Képviselőházi napló, 1931. V. kötet • 1932. február 25. - 1932. április 19.

Ülésnapok - 1931-68

Àz országgyűlés képviselőházának 68. tekintésre engedélyt a gyanúsítottnak a Bp. 63. §-a értelmében csak az illetéke® rendőri, illetve bűnügyi hatóság adhat. Abban az ügyben pedig, amelyben a budapesti kir. büntető törvényszék Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri, Dréhr Imre gyanúsítottként van megjelölve. Helyesen járt el a mentelmi bizottság elnöke azért is, mert a megkeresés tartalmának ismerete teljesen elég ahhoz, hogy a kiadatni kért képviselő a házszabályok 104. §-ában biztosított jogát gyakorolhassa. De a házszabályoknak és a gyakorlatnak megfelelően járt el Hajós Kálmán országgyűlési képviselő, mint a mentelmi bizottság elnöke akkor is, midőn abból a célból, hogy Dréhr Imre országgyűlési képviselő a házszabályok 104. Vá'ban részére biztosított jogot gyakorolhassa, csak azt engedte meg. hogy a bírói megkeresést átolvashassa, tanulmányozhassa s abból jegyzeteket készíthessen. A mentelmi bizottság elnökének diszkrecionális joga. hogy hatáskörében a házszabályokat miként értelmezi és alkalmazza s ebből a képviselőre mentelmi sérelem nem származhatik. (Ezek alapján a mentelmi bizottság azt a javaslatot terjeszti a t. Képviselőház elé: mondja ki, hogy ebben az ügyben Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi joga nem sértetett, meg.» Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kérdem, kíván-e valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom és a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt ügyre vonatkozólag a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház >a mentelmi bizottság javaslatát elfogadja s ennek álapján kimondja, hogy Dréhr Imre országgyűlési képviselő mentelmi joga ebben az ügyben nem sértetett meg. Napirend szerint következik a Franeiaországgial 1925. évi október hó 13-án kötött és az , 1926: V. tcikkbe iktatott Kereskedelmi Egyezmenynek, valamint az 1926. évi december hó 18-án kötött és az 1927: XVI. tcikkbe iktatott Pótegyezménynek, illetőleg az 1929. évi december hó 21-én kötött és az 1930: XXI. tcikkbe iktatott Második Pótegyezménynek kiegészítéseként 1931. évi szeptember hó 25-én aláirt, Megállapodás becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása. (írom. 186, 198) Görgey István előadó urat illeti a szó. Görgey István előadó: T. Képviselőház! Magyarország gazdasági kapcsolatait az 1925-ben életbeléptetett új magyar autonóm vámtarifa életbeléptetése óta kezdte kiépíteni és az első öt esztendőben, vagyis 1925-től 1930-ig sikerült is kereskedelem-politikai viszonyainkat nagyjában rendezni mindazokkal a küi államokkal, amelyek a magyar külkereskedelem szempontjából jelentőséggel bírnak. Ezek a szerződések általában a legnagyohb kedvezmény elvének szem előtt tartásával köttettek meg és azonfelül, hogy a velünk szerződő államoknak az egész vonalo-n biztosítottuk a legnagyobb kedvezményt a nemzetközi csereforgalomban, azonfelül a magyar autonóm vámtarifa tételeiből is jelentékeny tarifális kedvezményeket adtunk. A gazdasági viszonyok leromlása és főképpen a középeurópai államoknak az a gazdasági politikája, amely szerint minden állam lehetőleg az önellátásra igyekezett berendezkedni és még azok az ipari ütése 1932 április 18-án, hétfőn. 435 államok is, amelyek a múltban a magyar! agrártermékek legjobb piacai és legjobb fogyasztói voltak, egyre nagyobb nehézségeket gördítettek a magyar mezőgazdasági cikkek exportja elé, előidézte azt a helyzetet, hogy a mi gazdasági politkánk is kénytelen volt új módoikat és új utakat keresni, hogy a magyar agrártermékek kiviteli lehetőségét biztosítsuk. A Nemzetek Szövetsége is, vizsgálva a Közép-Európában és elsősorban a Duna medencéjeben fekvő agrár országok gazdasági válságát, rájött arra, hogy ezeknek az államoknak lehetővé kell tenni azt, hogy mezőgazdasági exportfeleslegeiket elhelyezhessék. A Nemzetek Szövetségének kezdeményezésére egy új gazdaságpolitikai irányzat indult meg, amely az eddigi legnagyobb kedvezményezési elvvel szemben preferenciákat léptet életbe. E kedvezményezés első örvendetes eredménye az a megállapodás, amelyet Magyarország Franciaországgal kötött és amely olyan preferenciális előnyöket tartalmaz Magyarország részére, hogy e megállapodás eredményeképpen a magyar gabonának, a magyar búzának egy része a jövőben kimehet a francia piacra. Franciaországgal már van érvényben lévő kereskedelmi megállapodásunk. A magyar törvényhozásnak eddig három ízben volt alkalma foglalkozni a Magyarország és Franciaország között megkötött kereskedelmi megállapodásokkal. Az első ilyen kereskedelmi szerződés mindjárt autonóm vámtarifánk életbeléptetésé után még 1925. október 13-án köttetett meg és az 1926 : V. törvénycikkel iktattatott be _ törvénytárunkba. Ez az első szerződés tulajdonképpen csak egy tapogatódzó kísérlet volt. Franciaország és Magyarország között ugyanis úgy a háború előtt, mint közvetlenül a háború utáni időkben jelentékenyebb kereskedelmi forgalom nem fejlődött ki, egyrészt a két ország közötti földrajzi távolság folytán, másrészt pedig azért, mert a magyarországi exportfeleslegek a Magyarországot közvetlenül környező államokban sokkal könnyebben és versenyképesen voltak elhelyezhetők. De ez az első kereskedelmi szerződés azért sem volt megfelelő a magyarországi gazdasági érdekek szempontjából, mert nem nyújtotta a magyarországi exportcikkeknek azt a legnagyobb kedvezményt, amely lehetővé tette volna azt, hogy a magyar export jelentősebb mértékben induljon meg Franciaország felé, Franciaországnak ugyanis úgynevezett kétoszlopos vámtarifája van, egy minimális és egy maximális tételeket tartalmazó vámtarifája és nekünk nem sikerült az első szerződésben Franciaország részéről a magyar exportcikkek részére biztosítani a legnagyobb kedvezményt, vagyis a minimális vámokat, hanem csakis a maximális vámok és a minimális vámok közötti, az egyes cikkek tarifájának különböző százalékában kifejezett mérsékléseket sikerült csak elérnünk. Ez pedig nem volt elegendő ahhoz, hogy — a nagy földrajzi távolságot tekintve Magyarországtól Franciaországig, amely a vasúti szállítást amúgy is megnehezítette — e szerződés alapján Magyarországból jelentékenyebb export induljon meg Franciaország felé. Ezt a magyar kormány röviddel az első szerződés megkötése után belátta és a tapasztalatok alapján konstatálván, hogy az első szerződés ránknézve felette kedvezőtlen volt, már 1926. december 18-án újabb szerződést kötött Franciaországgal, amely az első szerződésben Magyarország részéről adott úgynevezett vámmérsékléseket részben visszavonta, tehát a mi pozíciónkat részben javította, más-