Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Áz országgyűlés képviselőházának lemérsékeltük 2300 aranykoronára s az eddigi 1400 aranykoronát lemérsékeltük 1200-ra. A selyemeérnánál ugyancsak további vámmérsékléseket biztosítottunk Franciaország részére, nemkülönben a selyemből való gaze-, krepp- és flórszöyetnél^ csipkénél és Jéghimzésnél, valamint további lényeges vámmérsékléseket biztosítottunk autókra nézve az úgynevezett karosszériapótlékoknál is, ahol az eddigi 400—500—600 aranykoronára mérsékelt vámokat tovább csökkentettük, különösen a kiskocsiknál, ahol a kocsik hengerének űrtartalma vétetett alapul. Itt további mérséklést kap Franciaország, amely 200 aranykoronánál kezdődik és egészen 600 aranykoronáig terjed. A szerződés csak egy gazdasági évre köttetett, neveztesen a megállapodás ez év október hó 15-ig érvényes, a szerződés azonban provideál atekintetben, ihogy legkésőbb ez év szeptember hó 15-ig a két szerződő állam újra megkezdi a tárgyalásokat. Minden reményünk megvan arra vonatkozólag, hogy ez a szerződés a jövő évre is meg fog hosszabbíttatni és ezzel a szerződéssel a magyar gabonának új piacot biztosítottunk és egyéb mezőgazdasági terményeink kivitelét is elősegítettük. Tekintettel arra, hogy a szerződést a magyar gazdasági viszonyok szempontjából igen kedvezőnek tartom, a magam részéről is kérném az igen t. Házat, (méltóztassék azt elfogadni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik ? Frey Vilmos jegyző: Nincsen senki feliratkozva! Elnök: Senki feliratkozva nem lévén, kérdem, kíván valaki .szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom és következik a határozathozatal (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot^ általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot általánosság» ban. a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. A jegyző úr lesz szíves a címet felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, valamint az 1—3. §-okat

t amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad.) Elnök: Ezzel a Ház a törvényjavaslatot részleteiben is letárgyalta és annak harmadszori olvasása iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Napirendünk szerint következik a Genfben kötött magyar-német kereskedelmi szerződés életbeléptetéséről szóló törvényjavaslat tár gyalása. (írom. 188, 197) Az előadó Görgey István képviselő úr. őt illeti a szó! Görgey István előadó: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A magyar export szempontjából a háború előtt is legfontosabb piacunk volt a német piac. Ha megnézzük a külkereskedelmi forgalmi adatokat, azt kell konstatálnunk, hogy amíg a Németországból Magyarországba irányuló bevitel behozata lunknak átlag 20, sőt egyes években 24%-át tette ki, tehát egynegyedét, vagy egyötödét egész behozatalunknak, addig Magyarországból Németországba irányuló kereskedelmi forgalmunk egész kivitelünkre 10, legfeljebb 11%-át teszi ki. Németországgal szemben állandóan annyira passzívak voltunk, hogy minden évben legalább kétszer annyi értékű árut impor. ülése 1932 április 18-án, hétfőn. 437 táltunk Németországból, mint amennyit ki tudtunk vinni Németországba. Ha ennek okát keressük, rá kell jönnünk arra, hogy bár Németországgal mindjárt az Összeomlás után már 1920. június 1-től szabályoztuk gazdaságpolitikai viszonyunkat, amennyiben kötöttünk egy kereskedelmi szerződést, amely a két szerződő félnek kölcsönösen biztosítja a legnagyobb kedvezményt, mégsem tudtuk elérni, — ami a magyar mezőgazdasági export szempontjából a legfontosabb: — hogy a magyar szarvasmarha kivitélét biztosítsuk. Ugyancsak nem tudtuk biztosítani a németországi szigorú ihúsvizsgálati törvények következtében a magyar húsnak, a magyar szaláminak és ugyancsak a többi mezőgazdasági termékeknek sem azt a piacot Németországban, amelyet mi a német gazdasági életben hivatva volnánk elfoglalni. Ezzel szemben pedig Németország, "miután mi időközben az összes számbajöihető országokbal tarifális szerződéseket kötöttünk, amelyek lényegesen mérsékelték a magyar autonóm-vámtarifa egyes tételeit, Németország ezeknek az előnyöknek birtokába jutott minden ellenszolgáltatás, minden áldozat nélkül s ez eredményezte ,azt, liogy — iha meg méltóztatik nézni a statisztikai adatokat, — Németországból nemcsak gépekben, különböző iparcikkekíben és nyersanyagokban, hanem olyan cikkekiben is jelentékeny behozatal volt Magyarországra, amely cikkek azelőtt német relációban számba sem voltak vehetők. Magyarország részéről már évekkel ezelőtt megindult a kezdeményezés, hogy Németország irányában ezen a lehetetlen és reánk nézve felette hátrányos helyzetünkön változtassunk. Magyarország .már 4—5 évvel ezelőtt tárgyalásokat kezdett Németországgal, egyrészt, hogy állategészségügyi egyezményt tudjunk kötni, ihogy a magyar szarvasmarha kijuthasson a német piacokra, másrészt pedig, hogy a többi mezőgazdasági exportcikk részére is vámmérséklések alapján meg tudjuk nyerni a német piacot. Németország részéről azonban a hajlandóság sokáig nem ^volt meg, aminek oka egyrészt a német gazdaságpolitikában keresendő, amely saját mezőgazdaságig termelését igyekezett minden rendelkezésre álló eszközzel megvédeni, másrészt pedig Németországnak oly súlyos kereskedelempolitikai tárgyalása^ voltak Lengyelországgal, Svédországgal és Dániával, — a német export szempontjából Németországnak fontos piacaival, — hogy a magyar kérdést eddig nem sikerült rendezni. Végre a múlt évben, midőn a Népszövetség kezdeményezése folytán a preferencia gondolata felmerült, sikerült Genfben Németországigal egy rendes tarifális kereskedelmi szerződést kötnünk, amely kereskedelmi szerződés nemcsak messzemenő tarifális kedvezményeket biztosít mindkét szerződő állam részére, hanem ezenfelül — és ez a mi szempontunkból a leglényegesebb — preferenciát is biztosít a magyar búzának, még pedig kontingentálás, tehát mennyiségre való tekintet nélkül, a mindenkori német vámból 25%-os preferenciát. Ezenfelül végre, hosszas tárgyalások után sikerült állategészségügyi egyezményt is létesítenünk, amely végre megnyitja a magyar sziarvasmarha-export részére a német piacot is. Harmadszor pedig ígéretet kaptunk arra vonatkozólag is, hogy a preferenciális egyezmény alapján Németország tényleg fog gabonavásárlást eszközölni Magyarországon. Vagyis a preferenciás búzavám nemcsak szerződésben biztosított jogot, hanem gyakorlatilag is ke-