Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

462 Az országgyűlés képviselőházának 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. adóbevétel ezizel — az adófizetők legjobb szán­déka ellenére is — aligha fog emelkedni, s igy nem jöhet rendbe az á'llaimiháztartás. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Amíg csak kilátásba helye­zik az exportlehetőségeket, de nem látjuk azok megvalósulását, aidldig mi ezekben nem is hi­hetünk. Mindezekből azt látjuk, hogy a kormány sem elég erélyesen, sem elég^ céltudatosan, sem elég eredményesen nem ' működik. (Zaj.) Károlyi Gyula gróf úr személye iránt a legnagyobb bi­zalommal viseltetünk, de azt látjuk, hogy sem ő, sem a miniszterei nem tudnak a régi rendszertől elszakadni és hogy még mindig annak a rend­szernek befolyása alatt folyik a politika. Ép­pen 'aizért, miután imég mindig látjuk a kor­mánynak a múlt rendszerrel való összekötteté­sét, nem vagyunk aibban a helyzetben, hogy ezt a törvényjavaslatot megszavazzuk. (Helyeslés és taps a baloldalon. — Szówokot számosan üd­vözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Frey Vilmos jegyző: Budhinger Manó! Buchinger Manó: T. Ház! A minap volt szerencsém egynéhány megjegyzést tenni a tör­vényhozás szuverenitásáról. Nyilván ennek •& Háznak nagyon rossz akusztikája okozta, hogy a sajtó erről a felszólalásomról olyan tudósí­tást adott, hogy én a pénzügyminiszteri expozé hatása alatt álltam, holott én csak azt akartam kifejezésre juttatni, (Zaj —- Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy a külsőség dolgaiban is milyen -szimbolikusan jutott kifejezésre az a tény, hogy a törvényhozók tudomásul veszik az ő szuverenitásukat és hogy tudomásul vehetik örömmel az ő legfelsőbb rendelkezési jogukat és hatalmukat. Mindazonáltal, — hiszen ez a. félreértés nem olyan tragikus — ma újból al­kalmam nyílik arra, hogy kimutassam: milyen óriási jelentősége van a történelmi fejlődés fo­lyamán annak, hogy ma már a legtöbb ország­ban a népek képviselői intézkedhetnek a népek sorsáról, javáról és hogy elmúlt az az idő, ami­kor egy ország népének dolgaiban lehetett róluk-nélkülük határozni, róluk-nélkülük dönté­seekt hozni. T. Ház! A javaslat, amely napirenden van, (Zaj a jobboldalon és a középen. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) körülbelül három­negyed évvel ezelőtt vált először törvénnyé. Azóta, hogy az akkori kormány ezt az egysza­kaszost megszavazta, nem volt az állami kor­mányzat területén lehet mondani, semmiféle je­lentősebb intézkedés, amelyet ne ennek az egy­szakaszos diktatórikus felhatalmazásnak alap­ján intézett volna el a kormány. ' Megállapítható minden túlzás nélkül, hogy a kormány valósággal diktatórikus hatalmat, diktatórikus jogkört szerzett magának akkor, amikor ennek a felhatalmazásnak törvénybe ik­tartásáról (gondoskodott. Meg lehet állapítani minden túlzás nélkül, hogy az 1848 előtti abszo­lutisztikus kormányzati forma és módszer sem­miben sem különbözik azoktól a módszerektől, amelyeket a kormány ennek a törvénynek alap­ján és ennek a segítségével alkalmaz. (Ügy van! Ügy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az első kérdés az, hogy ott, olyan országban, ahol a kormányzat nem a priori diktatórikus tendenciájú, igényelhet-e a kormányzat ilyen­fajta felhatalmazást, mint amilyet most a kor­mány követel ettől a parlamenttől, igényelheti-e majdnem egy esztendei kormányzat után, hogy a törvényhozás újból jogot, hatalmat adjon a kormányzatnak arra, hogy ezt a fajta dikta­túrát folytathassa 1 ? Szó sincs róla, adódhatnak rendkívüli helyzetek, amelyekben rendkívüli eszközöket is kell igénybe venni és alkalmazni, sőt mondhatni azt is, hogy a mai viszonyok kö­zött nem egy országban otthonossá vált már, hogy itt-ott szükségrendeletekkel segítsenek a kormányok magukon. Nem lehet tagadni, hogy Angliában is néhány hónappal ezelőtt a kor­mány ilyen megoldáshoz! folyamodott. Nem le­het tagadni, hogy Németországban is úgyneve­zett Notverordnungokkal kénytelen a kormány kormányozni. Ausztriában is van ehhez hasonló intézke­dés, amelyről egyébként leszek bátor kissé behatóbban is beszélni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) de mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy ezekben az országokban — Angliában, Németországban, Ausztriában — olyan kormányokkal állunk szemben, amelyek általános, egyenlő, titkos választójog alapján rendezett választásokból kerülvén ki, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az ország népe többségének valóban reprezentánsai is, (Propper Sándor: Ez a döntő!) parlamentjeik pedig az ország népe többségének nevezhetők és ilyeneknek is tekintendők. (Propper Sán­dor: Ez a döntő!) Ennek ellenére sem igénylik ezeknek az országoknak kormányai azt, hogy ilyen terjedelmű és ilyen méretű abnormális felhatalmazást, ilyen korlátnélküli jogokat kapjanak a parlamenttől és az országtól. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Meg lehet állapítani a hivatkozott országok közül elsősoüban Angliáról, hogy ott volt né­mely intézkedés, de nem lépték túl a határát an­nak, amit valóban Notverordnung nélkül, szük­ségrendelet nélkül nem lehet elintézni, különö­sen ilyen állandósított szabályt nem akartak életbeléptetni, nem akartak meghonosítani. Németországban kétségkívül a Notverordnung vált az utóbbi esztendőben kisegítő eszközzé, vált olyan szokássá, amelyet kénytelenek vol­tak meghonosítani, ellenben rámutattak már a mai vitában is arra, hogy Németországban is egészen más az értelme az ilyenfajta rend­kívüli eszközökkel való kormányzásnak és más a tendenciája a dolognak, mint itt ná­lunk. Mert Németországban éppen az abnor­mális politikai és parlamenti viszonyok miatt a kormány ezzel az intézkedésével, ezzel a rendelkezésével tulajdonképpen védelmezi a parlamentet, védelmezi a parlament utolsó, jogait, védelmezi a parlamentet egy antipar­lamentáris, diktatúrás törekvés ellen, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) védelmezi a puccs­törekvések ellen, védelmezi az ellen, hogy a parlamentarizmust halálosan megsebesíthessék vagy megsemmisíthessék. De legklasszikusabb példája annak, ho­gyan nem játsza ki egy valóban demokratikus kormányzat és egy demokratikus ország azt a jogot, amelyet rendkívüli esetekre a parla­menttől megkövetel s hogyan respektálja a parlamentarizmus és demokrácia szokásait és jogait, az az Ausztria, ahol valóban elmentek odáig, hogy valami ilyesfajta rendkívüli in­tézkedést törvényes formába is öntöttek, de respektálják — mondhatni százszázalékig — a parlament jogait. T. Ház! Ausztriában ott van az úgynevezett Hauptau&schluss, az úgynevezett főbizottság, amely főbizottságnak a parlament megadta azt a jogot, hogy adott alkalmakkor, rendkívüli esetekben a parlament helyett, vagy a parla­ment távollétében intézkedési joga legyen. El­lenben, hogy minő más az az intézkedési jog, és, minő más az intézmény s mint mondottam,

Next

/
Thumbnails
Contents