Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

464 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. mányziattail és az áldatlan intézkedéseknek az­zal a hosszú sorozatával, amelyeknek lege.'ej én ott van a munkások és tisztviselők kereseti adó­jának megduplázása és ott van körülbelül a vé­gén a földadó megszámlálhatatlan millióinak eil engedése. Szükséges szólni a nagybirtoknak ez alatt a íhosszú idő alatt juttatott kedyezések­ről, amit nyújtottak akkor, aimikor például a lisztforgalmi adót fenntartják? Szükséges be­szélni a fiöldteihenmentesítiéis címén juttatott kedvezésekről, • ugyanakkor, amikor az ország­ban élelmiszerdrágító politikát folytatott ez a kormányzat, amikor a kartelek garázdálkodása ellen nem volt szava, vagy helyesebben nem volt cselekedete? Minldlezeket részletezni talán felesleges is,, mert részletezés nélkül is meg le­het állapítani, hogy ami ebben az országban a szükség-rendeletek segítségével való kormány­zás tartalmát adta, az nem volt más, mint azok­nak nagyszabású mentési akciója, akik igenis még mindig tehetősek, még mindig gazdagok; nem volt mais* mint ezeknek a rétegeknek kár­talanítása ugyanakkor, amikor semmi, de seimlmi szociálpolitikai intézkedést nem tett meg ez a kormány a pusztuló szegény nép, a_ pusz­tuló dolgozók, a pusztuló nagy tömegek javára és azoknak érdekében. Szociálpolitikáról és szociálpolitikai intéz­kedésekről lévén szó, itt csak éppen zárójelben megjegyzenij hogy amikor a kormány kéri a diktatórikus törvény meghosszabbítását, ugyan­akkor javaslatot terjeszt elő a népjóléti minisz­térium megszüntetéséről. (Farkas István: A népjólét már régen megszűnt! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a népjóléti minisztériumot, amelyet most .el akarnak te­metni, mi szociáldemokraták nem siratjuk és nem sajnáljuk. (Farkas István: Már régen el is kellett volna ebben a vonatkozásban temetni I) Ezért a népjóléti minisztériumért valóban nem kár. De amit én fontosabbnak ítélek, az az, hogy a népjóléti minisztérium megszüntetése ebben a Házban szimbolikus jelentőségű. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szimbolikus jelentőségű, mert az a szinezete, az a látszata van az egésznek, hogy ez alkalommal örülnek, ez alkalommal örül a kormány, hogy éppen ezt a minisztériumot szüntetheti meg. Egészen két­ségtelen, botrányos, gyalázatos dolgok azok, amelyek napfényre kerültek ezzel a miniszté­riummal kapcsolatban és nincs az a tüzes szó­nok, aki kellő kritikát, kellő szenvedélyes kriti­kát tudna alkalmazni ezzel a minisztériummal, ennek a ténykedéseivel szemben, de én mégis azt mondom, hogyha a jogosult kritika lehet a kritériuma annak, hogy egy-egy minisztériumot megszüntessenek, (Farkas István: Akkor vala­mennyit meg kellene szüntetni!) akkor miért nem szüntetik meg mondhatni valamennyi mi­nisztériumot? (Zsitvay Tibor igazságügyminisz­ter: Ugyan, ugyan kérem!) Hát a kereskedel­miben, hát a földmívelésügyi minisztériumban nincs semmi baj? (Zsitvay Tibor igazságügy­miniszter: Nehéz volna ezért helytállni tárgyi­lagosan!) A belügyben semmi baj, a honvédelmi minisztériumban semmi baj? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ugyan kérem!) Ezek ilyen alapon és ilyen kritériumok szerint ugyancsak megszüntethetők volnának. (Ügy van! Ügy van! a szelsőbaloldalon. — Zsitvay Tibor igaz­ságügyminiszter: Tessék csak ideadni az adato­kat, majd eljárunk mindenki ellen!) Ezért szim­bolikus jelentőségű a népjóléti minisztérium megszüntetése. (Büchler József: Most nem a panamákról beszél! — Farkas István: Volt a belügyben, volt a honvédelemben, hát mit aka­runk? — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem jártunk el eddig mindenki ellen? — Prop­per Sándor: Nem szüntették meg a miniszté­riumot! — Zaj.) Ezen a minisztériumon adnak túl a legszí­vesebebn, mert ma az is megnyugtatja a kor­mányt, ha ilyen szociálpolitikai minisztérium egyáltalán nincs, már az is megnyugtató ennek a kormánynak antiszociális mentalitásából ki­folyólag. (Farkas István: Es a belügybe teszik át a munkásbiztosítást! — Zsitvay Tibor igaz­ságügyminiszter: Ellenkezőleg, minden minisz­tériumban szükség van szociális gondoskodásra! — Farkas István: Majd ott kipofozzák! Csendőr­szuronyokkal! — Zsitvay Tibor igazságügymi­niszter: Hátha a belügy lesz akkor szimpatiku­sabb! — Zaj a szélsőbaloldalon!) Összegezve mindezeket, háromnegyed esz­tendő politikája abból áll, hogy terhelte, nyomta a kormányzat azokat, akik már úgyis pusztulnak és roskadoznak, mentesíteni igye­kezett azokat, akik még ma is a nem adó­zunk elvét vallják, a nem adózunk gyakorla­tát folytatják és a nem adózunk politikájára szorítanak minden kormányzatot ebben az or­szágban. Pedig t. Ház, az ország tragikumá­nak, az ország nagy nyomorúságának gyöke­rei éppen abban a tényben keresendők és ta­lálhatók, hogy ennek a privilegizált osztály­nak igényei szerint formálódott ebben az or­szágban a kormányzat, igaz, hogy nemcsak az utóbbi három-négy esztendő alatt, igaz, hogy nemcsak az utóbbi évtized alatt, hanem saj­nos, évszázadok alatt is. (Ügy van! a szélső­baloldalon.) Ezt bizonyítja és igazolja a múlt és jelen egyaránt. Múlt és jelen bizonyítják és igazolják, hogy e miatt az előjogokat él­vező osztály miatt nincs kivezető út ma sem ennek az országnak nyomorúságából és bajai­ból. Ha a mai krízisnek, a mai nagy válság­nak lényegét vizsgáljuk, akkor is csak erre a megállapodásra jutunk. Mert a helyzet az egész világon az, hogy termelési forradalom megy végbe (Farkas István: Ügy van! Ezt minálunk nem látják!) az agrártermelés terü­letén és ez a forradalmi átalakulás — röviden formulázva a dolgot — abból áll, hogy a kenyérmagvak termelése terén versenyképte­lenné váltunk és különösen versenyképtelenné vált ezen a ponton a magyar mezőgazdaság termelése. így volt ez az utóbbi esztendőkben másutt is, csakhogy másutt a politikai refor­mokban, a politikai reformok megalkotásában levonták ennek a termelési forradalomnak konzekvenciáit, levonták a konzekvenciát fő­ként abban az irányban, hogy a legtöbb euró­pai országban, több mint 150 millió lakost számláló területen agrárreformokat léptettek életbe. Nem olyan látszatreformokat, mint itt, hanem gyökeres, átalakító agrárreformokat. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nálunk egymillió új betétet nyitottak! — Propper Sándor: Menekülnek tőle miniszter úr, nem tudnak vele mit csinálni! — Szeder Ferenc közbeszól. — Zsitvay Tibor igazságügyminisz­ter: Sőt nagyon is ragaszkodnak a földjük­höz! — Elnök csenget.) Kérdem, kik az aka­dályai annak, hogy ebben az országban ilyen gyökeres reformok eddig lehetetlenné váltak, kik az akadályai annak, hogy ez a szükséges átalakulás ebben az országban nem mehet végbe? Akadályai azok, akik politikai téren annyi előjogot élveznek ebben az országban, J akik annyi előjog felett rendelkeznek, akik minden téren diktálnak a kormányzatnak,

Next

/
Thumbnails
Contents