Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Az országgyűlés képviselőházának 68. ges szurrogátumot, mert nincs okom ettől a kormánytól a bizalmat megvonni s. vele szemben azzal a 'bizalommal ^viseltetni, amelyet Ő ténykedésével és eddigi működésével pártunk előtt — hogy úgy mondjam — kitermelt. Mi bízunk a miniszterelnök úr és a kormány tisztességes szándékában, bízunk puritánizmusában, bízunk abban az^ elhatározásában, hogy sem panamát, sem közéleti visszásságokat ebben az országban nem hajlandó tűrni. (Helyeslés és taps a jobboldalon, középen és a balközépen.) Milyen logika volna tehát az, hogy a kormánytól megtagadjuk ezt az intézkedést... (Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök: Csendet kérek, Szeder képviselő úr! Wolff Károly:... és bizalmunkat ne fejezzük ki abban az irányban, hogy ez az intézkedés sem lesz más, mint segítőeszköz arra, hogy megvalósítsa azokat a szándékait, amelyeket mi az ő becsületes törekvéseiből kifolyóan helyeseknek és támogatandóknak tartunk. Én hallottam a mélyen t. ellenzék kritikáját s meghallgattam nyugodtan a szónoklatokat, mindenkinek szavából kicsendült az és egyetlen szónok sem hallgatta el, — különösen ha a. polgári ellenzéket veszem — hogy a miniszterelnök úr személye iránt nagy tisztelettel viseltetik s törekvéseit támogatja. Már magábanvéve ezekből a kijelentésekből is láthatók, hogy helyes úton jár a Keresztény Gazdasági Párt, amikor a maga részéről logikusan támogatni kívánja a kormányt ebben a törekvésében s ha ez a kormány azt mondja, hogy erre az intézkedésre pedig a közrend, a gazdasági egyensúly és az ország érdeke szempontjából szüksége van, miért tagadjam meg ezt általánosságban a kormánytól s miért kötném meg a kormány kezét, hogy én egy ilyen szükségességet ne koncedáljak és ne fogadjak el? (Ulain Ferenc: Éz az alkotmányosságnak a vége!) A politikai szempont tehát az, hogy igenis a keresztény gazdasági és szociális párt ezen általános politikai szempontból tette magáévá a javaslatot általánosságban. Általánosságban mondom, mert a törvényjavaslattal kapcsolatban vannak aggályaim, amely aggályokat most szerencsés leszek kifejteni. Igenis, vannak aggályaim. Nem akarom a 33-as bizottság benső intézkedéseinek érdemét argumentumként felhasználni egy alkotmányjogi kérdésben, amikor én a kormány további intézkedése^ és akciószabadsága érdekében pártunk részéről ehhez•• a javaslathoz hozzájárulok. Az megint más kérdés, hogy a 33-as bizottság összetételére és benső intézkedéseire vonatkozóan mi a felfogásom. (Andaházi-Kasnya Béla: Csapnivaló!) A 33-as bizottság benső összetételére vonatkozólag az egész országban bizonyos aggodalmak merültek fel és ezeket az aggodalmakat mi is jogosultaknak ismertük el. A legfőbb aggodalom minden esetre az volt, hogy túlságosan előtérben állt talán bizonyos foglalkozású ágaknak képviselete. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez azonban nem novum, mélyen t. Ház, mert végeredményben mi, akik a 33-as bizottság tagjai vagyunk, ennek kifejezést is adtunk magában a 33-as bizottságban. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) A 33-as bizottságban pedig kötelességünket annál is inkább teljesítjük, mért alkotmányjogi szempontunk az, hogy egy objektív bírálat, amely ugyanabból a hazafias érzésből fakad, amelyből az elénk terjesztett javaslatok szerkesztői merítettek, nekünk kötelességünk. Mi a szabad kritika elvi alapján állva érvényesítjük kritikai felfogásunkat és segítjük a cselekvőket abban, hogy valóban minden szempontból alaposan megtárgyalva és megkritizálva szolgálják ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 457 azt a közjót, amelyet valamennyien szolgálni kívánunk. A 33-as bizottság összetételére vonatkozó aggályainknak tehát kifejezést adtunk. A 33-as bizottság érdemi intézkedéseiben igen sokszor voltunk eltérő véleményen. (Ulain Ferenc: Az eredmény mindig azonos volt!) Példának okáért a tisztviselői illetménycsökkentés kérdésében nem kell véka alá rejtenem azt az egyéni felfogásomat, hogy én nem fogadtam el az illetménycsökkentést. Pártommal egyetemben mind a három esetben az illetménycsökkentés ellen voltunk. (Kun Béla: A kormány miért nem hajlott érrel) Hallott erről, hiszen kifejezést adtunk ennek. (Kun Béla: De miért nem hajlott rá?) Ellene voltunk pedig azért, mert meggyőződésünk szerint a hitelezői érdek merev érvényesítésénél fontosabb szempont a gazdasági munka folyamatossága és a tisztviselői illetménycsökkentés olyan visszahatást gyakorolja termelésre, az iparra és a kereskedelemre és olyan nagy a közvetett kár, amelyet magának az államháztartásnak is okoz, hogy a költségvetésnek puszta egyenlege nem elegendő indok arra, hogy a termelés folyamatossága szempontjából korlátozásokat alkalmazzanak. (Zaj balfelől — Ulain Ferenc: De honnan a bizalom?) Mindamellett, hogy ezekkel az érdemi intézkedésekkel szemben állást foglaltunk r és e pillanatban is állást foglalok és fogok is állást foglalni, (Ulain Ferenc: Csak a konzekvenciát nem vonják le!) mindenesetre konzekvensen mégis azt mondom: a puszta negációnál mégis sokkal többet érünk el egyes részletekben, — aminthogy el is értünk magában az illetménycsökkentési rendeletben is — amelyek mégis a közjót szolgálják. Kétségkívül nem tapasztaltam, hogy egyes komoly argumentumokkal szemben a részleteknél elzárkózott volna a t. kormány, sőt megvíva általánosságban az elvek csatáját, a részletekben mégis konkrét eredményeket tudtunk biztosítani. Ezt a parlamenti munkát pedig sokkal nagyobbra értékelem, mint a puszta negációt, amely egyszerűen elvonja imagát a munkától, a kritikától, s csupán általánosságban hangoztatja kritikáját. Nem törődöm a népszerűséggel abban a pillanatban, amikor az egyetemes nemzeti érdekről van szó. (Taps a baloldalon és a középen.) Igenis mindig ezt fogom szem előtt tartani és nem a népszerűséget. Ha bíznak abban, hogy becsületesen és tisztességesen szándékozunk és akarjuk a közjót szolgálni, akkor melletünk fognak állni a következményekben is. Ennek az alkotómunkának jegyében tovább is akarjuk folytatni kritikai jogunk alapján közreműködésünket, de ez nem indokolja meg, — amint említettem — hogy ezzel a, javaslattal szemben elzárkózzunk, annál kevésbé, — csak nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni — mert a jelenlegi kormányt nem akarom nehezebb helyzetbe hozni, mint az előbbit. Ez a szükségrendelet kétségtelenül nem újság. A parlamentarizmus életében .nem a magyar parlament volt a kezdeményező ennél a lépésnél, mert abban téved Eckhardt Tibor igen t. barátom, hogy a szükségrendeleteknek mi voltunk alkományjogi szülői. Nem mi, hanem elsősorban maga Németország. (Szakács Andor: Megmondta, hogy Németország.) Nem egészen így van. ö különbséget tett. (Hegymegi Kiss Pál: A Bach-korszakban.) Nem, a mai Németországról beszéltek, ahol a Notverordnungsrecht sokkal nagyobb szerepet játszik, mint nálunk. . Németország . szükségrendeleteit szinte túlságosan bő hatáskörűeknek tartom és azt tar65*