Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-68
462 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. adóbevétel ezizel — az adófizetők legjobb szándéka ellenére is — aligha fog emelkedni, s igy nem jöhet rendbe az á'llaimiháztartás. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Amíg csak kilátásba helyezik az exportlehetőségeket, de nem látjuk azok megvalósulását, aidldig mi ezekben nem is hihetünk. Mindezekből azt látjuk, hogy a kormány sem elég erélyesen, sem elég^ céltudatosan, sem elég eredményesen nem ' működik. (Zaj.) Károlyi Gyula gróf úr személye iránt a legnagyobb bizalommal viseltetünk, de azt látjuk, hogy sem ő, sem a miniszterei nem tudnak a régi rendszertől elszakadni és hogy még mindig annak a rendszernek befolyása alatt folyik a politika. Éppen 'aizért, miután imég mindig látjuk a kormánynak a múlt rendszerrel való összeköttetését, nem vagyunk aibban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Szówokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Budhinger Manó! Buchinger Manó: T. Ház! A minap volt szerencsém egynéhány megjegyzést tenni a törvényhozás szuverenitásáról. Nyilván ennek •& Háznak nagyon rossz akusztikája okozta, hogy a sajtó erről a felszólalásomról olyan tudósítást adott, hogy én a pénzügyminiszteri expozé hatása alatt álltam, holott én csak azt akartam kifejezésre juttatni, (Zaj —- Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy a külsőség dolgaiban is milyen -szimbolikusan jutott kifejezésre az a tény, hogy a törvényhozók tudomásul veszik az ő szuverenitásukat és hogy tudomásul vehetik örömmel az ő legfelsőbb rendelkezési jogukat és hatalmukat. Mindazonáltal, — hiszen ez a. félreértés nem olyan tragikus — ma újból alkalmam nyílik arra, hogy kimutassam: milyen óriási jelentősége van a történelmi fejlődés folyamán annak, hogy ma már a legtöbb országban a népek képviselői intézkedhetnek a népek sorsáról, javáról és hogy elmúlt az az idő, amikor egy ország népének dolgaiban lehetett róluk-nélkülük határozni, róluk-nélkülük döntéseekt hozni. T. Ház! A javaslat, amely napirenden van, (Zaj a jobboldalon és a középen. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) körülbelül háromnegyed évvel ezelőtt vált először törvénnyé. Azóta, hogy az akkori kormány ezt az egyszakaszost megszavazta, nem volt az állami kormányzat területén lehet mondani, semmiféle jelentősebb intézkedés, amelyet ne ennek az egyszakaszos diktatórikus felhatalmazásnak alapján intézett volna el a kormány. ' Megállapítható minden túlzás nélkül, hogy a kormány valósággal diktatórikus hatalmat, diktatórikus jogkört szerzett magának akkor, amikor ennek a felhatalmazásnak törvénybe iktartásáról (gondoskodott. Meg lehet állapítani minden túlzás nélkül, hogy az 1848 előtti abszolutisztikus kormányzati forma és módszer semmiben sem különbözik azoktól a módszerektől, amelyeket a kormány ennek a törvénynek alapján és ennek a segítségével alkalmaz. (Ügy van! Ügy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az első kérdés az, hogy ott, olyan országban, ahol a kormányzat nem a priori diktatórikus tendenciájú, igényelhet-e a kormányzat ilyenfajta felhatalmazást, mint amilyet most a kormány követel ettől a parlamenttől, igényelheti-e majdnem egy esztendei kormányzat után, hogy a törvényhozás újból jogot, hatalmat adjon a kormányzatnak arra, hogy ezt a fajta diktatúrát folytathassa 1 ? Szó sincs róla, adódhatnak rendkívüli helyzetek, amelyekben rendkívüli eszközöket is kell igénybe venni és alkalmazni, sőt mondhatni azt is, hogy a mai viszonyok között nem egy országban otthonossá vált már, hogy itt-ott szükségrendeletekkel segítsenek a kormányok magukon. Nem lehet tagadni, hogy Angliában is néhány hónappal ezelőtt a kormány ilyen megoldáshoz! folyamodott. Nem lehet tagadni, hogy Németországban is úgynevezett Notverordnungokkal kénytelen a kormány kormányozni. Ausztriában is van ehhez hasonló intézkedés, amelyről egyébként leszek bátor kissé behatóbban is beszélni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) de mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ezekben az országokban — Angliában, Németországban, Ausztriában — olyan kormányokkal állunk szemben, amelyek általános, egyenlő, titkos választójog alapján rendezett választásokból kerülvén ki, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az ország népe többségének valóban reprezentánsai is, (Propper Sándor: Ez a döntő!) parlamentjeik pedig az ország népe többségének nevezhetők és ilyeneknek is tekintendők. (Propper Sándor: Ez a döntő!) Ennek ellenére sem igénylik ezeknek az országoknak kormányai azt, hogy ilyen terjedelmű és ilyen méretű abnormális felhatalmazást, ilyen korlátnélküli jogokat kapjanak a parlamenttől és az országtól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg lehet állapítani a hivatkozott országok közül elsősoüban Angliáról, hogy ott volt némely intézkedés, de nem lépték túl a határát annak, amit valóban Notverordnung nélkül, szükségrendelet nélkül nem lehet elintézni, különösen ilyen állandósított szabályt nem akartak életbeléptetni, nem akartak meghonosítani. Németországban kétségkívül a Notverordnung vált az utóbbi esztendőben kisegítő eszközzé, vált olyan szokássá, amelyet kénytelenek voltak meghonosítani, ellenben rámutattak már a mai vitában is arra, hogy Németországban is egészen más az értelme az ilyenfajta rendkívüli eszközökkel való kormányzásnak és más a tendenciája a dolognak, mint itt nálunk. Mert Németországban éppen az abnormális politikai és parlamenti viszonyok miatt a kormány ezzel az intézkedésével, ezzel a rendelkezésével tulajdonképpen védelmezi a parlamentet, védelmezi a parlament utolsó, jogait, védelmezi a parlamentet egy antiparlamentáris, diktatúrás törekvés ellen, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) védelmezi a puccstörekvések ellen, védelmezi az ellen, hogy a parlamentarizmust halálosan megsebesíthessék vagy megsemmisíthessék. De legklasszikusabb példája annak, hogyan nem játsza ki egy valóban demokratikus kormányzat és egy demokratikus ország azt a jogot, amelyet rendkívüli esetekre a parlamenttől megkövetel s hogyan respektálja a parlamentarizmus és demokrácia szokásait és jogait, az az Ausztria, ahol valóban elmentek odáig, hogy valami ilyesfajta rendkívüli intézkedést törvényes formába is öntöttek, de respektálják — mondhatni százszázalékig — a parlament jogait. T. Ház! Ausztriában ott van az úgynevezett Hauptau&schluss, az úgynevezett főbizottság, amely főbizottságnak a parlament megadta azt a jogot, hogy adott alkalmakkor, rendkívüli esetekben a parlament helyett, vagy a parlament távollétében intézkedési joga legyen. Ellenben, hogy minő más az az intézkedési jog, és, minő más az intézmény s mint mondottam,
