mezőőrt, ebből kell fizetni a világítást, a csőszöket, ebből kell fizetni a községi bírót. Ez a község csak 18 százalékot tart vissza és ebben az esetben marad neki 3.500 pengője és nem is beszélek az előbb említett szegény községről, amely csak 1 százalékot tarthat vissza. Tisztelettel kérdem, tarthat-e ez az állapot így tovább. Mehet-e ez az elgondolás, ez a pénzügyi politika így tovább akkor, ha mi községeinkről így gondoskodunk és községeinket ilyen katasztrofális állapotba hozzuk. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Nem tudom megérteni, hogyan képzeli el a pénzügyi kormányzat s az egész kormány azt, hogy azok a községi tisztviselők, akik tulajdonképpen úgy az adórendeleteknek, mint más rendeleteknek végeredményben a végrehajtó szervek ilyen leihetetlen állapotok mellett fizetés nélkül a kötelességteljesítés magaslatán tudhassanak maradni. ,, T. Ház! A kormány többször megigérte, hogy az adóárverések tekintetében kulánsan fog eljárni, hogy a*z illető felekkel, az illető adóhátralékban levőkkel szemben a legtávolabbmenő udvariasságot és kíméletet fogja tanúsítani. Hogy az árverések tovább tartanak, azt nagyon jól tudjuk. Jó példával járnak elől elsősorban az altruista hitelintézetek, amelyek követeléseike. a dollár és a font kölcsönt a legdrasztikusabb módon hajtják be a gazdától, és csak letétbe veszik el. Kérdem tisztelettel, ki ad garanciát a gazdának arra, ki biztosítja neki azt, hogy az ő különböző megszigorításokkal befizetett, behajtott törlesztését végeredményben az a hitelező fogja megkapni, akitől ő a pénzt kapta. Elnök: A képviselő úr nagyon elkalandozik a tárgytól. (Kun Béla: Az Altruista Bank a kormány támogatása mellett működik. Követelése első helyen van biztosítva. Miért perel?) Dinnyés Lajos: T. Ház! Többszöri elnöki figyelmeztetés miatt kénytelen vagyok ezeket a dolgokat, abbahagyni és áttérni a gazdasági válság mellett egy másik fontos dologra, az erkölcsi válságra, amellyel mindemképpen és mindenkor számolni kell. Ügy éreztem, hogy ezeket a rendeleteket, amelyeket még ismertetni akartam, hozzátartoznak a tárgyhoz. A tegnapi felszólalások alkalmával Is. bizalmi kérdésnek tekintették ezt az egész kérdést és ennek megvilágítására (hoztak fel t előttem szólott képviselőtársaim is ilyen irányú és ilyen tárgyú dolgokat, a gazdasági életből merített momentumokat. Ezért bocsátkoztam bele én lis ezeknek a ' rendeleteknek ismertetésiébe, melyet az a kormány adott ki, mely most a felhatalmazást kéri. A válság másik része az az erkölcsi, bizalmi válság, amely az országban van. Amikor itt az egyik oldalon pauperizmusról hal-