Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának az exportlehetőségeket meg kell nyitni és meg kell ^könnyíteni. Miután ma az állatexport a mezőgazdaságnak egyik legfőbb és legsúlyo­sabb tétele, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) meg­említek itt két esetet, amely t. képviselőtársai­mat talán érdekelni fogja. (Halljuk! Halljuk!) A napokban két nagy exportőrrel, két magyar kereskedővel utaztam együtt, akik a következő két esetet mesélték el nekem, mint megtörtén­tet. December 20-ika és január 2-ika között hozta meg az olasz kormány azt a rendeletét, hogy az olasz mészárosok csak 16%-ban vág­hatnak idegen marhát. Ebben az időpontban Olaszországban 600 darab magyar származású élo marha volt kint és ezek. ,a. kereskedők két­ségbe voltak esve, hogy mi történik ezekkel a marhákkal, beleesnek ott mindenféle beteg­ségbe és elvesztik a pénzüket. Tanakodtak, hogy mit csináljanak, és elhatározták, hogy sürgönyöznek egyenesen Mussolininak Ró­mába és pedig ilyen tartalommal: Kétszáz da­rab marha eladhatatlan, húsát kimérni nem lehet, kérjük az engedélyt az eladásra és a hús kimérésére. Megkapták a sürgönyre >a vá­laszt Mussolini miniszterelnöktől a prefektura útján, aki megengedte nekik annak a 200 da­rabnak az eladását, a hús kimérését. (Gr. Hu­nyady Ferenc:. Negyvennyolc órán belül intéz­kedtek!) Most nézzük meg, hogy itt az ország­ban hogyan bánnak az ilyen exportügyekkel. (Turchányi Egon: Ott gyorsabban intézked­tek, mint itt a pacsai vásárnál-) Az olasz kormány a külföldi marhák be­vitelét és értékesítését saját belföldi marhái érdekében megnehezítette és éppen ebből a cél­ból elrendelte, hogy a postumiai határállomá­son maiéin próba alá vessék a vágómarhát, aminek semmi praktikus értelme nincs, csak megnehezítés, mert az, hogy az állatok két­három napig ott veszteglnek, egy csomó pénzbe kerül. Ugyancsak ez a marhaexportőr felkereste egy reggel korán, kilenc órakor a miniszter­elnök urat, itt Pesten, a miniszterelnökségen. A miniszterelnök bent volt a hivatalában, reggel n kilenc órakor. Titkárjának elmondotta, hogy ő különben is választója a miniszter­elnök úrnak, legyen szíves, fogadja őt, mert egy nagyon fontos dologban szeretne vele értekezni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A titkár úr bement és vissza is jött azzal, hogy sajnos, nem fogadhatja. Ekkor ez az exportőr meg­magyarázta a titkár úrnak, hogy miről van szó, milyen nagy érdekek forognak kockán, mire a titkár úr azt mondotta: a miniszter­elnök úr nagyon sajnálja, de most nem fogad­hatja, tessék elmenni a külügyiminisztériumba. Tíz óra 40 pere volt, amikor a külügyminisz­tériumba érkezett és azt a bizonyos urat ke­reste, akihez tartozott ennek az ügynek az el­rendezése. Kérdezi a portást, hogy ez a bizo­nyos úr bent van-e, hol van 1 ? Hát az még nem jött he. Mikor jön be? Attól függ, néha 11-kor, néha Ml2-kor. Meddig marad? Néha l-ig, néha 2-ig, így megy ez minálunk. Onnan elküldték a földmívelésiigyi minisz­tériumba, ott a lifthez egyszerre ért oda azzal az úrral, aki ezt a dolgot intézi. Epp akkor érkezett, délfelé. Tiszta véletlen, hogy a liftben összetalálkozott vele és hogy tárgyalhatott er­ről a fontos, állatexportunkat érdeklő ügyről. Így kezelni ilyen fontos mezőgazdasági és or­szágos érdekeket nem lehet. Tizenhárom vár­megyének túlsók hivatalnoka van és nincsenek a helyükön, nem állnak rendelkezésre a felek­nek. (Ügy van! Ügy van! — Kun Béla: Jellemző a rendszerre!) Különben is ez az exportintézet 8. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 46Í feliratot intézett a földmívelésügyi miniszté­riumhoz ugyanebben az ügyben és két hétig tartott, amíg a különböző fórumokon át oda­jutott. (Gr. Hunyady Ferenc: Ezzel szemben az olasz miniszterelnök 24 óra alatt személyesen intézkedett!) Azt mondták az exportőrök, hogy abszolúte nem ritkaság, hogy Olaszországban az a bizonyos államtitkár, vagy tanácsos este 8-ra vagy 9-re rendeli oda az exportőröket és tárgyal velük. Ez minálunk nem fordulhat elő, mert 1-kor lehúzzák a rolót és slussz. A devizarendelet megszüntetését okvetlenül sürgetnünk és követelnünk kell, mert a mező­gazdaság kárára a nagyipar és trösztök és kar­telek látják -ennek hasznát. A magyar bőrgyá­rak devizát kapnak, (Kun Béla: Elszámolási kötelezettség nélkül!) hogy külföldről bőrt im­portáljanak Magyarországba és a magyar bőr árát a minimumra lenyomják. (Farkas István: Lehúzták rólunk a bőrt!) Az iparcikkek árának leszállítása érdekében nem látunk semmit sem a kormány részéről. Drága a szén, drága az építkezőanyag. (Gr. Hunyady Ferenc: Az ár­elemzőbizottságot a kormány megalkotta, in­tézkedés — simon! — Ulain Ferenc: Agrárpárt! Még agrárblokk is van a pártban ! — Zaj. —. El­nök csenget.) Most a bankkamatlábat leszállították 1%-kal, de 10%-os kamattal sem lehet dolgozni a mező­gazdaságban, az tíz év alatt megemészti a va­gyont, ezt nem lehet kibírni, így haszonnal dol­gozni nem lehet és ha a -mezőgazdaságot csak így tudják dotálni, akkor ne követeljenek tőle 100, meg 30%-kai felemelt adókat, mert tisztára nevetséges még gondolni is arra, hogy ezek a pénzek be fognak folyni, miből folyjanak be? Éber Antal t. képviselőtársam múltkori beszéde nagyon érdekes és nagyon tanulságos volt. Azt hallottuk, hogy a közüzemeknél óriási vissza­élések vannak, az irracionális kezelések foly­tán óriási pénzek kallódnak el. Felesleges nagy állásokat töltenek be amúgy ïis magas nyug­díjas állásban lévő tisztviselőkkel. Ezeket a pénzeket meg lehetne takarítani. Azonfelül a közüzemek működése által sok kisiparostól el­veszik a kenyeret, akik adót fizetnének. Kimutatta Éber Antal t. képviselőtársam, hogy 4000 pengő adót fizet a közüzeim, míg ha ez a munka kisemberek kezén volna, 250.000 pengő adó folynék be. (Gr. Hunyady Ferenc: így teszik tönkre az adófizető készséget! — Ulain Ferenc: Fő, Ihogy megmarad az egysé­gespárt!) Ne tűrje a t. kormány tovább a kar­telek és a bankok kiuzsorázó hatalmát, törje le már végre. A devizarendelet hasznát tisztán ők élvezik a ^mezőgazdaság kárára. (Gr. Hu­nyady Ferenc: És Fenyő Miksa éppen ott ül a szónok előtt!— Derültség.) Ne állítsanak fel lovas testőrséget, amikor egy héttel azelőtt bankzárlatot rendelnek el. Midőn a parlamen­tet olyan nagy fénnyel megnyitották, én, mint új képviselő szégyenkezve álltaim! ott, amikor ezt a nagy pompát, nagy fényt láttam: szé­gyeltem magamat az idegen diplomaták előtt, hogy mit hencegünk itt, mikor koldusok va­gyunk. (Zaj.) A pénzügyminiszter úr pedig ne verje nagydobra a külföld előtt, hogy mi fizetni tu­dunk, mert nem tudunk, szegények vagyunk, pénzünk nincs és neim is fogunk tudni fizetni. A pénzügyminiszter úrnak és a kormánynak különben is az volt az intenciója ezzel a kor­mányrendelettel, hogy a budgetet kiegyensú­lyozottnak mutassa be. En azonban ezt tisztán csak papírmanipulációnak tartom, papíron ki lesz egyensúlyozva, a természetben és végered­ményben pedig marau minden a régiben. Az

Next

/
Thumbnails
Contents