Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

464 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. mányziattail és az áldatlan intézkedéseknek azzal a hosszú sorozatával, amelyeknek lege.'ej én ott van a munkások és tisztviselők kereseti adójának megduplázása és ott van körülbelül a végén a földadó megszámlálhatatlan millióinak eil engedése. Szükséges szólni a nagybirtoknak ez alatt a íhosszú idő alatt juttatott kedyezésekről, amit nyújtottak akkor, aimikor például a lisztforgalmi adót fenntartják? Szükséges beszélni a fiöldteihenmentesítiéis címén juttatott kedvezésekről, • ugyanakkor, amikor az országban élelmiszerdrágító politikát folytatott ez a kormányzat, amikor a kartelek garázdálkodása ellen nem volt szava, vagy helyesebben nem volt cselekedete? Minldlezeket részletezni talán felesleges is,, mert részletezés nélkül is meg lehet állapítani, hogy ami ebben az országban a szükség-rendeletek segítségével való kormányzás tartalmát adta, az nem volt más, mint azoknak nagyszabású mentési akciója, akik igenis még mindig tehetősek, még mindig gazdagok; nem volt mais* mint ezeknek a rétegeknek kártalanítása ugyanakkor, amikor semmi, de seimlmi szociálpolitikai intézkedést nem tett meg ez a kormány a pusztuló szegény nép, a_ pusztuló dolgozók, a pusztuló nagy tömegek javára és azoknak érdekében. Szociálpolitikáról és szociálpolitikai intézkedésekről lévén szó, itt csak éppen zárójelben megjegyzenij hogy amikor a kormány kéri a diktatórikus törvény meghosszabbítását, ugyanakkor javaslatot terjeszt elő a népjóléti minisztérium megszüntetéséről. (Farkas István: A népjólét már régen megszűnt! — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a népjóléti minisztériumot, amelyet most .el akarnak temetni, mi szociáldemokraták nem siratjuk és nem sajnáljuk. (Farkas István: Már régen el is kellett volna ebben a vonatkozásban temetni

I) Ezért a népjóléti minisztériumért valóban nem kár. De amit én fontosabbnak ítélek, az az, hogy a népjóléti minisztérium megszüntetése ebben a Házban szimbolikus jelentőségű. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Szimbolikus jelentőségű, mert az a szinezete, az a látszata van az egésznek, hogy ez alkalommal örülnek, ez alkalommal örül a kormány, hogy éppen ezt a minisztériumot szüntetheti meg. Egészen kétségtelen, botrányos, gyalázatos dolgok azok, amelyek napfényre kerültek ezzel a minisztériummal kapcsolatban és nincs az a tüzes szónok, aki kellő kritikát, kellő szenvedélyes kritikát tudna alkalmazni ezzel a minisztériummal, ennek a ténykedéseivel szemben, de én mégis azt mondom, hogyha a jogosult kritika lehet a kritériuma annak, hogy egy-egy minisztériumot megszüntessenek, (Farkas István: Akkor valamennyit meg kellene szüntetni!) akkor miért nem szüntetik meg mondhatni valamennyi minisztériumot? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ugyan, ugyan kérem!) Hát a kereskedelmiben, hát a földmívelésügyi minisztériumban nincs semmi baj? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nehéz volna ezért helytállni tárgyilagosan!) A belügyben semmi baj, a honvédelmi minisztériumban semmi baj? (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ugyan kérem!) Ezek ilyen alapon és ilyen kritériumok szerint ugyancsak megszüntethetők volnának. (Ügy van! Ügy van! a szelsőbaloldalon. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Tessék csak ideadni az adatokat, majd eljárunk mindenki ellen!) Ezért szimbolikus jelentőségű a népjóléti minisztérium megszüntetése. (Büchler József: Most nem a panamákról beszél! — Farkas István: Volt a belügyben, volt a honvédelemben, hát mit akarunk? — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Nem jártunk el eddig mindenki ellen? — Propper Sándor: Nem szüntették meg a minisztériumot! — Zaj.) Ezen a minisztériumon adnak túl a legszívesebebn, mert ma az is megnyugtatja a kormányt, ha ilyen szociálpolitikai minisztérium egyáltalán nincs, már az is megnyugtató ennek a kormánynak antiszociális mentalitásából kifolyólag. (Farkas István: Es a belügybe teszik át a munkásbiztosítást! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Ellenkezőleg, minden minisztériumban szükség van szociális gondoskodásra! — Farkas István: Majd ott kipofozzák! Csendőrszuronyokkal! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Hátha a belügy lesz akkor szimpatikusabb! — Zaj a szélsőbaloldalon!) Összegezve mindezeket, háromnegyed esztendő politikája abból áll, hogy terhelte, nyomta a kormányzat azokat, akik már úgyis pusztulnak és roskadoznak, mentesíteni igyekezett azokat, akik még ma is a nem adózunk elvét vallják, a nem adózunk gyakorlatát folytatják és a nem adózunk politikájára szorítanak minden kormányzatot ebben az országban. Pedig t. Ház, az ország tragikumának, az ország nagy nyomorúságának gyökerei éppen abban a tényben keresendők és találhatók, hogy ennek a privilegizált osztálynak igényei szerint formálódott ebben az országban a kormányzat, igaz, hogy nemcsak az utóbbi három-négy esztendő alatt, igaz, hogy nemcsak az utóbbi évtized alatt, hanem sajnos, évszázadok alatt is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt bizonyítja és igazolja a múlt és jelen egyaránt. Múlt és jelen bizonyítják és igazolják, hogy e miatt az előjogokat élvező osztály miatt nincs kivezető út ma sem ennek az országnak nyomorúságából és bajaiból. Ha a mai krízisnek, a mai nagy válságnak lényegét vizsgáljuk, akkor is csak erre a megállapodásra jutunk. Mert a helyzet az egész világon az, hogy termelési forradalom megy végbe (Farkas István: Ügy van! Ezt minálunk nem látják!) az agrártermelés területén és ez a forradalmi átalakulás — röviden formulázva a dolgot — abból áll, hogy a kenyérmagvak termelése terén versenyképtelenné váltunk és különösen versenyképtelenné vált ezen a ponton a magyar mezőgazdaság termelése. így volt ez az utóbbi esztendőkben másutt is, csakhogy másutt a politikai reformokban, a politikai reformok megalkotásában levonták ennek a termelési forradalomnak konzekvenciáit, levonták a konzekvenciát főként abban az irányban, hogy a legtöbb európai országban, több mint 150 millió lakost számláló területen agrárreformokat léptettek életbe. Nem olyan látszatreformokat, mint itt, hanem gyökeres, átalakító agrárreformokat. (Zsitvay Tibor igazságügy miniszter: Nálunk egymillió új betétet nyitottak! — Propper Sándor: Menekülnek tőle miniszter úr, nem tudnak vele mit csinálni! — Szeder Ferenc közbeszól. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Sőt nagyon is ragaszkodnak a földjükhöz! — Elnök csenget.) Kérdem, kik az akadályai annak, hogy ebben az országban ilyen gyökeres reformok eddig lehetetlenné váltak, kik az akadályai annak, hogy ez a szükséges átalakulás ebben az országban nem mehet végbe? Akadályai azok, akik politikai téren annyi előjogot élveznek ebben az országban, J akik annyi előjog felett rendelkeznek, akik minden téren diktálnak a kormányzatnak,