Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-56
Az országgyűlés képviselőházának 56. ülése 1932 február 26-án, pénteken. 39 Magyarországon, hogy a kisgazdatársadalmat megmenthessék. En más állásponton vagyok, és azt mondom, nem kellene tőlük ennyit "elvenni, akkor az áldozat mértéke sokkal kevesebb és kisebb lenne. (Esztergályos János: Az bizonyos!) Es sajátságos jelenség, hiszen majd a törvényjavaslat tárgyalása kapcsán erre a körülményre is rámutatok, hogy soha annyit a kisgazdák támogatásáról, a kisgazdatársadalom megerősítéséről nem beszéltek, mint az utóbbi esztendőkben, s merem állítani, hogy a kisgazdatársadalom annyira a lejtő szélén, mint most, még nem volt, amióta a kisgazdák mint társadalmi osztály a történelem színpadán megjelentek. A paesai eset tipikus kifejezője annak a romlásnak és pusztulásnak, amelyben a kisgazdaosztály ezidőszerint van. (Esztergályos János: Már megjósoltuk évekkel ezelőtt!) Es ha látjuk a hivatalos statisztikai adatokat arra nézve, hogy milyen eladósodási folyamat indult meg a kisgazdák körében, és hogyan adósodnának el, ha a bankok folyósítanának pénzt a rendelkezésükre, hogy pusztulnak és hogy árverezik el őket, hogy nem sikerült az úgynevezett földteherrendezési eljárás, amelyet politikai szempontból csináltak: akkor igazolva látjuk azt, hogy ettől a politikai rendszertől, amelyet pedig támogattak, szavaknál egyebet a támogatásukra nem kaptak. Hogy pusztulnak és a lejtőn vannak, ezért mi nem vagyunk a felelősek, hanem azok, akik tíz év óta kormányoznak s akik olyan adópolitikai és egyéb intézkedéseket tesznek törvényhozási úton, amelyek nemhogy elősegítenék ennek a társadalmi rétegnek boldogulását, hanem inkább pusztulását okozzák. Amikor magához a törvényjavaslathoz hozzászólok, néhány kijelentésre szorítkozom. Ezek a kijelentések pedig vonatkoznak a parlamentnek tárgyalási anyagára. A mai időkben — úgy vélem — sokkal fontosabb feladata is lehetne ennek a törvényhozásnak, mint például ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalása. Bármelyik oldalról álljon is fel egy-egy képviselő beszélni, szinte megindultsággal hallja az ember a nyomorúság különböző variációit, amelyeket felhoznak. Frappánsabban kifejezésre jutott érzelmet és gondolatot a mai nyomorúságról nem olvastam még, mint a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara felterjesztését a miniszterelnök úrhoz, amely összefoglalja, milyen viszonyok uralkodnak ma az országban és milyen viszonyok között él ennek az országnak mezőgazdasági dolgozó népe. Azt mondja ez a felterjesztés (olvassa): «A falvak és tanyák szegény népe már képtelen arra, hogy elrejtse és eltitkolja nagy nyomorúságát. Ma már nem az üres istállók, a télen sem füstölő kémények és szapora gyermekhalandóság sejteti a nép nélkülözéseit, hanem a sok rongyos ruha, foltot már nem bíró lábbelik az utcára viszik a nincstelenség csalhatatlan jeleit. Télen máskor sem szokott munka lenni. Megszokott dolog, hogy télen, ha gyenge volt a nyári kereset, egy kicsit éhezni, fázni, nélkülözni kell. Szegény népünk mindig tavaszváró volt. Mégis talán soha nem várták nehezebben a tavaszt, mint most 1932 telén. A tavasz hozza a meleget a didergőknek, a munkát és keresetet az éhezőknek. Milliókban a tavasz reménysége tartja a lelket. Ebben a tavaszban nem szabad csalódniok à tavaszváróknak, mert utolsó reményük omlik vele össze. Ahol pedig meghal a remény, ott elvész a hit és nem marad szeretet a szívekben». «Meg kell állapítanunk, — mondja tovább ez az előterjesztés — hogy munkásnépünk az élét nek több ridegségét, a nélküízéseknek fokozottabb mérvét, a nyomorral járó megaláztatásoknak további sorozatát már aligha bírja el tel : jes lelki összeroppanás és erkölcsi elzüllés nélkül. A természeti és emberi törvények korlátait már nem bírhatja sokáig tiszteletben tartani, mert reménytelen nyomorúságában állati ösztönéletre fog kényszerülni. A kötelesség és felelősségérzet természetszerűleg a minumumra száll le ott, ahol önmagával és családjával szemben...» Elnök: Figyelmeztetnem kell a képviselő urat, tessék a tárgyhoz szólani. (Büchlef József : Ez a mezőgazdasági kamara jelentése!) Szeder Ferenc (tovább olvassa): «...a legelemibb kötelességeit sem tudja az ember ^teljesíteni és önhibáján kívül nem tud felelősséget viselni hozzátartozóival szemben sem». Azért olvastam fel ennek az előterjesztésnek ezeket a részleteit, hogy rámutassak'arra a körülményre, mennyire fontosabb feladatai volnának a törvényhozásnak, ha együtt ül, sem; mint hogy mentelmi ügyekkel és ilyen apró törvényjavaslatocskákkal foglalkozzék, mint az előttünk fekvő törvényjavaslat. (Büchler József: Destruktív aláírás: vitéz Czeglédy Béla!) A miniszterelnök úr a mezőgazdasági munkások nyomorának a kérdésével kapsolatban azt jelentette ki, nem is olyan túlrégen a Képviselőházban, hogy nem lesz ebben az országban éhező ember és íme ez az előterjesztés (Esztergályos János: Hova lett a csabai kolbász? 1 » mennyire bizonyítja a miniszterelnök úr eme' kiielenté°ének érdektelenségét, mennyire más világításba helyezi az ország valódi és igazi állapotát, mint ahogy a miniszterelnök úr látja, mennyire tisztán mutatja ftz ország iga/i arculatát és inti ez a törvényhozást, hogy ezekben a súlyos időkben emelkedjék fel és teljesítse kötelességét a nép széles nagy rétegeivel szemben addig, amíg nem késő. Ez a törvényjavaslat, amely összesen két szakaszból áll, a földmívelésügyi miniszter úr elővásárlási jogát kívánja továbbra is meghatározatlan időre biztosítani. Az a törvény, amelynek módosítása ez a javaslat, csak három évre határozta meg a földmívelésügyi miniszter elővásárlási jogát. Ez a javaslat azonban bizonytalan időre kiterjeszti ezt a jogot, és bennem felmerül már az előbb említettek kapcsán is a kérdés: vaijon szükség van-e erre a törvényjavaslatra? Es ha végiggondolom a törvényhozás munkáját, ennék a javaslatnak az intencióját és következménvét, akkor egész nyugodt lelkiismerettél megállapítom, hogy bizony erre a törvényjavaslatra túlságosan nagy szükség nincs, és nem is vagyok hajlandó ezt ennek a kormánynak megszavazni. Nem vagyok hajlandó a földmívelésügyi miniszter úrnak ezt a jogot, amelyet ez a törvényjavaslat magában foglal, biztosi-, tani. Nem vagyok hajlandó egyrészt a bizalmatlanságomnál fogva, amellyel a -.kormánynyal szemben viseltetem, másrészt pedig azért. mert a javaslatot politikai szempontból és egyéb szemnontokból is céltalannak, sőt veszedelmesnek is látom. , Maga a törvényjavaslat indokolása nemzetvédelmi és földbirtokpolitikai szempontokkal indokolja meg a földmívelésügyi miniszternek a törvényjavaslat biztosított jogát Ezzel magyarázza az elővásárlási jog szükségességét. Mi azoknak a. szavaknak, amelyek az indokolásban foglaltatnak, már ismerjük a jelentőségét és a mai viszonyok között teljesen
