Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

454 Az országgyűlés képviselőházának mert hiszen az önálló vámvédelemre való áttérés hatásai még nem jelentkeztek, csak ezután fogja éreztetni hatását, kizárólag az angol »font 30 százalékos leejtése gyógyította meg Angliát, —. azt hiszem, a mi viszonyaink közt ennél kevesebbe kerülő és eredménye» sebb orvosságot alig tudunk találni. Azután a legsürgősebben megoldandónak tartom, amiről bátor voltam már beszélni, a földteherrendezés problémáját. A legutóbbi nauoKoan ismét és ismét volt alkalmam a pénzügyminisztériumban konkrét esetek kapcsán meggyőződni róla, hogy az a legminimálisabb készpénz sem áll rendelkezésre, amely a tavalyi, azt kell mondanom kortestörvény alapján. (Ügy van! — Taps balfelől.) a földteherrendezés súlyos és komoly problémájához mért és illő megoldást biztosíthatna. Igen t. Ház! Egy vagyon, amely kétmilliót ér, egymillió pengő miatt dobra kerül. 1700 katasztrális hold földet Miskolc mellett 180.000 pengőért licitálnak el. Ezek mellett az esetek mellett nem mehetünk el tétlenül. A földteherrendezést a mai vágányokon nem lehet meghagynunk. (Ügy van! a baloldalon.) Lehetetlenség az egész magyar földbirtokot árverési hiénák prédájául odavetni. Tudom, hogy ma nincs készpénz, de ha nincs készpénz, akikor találjunk megoldást a kötvényekkel való. rendezés tekintetében, találjunk megoldást abban a tekintetben, hogy az eladósodott bírtok esetleg a birtok egy részének természetben való leadása ellenében, éppen föld birtokpolitikai célokra, a telepítési politika céljaira való leadása ellenében, bizonyos mértékig, tehermentesüljön a nyomasztó adóterhektói és találjunk megoldást és módot arra, hogy az adósságkamatok leszállítassanak és főleg, amit teljesen lehetetlen szituációnak tartok, a külföldi adósságkamatok rettenetesen zaklató súlya alól a mezőgazdaság mentesüljön. Teljesen abszurdnak hangzik, — aki nem ismeri a kérdést, nem is fogja elhinni, — hogy font- és dollárkölcsönök miatt árverezik ma a mezőgazdákat. (Úgy van! balfelől. — Andaházy-Kasnya Béla: Külföldi gyárak, érdekémen! Mert a részvények többsége külföldi kezekben van! — Kun Béla: És a peres eljárások megindításában az Altruista Bank előljár! — Gróf Hunyady Ferenc: Kifizetni nem tœll a kamatokat, de befizetni kell! Ez abszurdum! — Elnök csenget. — Kun Béla: Az Altruista Bank adja a perlésnél a jó példát!) A belföldön pengőben fennálló adósságok után bizonyos adósságvédelmi intézkedések megvédik a gazdát, de a dollár- és fontkölosönök után irgalmatlanul exekválják, olyan kölcsönök után, amelyeknek sem tőkéjéhez, sem kamatjához a hitelező semmi körülmények közt hozzá nem juthat; olyan kölcsönök után, amelyeket az adós kockázatára kell a Nemzeti Bank transzfermoratóriuma alapján befizetni, ahol az adós továbbra is viseli a kockázatot és meg van fosztva még attól a lehetőségtől is, hogy aranyálló értékben, próbálja a maga adósságát átmenteni egy jobb ifto számára, amikor majd képes lesz fizetni. Ezt a rendelkezést sem pénzügyi, sem közgazdasági szempontból nem vagyok képes megérteni. (Ügy van! balfelől.) Nem tudom megérteni, miféle érdek fűződik ahhoz, hogy amikor a külföldi hitelező ez idő szerint úgy sem láthatja viszont a pénzét, miért kell akkor a belföldi adóst végrehajtani, miért kell az ő gazdaságát tönkretenni? (Létay Ernő: Százpercentes igazság! — Kun Béla: Miért tűrik ezt? Ne tűrjék t. 68. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. túloldali képviselőtársaim sem! Ebben egyetértünk! — Andaházy-Kasnya Béla: Ezek, igazságok!) Elnök: Csendet kérek! Eckhard Tibor: Igen t. Ház! Minden tiszteletem ellenére, amellyel a Nemzeti Bank vezetősége iránt viseltetem, (Kun Béla közbeszól. — Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) kénytelen vagyok megállapítani, hogy ezekben a kérdésekben a Nemzeti Bánk rideg és egyoldalú jegybankpolitikát folytat, tekintet nélkül az ország vitális gazdasági érdekeire, (Ügy van! Ügy van! balfelől-) tekintet nélkül a termelőmunka fenntartásának biztosítására. Sajnálom, hogy a jegybank elnöke ezt talán túlságosan szokta hangsúlyozni nyilatkozataiban, de ha már a jegybank tényleg független is az igen t. kormánytól, legalább azt a lehetőséget méltóztassék igénybevenni, amelyet a jegybank statútumai nyújtanak és azt a kormánybiztost, aki már több mint egy éve nincs kinevezve a jegybankhoz^ méltóztassanak kiküldeni és gondoskodni arról, thogy az ország vitális gazdasági érdekei rövidlátó és egyoldalú jegybankpolitika miatt komoly hátrányt és sérelmet ne szenvedjenek. (Ulain Ferenc: Lehetőleg Biró Pált kell kinevezni, vagy Lakatos képviselőtársunkat! Lakatos 'Gyulát kell kinevezni! — Zaj. — Kun Béla: Popovicsnak sincs joga basáskodni a gazdasági élet felett! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Talán áttérnénk a látszatközbeszólásokra, akkor a szónokot inkább lehetne hallani! — Mozgás.) Igen t. Ház! Ügy érzem, hogy mindezek a problémák olyanok, amelyekben — és ezt nyomatékosan hangsúlyozom — nem volna nehéz egészséges és átütő erejű nemzeti közvéleményt^ teremteni és nemcsak, hogy nem volna nehéz, hanem az ország gazdasági helyzetének megoldása attól függ elsősorban, tudunk-e olyan nemzeti közvéleményt teremteni, amely a kormányzattal kooperálva, tűzönvízen keresztül keresztülviszi azokat az elveket, amelyeket nem elég papíron elrendelni, amelyeket nem elég a 33-as bizottság retortáján keresztülereszteni, (Andaházi-Kasnya Béla: Kartellbizottság!) amelyeknek a magyar nép lelkében és a magyar társadalom áldozatkészségében kell olyan visszhangot kelteniük, hogy teljes mértékben kooperálva a hivatalos Magyarországgal, le tudjuk küzdeni ezt a súlyos válságot. En úgy érzem, t. Ház, hogy ez nem volna nehéz. Bárhol járok az országban, megvan a megértés, megvan a közvéleményben a fogékonyság ebben az irányban. Ami engem az igen t. kormánytól elválaszt, az nem is az a kétely, mintha az igen t. kormány nem jóhiszeműen, vagy nem jószándékkal akarná a dolgokat előbbre vinni, hanem azt kell mondanom, hogy ennél sokkal súlyosabb szakadék áll fenn közöttünk. Minket egy évszázad választ el egymástól. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Az igen t. kormány vissza^ akarna terelni a dolgokat a XIX. század^ békés révébe és sajnos, a túloldalon ülő párt is, amely akarva nem akarva, támogatja az igen t. kormányzatot, (Téglássy Béla: Pardon, ne általánosítsunk!) egy liberális gazdaságpolitika látszólagos kényelmébe burkolózva engedi ezeket a problémákat hosszú gyeplővel, vagy pórázon a maguk katasztrofális útját járni és engedi kimélyíteni a gazdasági válságot. Mi viszont azon az állásponton vagyunk, : hogy bármily keservesek, nehezek és kínosak