Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

4o6 Âz országgyűlés képviselőházának ahonnan a tömegek a helyes irányítást és kezdeményezést várják. A törvényjavaslattal kapcsolatban felme­rült aggályok az én pártom keretében a par­lamentarizmus válságában lelik magyaráza­tukat. E felett hiábavaló eszmecserét foly­tatni. Kétségtelen, hogy a parlamentarizmus válsága ma az alkotmányos életeknek egyik belső és leginkább előtérben álló kérdése. (Pakots József: Itt szándékosan járatták le! — Zaj. —Halljuk! Halljuk!) Én magával a parlamentarizmus kérdésével is elvont és tár­gyilagos szempontból kívánok foglalkozni. Vannak kísérletezések, sőt vannak kon­krétumok is. Hiszen ez a kérdés belevezet a világnézetek kérdésébe és birodalmába. De amint látjuk, Európában a parlamentarizmus terén különféle kísérletezések gyakorlatilag is jelentkeznek. Az angol parlamentarizmus klasszikus ideológiájával, tételeivel szintén belekerült a viharos jelenbe, és kellett ke­resni az energiaforrásokat, amelyekkel alkal­massá tegyék a százados angol parlamentariz­must a jelen válságának leküzdésére. Olaszország egy egészen más elmélettel, szerkezettel és alkotmányjogi felfogással kí­sérletezik. Ezt még nem tudom megítélni, mert hiszen egy alkotmányjogi kérdés nem decenniumok, hanem századok próbaköve, amint hogy az, ami ma nekünk abszolút ér­ték, tíz év utam relativitássá válik; ami ne­künk ma dogma, azt az élet körülményei pár decenniuimion keresztül hasznavehetetlen-tétel-' nek tárják elő. Ma végeredményben kétség­kívül olyan gazdasági és társadalmi evolúció korszakában élünk, amikor tételeink, törvé­nyeink és^ intézményeink is széltében bizonyos regenerálásra szorulnak. Ilyen regeneráló szándéka van az olasz rendszernek is. Két­ségtelenül mutat is nagy eredményeket, de látom a reformtörekvéseknek általános elmé­leti irányításában, hogy a gyorsaság, a szakszerűség kérdése és a tagozódás a gaz­dasági életben bekívánkozik a parlamenti épü­letekbe is. Végeredményben kétségtelen, hogy az élet körülményei sokszor sokkal jobban, sokkal hatványozottabban jelentkeznek, sem­hogy egy tétovázó, hosszadalmas eljárás al­kalmas lenne az orvoslásra. Különösen mi mondhatjuk ezt, mert a mai nemzedék rendkívül sokat szenved, de ez a mai nemzedék elmondhatja, hogy évek alatt annyit tapasztalt és annyit látott, mint a múlt évtize­dek nemzedékei évtizedeken át nem tudtak látni. (Pakets József: Sajnos történelmi, tragikus tör­ténelmi idők tanúi vagyunk!) Sokkal viharo­sabban alakulnak a közviszonyok,, a gazdasági körülmények, közelebb jöttek egymáshoz a nemzetek, a rádió, a telefon közelebb hozta, megszüntette a távolságokat, az egyes nemze­tek gazdasági és erkölcsi emanációi sokkal gyorsabban hatnak a többi nemzetekre, úgy­hogy végeredményben hamarább élünk, többet tapasztalunk. Kétségtelen, hogy ilyen súlyos krízisben, amilyenben ma az ország gazdaságilag van, ahol nem is eredeti ok, hanem okozat, ahol nem is indító erő, hanem szenvedő alany a nemzet, az egyes gazdasági körülmények változásainak megfelelően kell intézkedésekkel sürgősen köz­belépni és azokat irányítani. Az alkotmányjogi elgondolás is más tehát. Az alkotmányjogi el­gondolás előtérbe állítja az alkotmányjog terén is a sürgős, gyors és azonnali intézkedések le­hetőségét. A parlamentarizmus a maga szerve­zetével kissé nehézkes, ahol a pártkeretek is 8. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. jobban érvényesülnek. (Ulain Ferenc: Meg kell szüntetni!) Érezni lehet tehát, hogy kell bizo­nyos lehetőséget biztosítani, amely lehetőség a gyorsabb intézkedések forrása legyen. (Szeder Ferenc: Egy kis diktatúra és mindjárt meg­van!) Ha általános szempontból veszem a dol­got, akkor a 33-as bizottság létrejötte ebben lel­heti magyarázatát. (Ulain Ferenc: Csak lel­heti!) Ami ezt a kérdést illeti, természetesen fel­vethető a kérdés; szükséges-e a 33-as bizottság, igen, vagy nem? (Felkiáltások a baloldalon: Nem! — Pakots József: Ma már nem szüksé­ges!) Az a kérdés, hogy szükséges-e a 33-as bi­zottság igen, vagy nem, a mi körünkben is fel­vetődött. Nagyon sokaknak komoly aggodalma volt, hogy amikor a parlament együtt van, ak­kor a 33-as bizottságra ; végeredményben nincs is szükség, mert módja és lehetősége van a kor­mánynak intézkedéseit a parlament egyes bi­zottságaival és a plénummal is elintéztetni. Ez tehát az egyik felfogás. A másik felfogás ezzel szemben az, hogy — amint előbbi fejtegetésem­ben hivatkoztam rá — a parlament bizottságai és maga a plénum nem tudnak olyan gyorsa­sággal intézkedni, amilyen gyorsasággal vál­toznak az élet körülményei. Itt felvethetnők, hogy végeredményben a parlamentnek felelős végrehajtó hatalom abban a helyzetben van, hogy a sürgős intézkedéseket a saját felelőssé­gére foganatosítsa a törvényhozó testület utóla­gos ratifikációja mellett. De én viszont alkot­mányjogi szempontból azt mondom, hogy sok­kal szívesebben élek egy parlamentáris szurro­gátummal, mint a végrehajtó hatalomnak ilyentén kiterjesztésével. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Mint teljesen gyakorlati alapon álló köz­jogász, sokkal szívesebben veszek egy ilyen in­tézményt, amely mégis szerves összefüggésben ivan magával a parlamenttel, mintsem hogy korlátnélkül hatalmazzam fel a végrehajtó ha­talmat, (Farkas István: Ügy is azt teszi, amit akar!) mert a sürgős szükségletek, az életvi­szonyok a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom hatásköri vonalát eltolják. Kétségtelen, hogy a viszonyoknak ez a nyomó hatása meg­van. Ebben én a végrehajtó hatalmat teljesen szabad cselekvési térre engedni nem vagyok hajlandó. Akkor sokkal inkább hozzájárulok egy 33-as bizottságnak létesítéséhez, de azokat az aggodalmakat, amelyeket ezzel együtt táplá­lok, igyekszem eliminálni, igyekszem orvosolni; majd méltóztatnak meglátni: hogyan és miként. Én tehát a 33-as bizottságot az élet körül­ményeiben jelentkező szükségességnek tartom és a végrehajtó hatalom korlátolt intézkedési jogánál többre, értékelem bizottságot, mint a parlamentnek egyik institúcióját. A jelen esetben belejátszik a kérdésbe a po­litikai szempont is. A politikai szempont ennél a kérdésnél felveti azt a gondolatot, hogy itt végeredményben nem új intézmény létesítésé­ről van szó, hanem egy meglévő intézmény élet­tartamának egy évre való kiterjesztéséről. (Ulain Ferenc: Csekélység az egész!) Logikai­lag tehát a kérdés más, logikailag a kérdés vég­eredményben politikailag akkor volt fontosabb, amikor ez a bizottság létesíttetett, (Ügy van! a jobboldalon.) ma, amikor meghosszabbíttatik, tekintetbe kell vennünk a változott politikai kö­rülményeket. Ha megállapítom, hogy gyors in­tézkedésekre szükség van, nemzetközi viszony­latokban és a gazdasági helyzetből kifolyóan s azért, mert nem vagyunk önálló tényezői, ha­nem függvényei és szenvedő alanyai vagyunk a gazdasági helyzetnek: akkor ennek a kor­mánynak annál inkább megadom ezt a szüksé-

Next

/
Thumbnails
Contents