Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 6 mennyivel inkább tartja tiszteletben magát a parlamentarizmust, mint az az intézmény, amelyet a magyar parlamentarizmusba csempésztek bele a 33-as bizottságnak nevezett valamivel, erre bizonyítékot szolgáltat éppen maga a főbizottságra vonatkozó törvény. Az osztrák alkotmány 55. §-a azt mondja, hogy a nemzeti tanács — tehát az osztrák parlament — főbizottságot választ kebeléből az aránylagos választás alapján. Külön szövetségi törvényben kimondható, hogy bizonyos kormányrendeletek a főbizottság hozzájárulását igénylik. (Farkas István: Nálunk ez nincs!) Ehhez tartják is magukat s hogy mennyiben, itt van a Bundesgesetzblatt, vagyis az eredeti idevonatkozó törvény, amely 1931 októberétől datálódik s amely szószer int azt mondja, hogy a kormányt felhatalmazzák, hogy a világgazdasági válság következtében beállott rendkívüli viszonyok tartamára a nemzetgyűlés a főbizottság hozzájárulásával tehessen intézkedéseket. Éppen ez a hozzájárulás, amelytől ezek az intézkedések függővé tétetnek, hiányzik a mi 33-as bizottságunk rendelkezéseiből, de éppen ez mutatja is, hogy míg ott a demokratikus szándék vezette még ebben a kérdésben is a törvényhozást, itt egy egészen másfajta tendencia volt az, amelyre igyekeztek és amelyet érvényesíteni akartak és amelyet érvényesítettek is háromnegyed esztendővel ezelőtt, amikor az egységespártnak kedves papája ezt a 33-as bizottságról szóló törvényt ide becsempészte. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Éppen ilyen volt az elődje, az 1924-es szanálási bizottság, mint amilyenre ön külföldi példával utal! Benne volt a t. szoeiáldemokratapárt is! — Farkas István: Egészen más volt a szanálási bizottságl) Szerény nézetem szerint most ennek a létező felhatalmazási törvénynek meghosszabbításáról van szó és nekünk kötelességünk vizsgálni, hogy az általam kifejtett szempontokból mennyiben^ felel meg ez a törvényjavaslat azoknak az érdekeknek, amelyeknek védelmére én itt szót emeltem. A mi felhatalmazási törvényünk ugyanis, t. Ház, már címeiben is olyan, hogy — lehet mondani — egyenesen ellenkezik a valóságos tényekkel. Azt mondja az egyik főcíme, hogy «az országgyűlés ellenőrzési jogaira vonatkozó rendelkezések» foglaltatnak benne. Kérdem én, ihol van ebben a törvényben az országgyűlés ellenőrzési lehetősége? Mennyiben ^biztosították •azt? Ennek a felhatalmazási törvénynek 7. §-a úgy szól, hogy «Ahol a határozás az ország alkotmánya értelmében a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a ^tervezett intézkedéseket az országgyűlés mindkét házából... stb bizottságnak előzetesen bejelenteni köteles, szükség esetén azonban a minisztérium az intézkedéseket a bejelentés eltőt is megteheti». Ehhez én csak annyit teszek hozzá, hogy az egész idő alatt ez volt voltaképpen a gyakorlat, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ihogy az intézkedéseket a kormány megtette, mielőtt a 33-as bizottságnak bejelentette volna és ha már be is jelentette, akkor sem azért jelentette be, mintha súlyt helyezne annak a bizottságnak jóváhagyására. (Propper Sándor: Sarokba állította a bizottságot is!) Szerény nézetem szerint ez annál súlyosabb, mert ugyanennek a paragrafusnak második bekezdése így szól: «Ez a bizottság az országgyűlés elnapolása, sőt feloszlatása után is működik.» Vagyis a hatáskör és az ellenőrzésig jogkör nélküli bizottság a parlament ülésezésének idején éppúgy, mint a parlament távollétében csak spanyolfalui, csak színpadi kulisszául szolgál. (Farkas István: Ügy van!) De nehogy félreértések keletkezhesseKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. . ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 463 nek abban a tekintetben, hogy itt a törvény tényleg nem egyéb, mint pictus masculus, az ötödik bekezdés még világosabban ki is mondja, hogy: «A bizottság tárgyalása, vagy a bizottság határozása nem akadályozhatja meg azt, hogy a minisztérium, illetőleg a intékedésre jogosított miniszter a tervbevett rendelkezéseket életbeléptesse, vagy a szükségesnek ítélt intézkedéseket megtegye.» Nyilvánvaló teihát, hogy az a felhatalmazás, amelyet a kormány most meghosszabbítani akar, valóban nem jelent kevesebbet, mint a parlament szuverenitásának megcsonkítását és a parlament ügykörének, jogainak csorbítását. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a javaslatot, amelyet én az előbb ismertettem, hozza tehát újból a parlament elé a kormány és ha nem volna annyira szomorú, akkor azt lehetne mondani, hogy mulatságos, hogy semmiféle kivetnivalót ezen a törvényjavaslaton, ezen a törvényen nem találnak, mint néhány kötő szócskának megváltoztatását és ehhez hasonló módosításokat, pedig meg kell állapítanom, ihogy a mi viszonyaink között ilyen ditktatúrás felhatalmazásra semmiféle szükség nincsen és meg kell állapítanom azt isi, hogy nem jön ilyen törvényjavaslattal a Ház elé egy olyan kormányzat, amely ne akarná az idők rendkívülisége jogcímén a diktatúrát meghonosítani ebben az országban, nem jön vele olyan kormányzat, amely nem keresi szándékosan a parlament kikapcsolásának lehetőségét. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbololdalon.) Állítom, hogy nálunk különösen nincs szükség ilyen intézkedésekre. Miért? Eiz a parlament valóban olyan kezes, hogy ennél kezesebbet már kívánni sem lehetne, (Farkas István: Aki kezesebb, az már csal!) hiszen neinu napok lalatt, hanem órák alatt szokott végezni ez a parlament oilyan javaslatokkal, olyan törvénytervezetekkel, amelyeken másutt a törvényhozók igenis eltárgyainaik és elfoglalkoznak hosszú-hosszú ideig. A klotüróra jól jár, megvédi 'a kormányt olyan veszedelmek elől, hogy itt a szónokok Ihosszas fejtegetésekbe bocsátkozhassanak. (Farkas István: És a mentelmi bizottsálg talán nem? — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A beszédidő a leghosszabb a magyar parlamentben az egész világon!) A házszabályok rendelkezései folytán valóban alig-alig akad a képviselőknek alkalmuk arra, hogy egy felszólalás keretében másra nyíljék alkalom, mint megjegyzéseik megtételére. Obstrukciótól ebben ia parlamentben nem kell félni, talán mi egynéhányan fehérhajúak hírből még emlékszünk az obstrukcióra, de ennek a kormánynak, amelynek a háta mögött ilyen párt van, obstrukciótól igaizán nincs mit tartania és nem kell félnie. (Farkas István: Pedig igazán most volna szükség reá!) Szóval, |ha csak arról volna szó, hogy egy-egy törvényjavaslathoz a kormány a parlament áldását igénybe vegye, ezt ebben a Házban megkaphatja. (Farkas István: Itt az ország nem kap áldást!) A kormány ragaszkodik ehhez a javaslathoz, s ezzel bizonyítékát szolgáltatja annak, hogy valami rosszban sántikál és hogy ez a helyzet, azt mutatja az elmúlt ihároinnegyed esztendő politikája is, amely ennek a kormánynak műkcjdését kitöltötte, és amely ennek a kormánynak működését jellemzi. Szükeéges^e az, hogy én ennek a háromnegyed esztendőnek politikájára részletesen kitérjek, szükséges-e aa, hogy én részletes kritikával illessem azokat a kormányzati ténykedéseket, amelyeket ez az ország háromnegyed év alatt kénytelen volt elszenvedni és eltűrni? Szükséges-e, hogy külön, hosszasan, bőven foglalkozzam ezzel a korfui