Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.
Ülésnapok - 1931-68
Az országgyűlés képviselőházának 68, -ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 455 legyenek is ezek a problémák, a múltba viszszavezetni egy országot, vagy egy társadalmat még senkinek sem sikerült. Csak előre lehet menni, t. Ház, és a XX. század . megoldatlan problémáit más alapon, mint a XX. század eljövendő eszméinek jegyében, nem lehet megoldani. (Ügy van! Ügy van! helyeslés a baloldalon.) Az elmúlt századba való visszatérés lehet nagyon tiszteletreméltó törekvés, lehet természetes törekvés öregurak részéről, (Derültség.) de ez esetben meg kell állapítanom, hogy ezek az urak nem alkalmasak arra, hogy a XX. század rendkívül nehéz és maximális erőkifejtést igénylő problémáinak idejében való megoldásával a nemzet életét és jövőjét biztosítsák. Ezért nem fogadom el a felhatalmazási javaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést 10 percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Eckhardt Tibor előttem szólott t. barátom felszólalását nagy érdeklődéssel hallgattam és fejtegetéseinek nagyrészét magam is helyeslem, sőt magamévá teszem. A pénzügyi politikával kapcsolatban alkalmam volt több helyen, elsősorban a 33 : as bizottság előtt is^ hasonló értelemben kifejteni felfogásomat, nézetemet és kifogásaimat, nagyrészben visszatükröződtek az ő lelkének aggodalmaiban is. Ezek a kifogások és fejtegetések . abbain a komoly tárgyalási hangiban és modorban, amelyben ő közállapotainkat bírálat tárgyává tette, mindenesetre sok magyar aggodalmát tükröztette vissza. (Úgy van! balfelol.) En a magam részéről nem akarok beszédének érdemével foglalkozni, mert szűkebb körre szorítom felszólalásomat. Kokrétumai, amelyekkel foglalkozott, amelyekre nagy kíváncsisággal! vártaim, neun mindenben elégítettek ki. Elsősorban az aranypengő 30%-os devalvációjával kapcsolatos fejtegetéseit nem tudtam teljes mértékben követni és elfogadni, mert 'hiszen vannak benne^ szuppozíciók, amelyeknek beválása ruagyon kérdéses. Az ipari áraknak nincs az a tendenciájuk, hogy leszállljanak, mert, sajnos,; éppen azt kifogásolom, hogy a kartielérdekek túlontúl tudnak érvényesülni és magam voltam az, aki lazt mondottam ebben a Házban: mat beszélünk mi arról, hogy agráráillam vagyunk, amikor egy gyáripari vállalatnak sokszor sokkal nagyobb befolyása van a törvényhozásra, mint az egész agrárérdekeltségnek együttvéve. (Ügy van! Úgy van! balfelol.) Ugyanazt megmondtam a 33-as bizottságban is, amikor elismerem, hogy soha inkább nem láttam az ipar és kereskedelem nagyjelentőségét az államháztartásban, mint ezekben a súlyos időkben. Részben a munkanélküliség szempontjából, részben azon elzárkózottság következtében, amely az őrült vámvédelmi rendszer folytán lehetetlenné teszi a nemzetnek összeműködését, a legnagyobb mértékben rá vagyunk utalviai az ipar és kereskedelem fejlesztésére, arra a munkára és arra az elhelyezkedési lehetőségre, amelyet az ipar és kereskedelem jelent. De az agrárérdekeket kétségkívül nem szavakkal, hanem tettekkel kell bizonyítani, amikor nem beszélek szupremáeiáról, hanem beszélek arról a köteles összhangról, amelyet KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ V. minden termelési ágnak meg kell őriznie az egyetemes gazdasági boldogulás érdekében. . Ha az egyik termelési ág a másik rovására akar ezekben a súlyos napokban magának előnyöket biztosítani, akkor szükséges egy egységes, koncepciózus gazdasági központi hatalom, amely a magánérdekeket viszszaszorítja mindaddig, ameddig vissza kell szorítani az egyetemes gazdasági élet szempontjából. (Pakots József: A 33-as bizottságban miért nem vitték ezt keresztül?) A 33-as bizottságban mindenesetre nagyértékű és igen magas színvonalú viták voltak és ezekben a vitákban voltak divergens felfogásik is. Hiszen ha Eckhardt Tibor barátom ott lett volna a 33-as bizottságban, látta volna, hogy azok a problémák, amelyek átviharzottak beszédén és lelkivilágán, ott kísértettek a 33-as bizottság majdnem minden egyes tárgyalásán. (Ulain Ferenc: De elfújta őket a szél!) Nekem nagyon kellemes és rokonszenves feladatom lenne értékes felszólalásával részletesebben foglalkozni, de azt a költségvetési vitára tartogatom. Miután közel állunk a költségvetési vitához, ezért mondottam, mai felszólalásom anyagát restringálom egy szorosabb, kisebb körre. Az általános pénzügyi és gazdasági kérdésekre vonatkozó felfogásomat pedig majd a költségvetési vitában lesz alkalmam kifejteni, amikor is kapcsolatot fogok keresni azokkal a konkrétumokkal, melyeket ő felhozott. Nagyon helyeslem azt, hogy a gondolatok és az alkotásra alkalmas tettek tekintetében ne érvényesüljenek a pártkeretek, (Általános helyeslés.) mert olyan súlyos és nehéz időket élünk, hogy nem frázis az, hanem a • fuldoklónak kétségbeesett kiáltása, hogy mindenkinek össze kell fognia ebben az országban. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Nem ismerek ma pártkeretet, csak azt a köteles magyar igyekezetet ismerem^ hogy valamennyien észszel, cselekedettel, mindenekfelett karakterekkel és tudással járuljanak hozzá ennek a súlyos, nehéz problémának megoldásához. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) A most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat, amelyhez hozzászólok, különféle benyomásokat keltett. Nem tagadom, hogy annak a pártnak kebelében, amelyhez tartozni szerencsém van, szintén súlyos aggodalmak merültek fel, és pedig annál is inkább, — végeredményben nem akarok messze visszamenni a magyar alkotmányjog fejlődésének terén a múltba, hanem itt akarok maradni a jelenben •— mert ez a törvényjavaslat tükörképe és függvénye is a parlamentarizmus belső krízisének. Ennek fejlődési fokát nem találhatjuk a múltban, hanem az a dübörgő jelen század szükségletéből fakadt valami, amire az argumentációt is nem a Corpus Juris-ból fogjuk meríthetni, hanem az élet mai súlyos és nehéz körülményeiből. (Ügy van! a balközépen.) Én nem is akarom ezt a törvényjavaslatot partszempontból kezelni, hanem fel akarok emelkedni egy tisztult, objektív alkotmányjogi és jogi fejtegetés magaslatára, s onnan akarom nézni ezt a törvényjavaslatot, miután szemem előtt nem lebeg más, mint az az egyetemes érdek, hogy amit ma csinálunk, azt kizárólag és szigorúan abból a szempontból kell bírálnunk: elő fogja-e segíteni a kibontakozást és a nehézségek legyőzését, használni és szolgálni fog-e annak a nemzeti parancsoló érdeknek, amelynek leghivatottabb képviselői itt ülnek ebben az Országházban, : 65
