Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-69

4?2 Àz országgyűlés képviselőházának bizony nem váltak be azok a remények, amelyeket a bevételek - emelése tekintetében tápláltak. Felemeltünk minden adókulcsot, felemeltük a tarifákat, felemeltük a forgalmi adót, a különböző adókat, a valóságban azonban a statisztikai adatok azt mutatják, hogy amilyen mértékben emeltük ezeket, ugyanolyan mértékben csökkentek az államháztartás bevételei. Megáll lassacskán az élet. Azt hiszem, ezt valaimennyien érezzük

( és yalamennien látjuk. Abszolút pénzszűke van az országban, pedig a nemzet életében a pénz a vér szerepét tölti be. Vidéken, kint a falun elmehet az ember utcák során keresztül, anélkül, hogy egy pengőt tudna találni. Olyan nagy a nyomorúteág, szinte kétségbeejtő. Méltóztatnak! látni Pesten is ezeket a lehúzott redőnyöket azokat az üzleteket, ahol a kereskedők hiába várják a vevőket, méltóztassék a leállított gyárakat nézni. Ezek mind olyan jelenségek, amelyekkel számolni kell, mert ezzel van egész létünk összekötve: a lenni vagy nem lenni. Itt vannak a foglalkozási ágak. Agrárállam vagyunk és maga ez a tény azt hozná magával, hogy nekünk elsősorban mint agrároknak kell erőseknek lennünk. Itt mesterséges gyáripart teremtettek tíz esztendő alatt. Elfelejtettük, hogy az egész világon csak Né Tuetorszáfí' volt az, amely mint agrárállam 30 év alatt ipari állammá tudott előrelátó, konzekvens, okos politikával átfejlődni. Itt 10 esztendő alatt csináltunk mesterséges gyáripart, amely tényleg- most már szintén koldusbotokon járkál ési amely mesterségesen teremtett ipar következtében magunkra haragítottuk a szomszédállamokat. (Egy hang a balközépen: Hát a bankok és kartellek?) A hankok és kartellek grasszálnak tovább is. De a gyáripar tényleg életképtelen ma Magyar orzá

son. Csináltunk itt mesterséges autósport különböző, olyan dolgokat, amelyek miatt a szomtszédállamokat magunkra haragítottuk. Most előállt az a helyzet, hogy ha átnézünk Ausztriába, akkor azt látjuk, hogy ott egy abszolúte agrár irányzat vett erőt az embereken, a legnagyobb, erőfeszítéseket teszik, havasokon és háztetőkön is vetnek és termelnek, mivel Magyarországion e miatt a gazdasági politika miatt, a védvámok miatt azokat az iparcikkeket, amelyeket szállítani tudtak volna, nem vettük fel. (Zaj.) Nézzük ezt a szempontot Gseh-Szlovákiával kapcsolatban is. Ezek mind olyan szimptomák és jelenségek voltak, mellyel rákényszerítettük szomszédainkat arra, hogy agrárállammá fejlődjenek át. Ma már ott vagyunk, hogy nincsen piacunk, nem tudunk hová szállítani és tényleg itt kell a magunk zsírjában megfulladnunk, vagy, mint a Házban is hallottuk, el kell kótya-vetyélni terményeinket. Hiszen potom áron 6 pengőért küldte ki a Futura Ausztriába a búzát, ahol most 6 pengős búzával hizlalnak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ma ott állunk, mikénti a jelentésekből is láthatjuk, hogy itt ma már nem is dúslakodunk nagy mértékben a fölösleges gabonamennyiségben, A vidéken 25—30 pengős rozs vételekről ig hallottam.beszélni, de viszont azt se tudják megvenni, mert, amint az, előbb mondottam, az embereknek nincs pénzük, amiből megvehetnék. (Zsigmond Gyula: Gazdáink már sótlanul főznék, mert nincs pénzük sóra!) Teljesen elhanyagoltuk azonban a mezőgazdasági ipart. Ez f volt a mostohagyermek, pedig, mint agrárállamnak nekünk legelsősorban erre kellett volna barirozni, a mezőgazdasági 69. ülése 1932 április 19-én, kedden. ipart kellett volna fejleszteni és arra kellett volna berendezkednünk, hogy] saját terményeinket itthon feldolgozott állapotban exportáljuk külföldre. Itt most az a helyzet, hogy az agráriusok haragszanak az iparosokra, az iparosok haragszanak a polgárságra, a tisztviselőkre. A legteljesebb káosz van itt; a különböző foglalkozási ágakat, a különböző termelési ágakat itt teljesen egymás ellen uszították. Itt van azután legújabban a kormánynak az az intézkedése, hogy a gazdákat engedményekben részesíti és elengedi a földadót. Ez tavaly még jó lett volna, tavaly még segített volna, de amint az elmúlt napok egyikén Szakács Andor t. képviselőtársam kifejtette, a kormnáy, amikor az egyik zsebbe betesz valamit, a másikból még többet elvesz. Ennek eredménye csak az, hogy most már haragszik ránk mezőgazdákra az iparos, a kereskedő, haragszik mindenki, mert azt mondják, hogy mi vagyunk a kormánynak a kedves gyermekei, bennünket segít, ugyanakkor pedig az Q dolgukkal nem törődik, mert mindenkor ezt látják, akár illetménycsökkentésről, akár másról van szó. A múlt alkalommal, amikor a kormány felhatalmaizást kért, beszéltem itt a parlamentben és felhívtam a kormány figyelmét arra, hogy vesse tekintetét arra a szomorú és súlyos állapotra, amely a múlt katasztrofális év után a vidéken jelentkezett és méltóztassék a kormánynak valamit tenni, hogy a magyar mezőgazda, a falu, megkapja a vetőmagot, tudjon vetni, mert ha Magyarországon bevetetlen területek maradnak, ez a nemzet szempontjából mindenképpen súlyos mulasztás és veszedelmes jelenség. Erre felhívtam akkor a f öldmívelésügyi miniszter úr figyelmét és azt a biztató Ígéretet kaptuk, hogy a f öldmívelésügyi kormányzat tudja kötelességét és Magyarországon nem csak éhes ember nem lesz, hanem minden embernek lesz vetőmagja. Kiadtak akkor égy rendeletet, amelyet szintén szóvátettem a Képviselőházban. Annak a rendeletnek jó szándékát nem vonom kétségbe, mert a jó szándék megvolt, előrelátható volt azonban a®, hogy ennek a rendeletnek következtében a magyar mezőgazda nem fogja megkapni a vetőmagot, azért mert ezzel elfognak késni. Hogy mennyire igazunk volt, hogy mennyire bevált ez a jóslat és mennyire valóságot öltött, misem bizonyítja: jobban, mint az, hogy a törvényhatóságok tiltakoztak e rendelet ellen, éppen annál az egyszerű oknál fogva, mert nem láttak benne mást, mint azt az intenciót, hogy az OKH tagjait szaporítsák, mert csak az kap vetőmagot, aki belép az OKH kötelékébe. Ezzel igen súlyos kötelezettséget vesz magára az a mezőgazda, s éppen ezért tényleg előállott az a helyzet,"hogy nagyon sokan inkább lemondtak a vetőmagról, még azok is akik feliratkoztak és könyörögnek, Ihogy engedjék ki őket az oibligóból. A lapok is nyíltan hozták és tárgyalták ezeket a dolgokat. Egész közlemények jelennek meg az összes lapokban arról, hogy a zöld hitel és a vetőmagakció nem sikerült és egyöntetűen leszögezik, hogy egy; jószándékü akció megint a vízbeesett, mert későn és hibásan szervezték meg. Az Est is írja, hogy nagyon nehezen megy előre a zöldhitel kérdése és valami figyelmeztetést küldtek a vidéki pénzintézetekhez, hogy ez az utolsó alkalom, amikor adhat a kormányzat. (Egy hang a baiközépen: De nem ad!) Mi lesz ennek az eredményei Az a gazda, aki zöldhitelt vett igénybe...